Állami költségvetés - 1897

Vallás- és közoktatásügyi ministerium - A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1897. ÉVI KÖLTSÉG-ELŐIRÁNYZATÁNAK INDOKOLÁSA

122 látogathassa, gyűjteményeik szorongva és jól rosszul csakis ugy vannak elhelyezve, hogy azoknak a szaktanulmányozók vehetik hasznát. De még igy is ezen gyűjtemény tárak természetszerű szaporodása az illető bérbevett lakások bővítését igényelték: másrészt pedig a növénytár helyiségeinek házbére 250 frttal emeltetett; ezen elkerülhetlen bővítés és házbér-emelés együttesen 1.5G8 frt többköltséget igényelnek, minek következtében az eddig 6.132 frttal előirányzott házbért 7.700 frtra kellett emelnem. A bevételek czime alatt 11.924 frttal kevesebbet kellett előirányoznom, mint az előző évben. E lényeges bevételi csökkenés a szilágy-somlyói páratlan becsű kincslelet megszerzésével áll összefüggésben. E kincslelet jelenleg a nemzeti múzeumnak egyik legfőbb nevezetessége, de átvételi árának végleges elszámolása, a fedezet kérdésének nehézségei miatt, mostanig függőben maradt. Röviden kivánom összegezni ez ügynek előzményeit. A 24 darabból és 4 töredékből álló kincs 1889. év április havában került felszinre. E néhány ezüst, de többnyire tömör aranyból készült és gránátkövekkel ékesített kapcsokból, fibulákból és karpereczekből álló tárgyak valószínűleg a III. századból, valamely gót király tulajdonából származnak. A helyszíni szemle alapján a tárgyalások azoknak megszerzése iránt azonnal megindultak s az 1889 évi szeptember hó 23-án tartott minisztertanács is elengedhetlennek tartotta, hogy e nagy jelentőségű kincslelet a nemzeti muzeum tulajdonába menjen át, minthogy azonban a föld tulajdonosa az eddigi gyakorlat szerint megajánlt s a főfémjelző hivatal által 4.544 arany forintban megállapított belső anyag-értéket el nem fogadta s a teljes becsérték megállapítását s maga részére annak harmadát követelte, — a minisztertanács a kérdés eldöntését a bíróság döntésére bízta. A per befejeztével a kir. Curia 1894. évi szeptember hó 25-én kelt végérvényes Ítéletével, a Mária-Terézia és I. Ferencz korából való — a mai viszonyoknak már meg nem felelő, de még érvényeseknek nyilvánított, — rendeletek alapján, a „just.a bonificatio" számbavételével, a kincslelet értékét 51.938 frt 33 krban állapította meg s a kincstárt, az őt megillető egyharmad levonásával, a föld-tulajdonos és a találót megillető egy-egy harmad fejében összesen 34.625 frt