Állami költségvetés - 1897
Kereskedelemügyi ministerium - JELENTÉS A KERESKEDELEMÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1897. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
Ezzel azonban a felügyelet kérdése még nincs kimeritve. Oktatásügyünk rohamos fejlődése és az ezzel elérni óhajtott czél biztosítása feltétlenül megköveteli a szakszerű felügyeletet is, mely kérdés most még tanulmányozás alatt áll ugyan, de az 1898. évi költségvetés keretében már remélhetőleg megoldható lesz. Erre nézve azonban már most kívánom jelezni, hogy nem akarok e czimén uj állásokat rendszeresíteni, hanem lehetőleg megbízás alakjában szándékozom az annyira fontos szakfelügyelet kérdését megoldani. Maga a felügyelet — bármily fontos és gondos legyen is — az iskolák elé tűzött czél biztosítására egymagában még nem elégséges. E tekintetben hivatása magaslatán álló, kellő szakképzettséggel biró és az ügyért lelkesedő tanszemélyzet képezheti csak a legfőbb biztosítékot. Megelégedéssel kell ugyan konstatálnom, hogy a főhatóságom alatt álló iparoktatási intézetek ez idő szerinti személyzete ezen kívánalmaknak teljesen megfelel, de azért nem szabad szem elől tévesztenem a jövő kérdését, miből folyólag kiváló gondoskodásom tárgyát kell a tanár- és művezetőképzésnek képeznie, hogy a jövő szükségletei e tekintetben is kellően biztosíttassanak. Az ipariskoláknál azonban ez igen nehezen megoldható kérdés, nemcsak azért, mert a különböző szakmák egészen eltérő előképzettséget igényelnek, nemcsak azért, mert a különböző iparágak igényei más és más kiképeztetést kívánnak, hanem azért is, mert számolnunk kell az egyes ipariskolák különleges viszonyaival is, melyek az illető tanárnak vagy művezetőnek megfelelő képzését követelik. Ehhez járul még, hogy az ipariskolák számára nem nevelhetünk több tanárt és művezetőt, mint a mennyire azoknál tényleg szükség van és lehet, mert iskoláink számának ma még aránylag csekély volta lehetetlenné tenné azoknak elhelyezését. Ez okok folytán a tanár- és művezetőképzés korántsem lehet oly egységes, mint más iskolafajoknál. Az e tekintetben eddig követett irányt vélném tehát követni jövőben is, nevezetesen annyi tanárt és művezetőt gyakorlatilag képezni jó előre, a mennyire a következő években tényleg szükség lesz. Előképzettség gyanánt a szakiskolákban — meit ezekről van itt első sorban szó — általában a mérnöki, illetve gépészmérnöki, agyagipariskolákban vegyészi, kőfaragó iskolákban építési, illetve szobrászi képesítést tartom szükségesnek igazgatók- és szaktanároknál, úgy azonban, hogy az illetők tartoznak az illető mesterséget is megtanulni, és kellő iskolai gyakorlatot szerezni. E végből minden erre alkalmas tanárjelöltet megfelelő ösztöndíjjal beosztani szándékozom jövőben is valamely hazai magasabb fokú ipariskola megfelelő tan-
