Állami költségvetés - 1897
Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIR. PÉNZÜGYMINISTERIUM 1897. ÉYI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
25 Nehogy tehát a személyzetnek a fentebbiekben vázolt nagy mérvű elfoglaltsága mellett az ügyek ellátása körül késedelem álljon elő, mely az ügymenet teljes fennakadására s fontos állami érdekek megkárosítására is vezethetne, elodázliatlan szükséggé vált, hogy a jogügyi igazgatóság tarthatatlan helyzete a személyszaporitás legalább azon minimumának engedélyezése által orvosoltassék, mely e fontos orgánumot a normális ügyködésre képessé tegye. A személyzetnek eme kiegészítését ezenfelül még egy más szempont, nevezetesen pedig a személyzet létérdeke is elodázhatlanul követeli. A jogügyi igazgatóság személyzete a pénzügyministeriuméval egy létszámot képez ugyan, mindamellett az igazgatóság különleges hatásköréből folyó sajátságos különállásának az a természetes következménye, hogy tagjai egyátalán nem mehetnek át a pénzügyi szolgálat más ágaiba, hanem előmenetelüket csakis magának a jogügyi igazgatóságnak keretében remélhetik. Ez a keret pedig annyira szük, hogy oly személyzetnek, melytől már a fogalmazói fokon tételes törvény (1883 : I. t.-cz. 7. §) a legmagasb qualificatiót követeli (jogtudori s ügyvédi oklevél), legszerényebb jogos várakozásait sem elégítheti ki. Tény az, hogy a jogügyi igazgatóság fogalmazói többnyire 35 — 36-, ügyészei 40 — 42-, tanácsosai 47 — 5 7-éves kor közötti egyének, s van köztük, ki 9 év óta van fogalmazói, illetőleg 11 év óta az ügyészi és 14 év óta a tanácsosi állásban, a nélkül, hogy csak megközelítő kilátása is lenne a magasabb állásra való előléptetésre. Nyilvánvaló tehát, hogy a személyzet a tőle kivánt legmagasabb qualificatio daczára, kedvező esély mellett is alig lesz képes a VII. fizetési osztályba tartozó állást elérni, s ezt az állást rendszerint pályavégzőnek lesz kénytelen tekinteni, holott hasonló qualificatio mellett más pályán nyitva áll előtte az ut magasabb állások elérésére is. Hogy a reménytelenség ez az állapota előbb-utóbb a legbúzgóbb tisztviselő kötelességérzetét is képes megingatni, magyarázatra alig szorul; s e megfontolás arra a meggyőződésre vezet, hogy a III. 4
