Állami költségvetés - 1897

Vallás- és közoktatásügyi ministerium - A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1897. ÉVI KÖLTSÉG-ELŐIRÁNYZATÁNAK INDOKOLÁSA

Már a mult évi költségvetés indokolásánál jeleztem, hogy a siketnémák váczi orsz. intézetén kívánatos lesz az oktatási rendszer fejlesztésének nagyobb javadalmazása. A fogyatékos érzéküek sikeres tanításának egyik lényeges feltétele az, hogy külön e hivatásra képzett tanítók álljanak rendelkezésre. Csak ily, feladatuk magaslatán álló tanerőkkel lehet elérni azt, hogy a siketnémák az épérzéküekkel egyenlő oktatásban részesüljenek s hazai intézeteink a külföldi hasonló intézetek magas színvonalára emelkedjenek. Fontossággal bír az nemcsak azért, hogy a váczi intézet a szaktudomány nagy haladását e téren lehető tökéletességgel érvényesítse, de képzett tanerőkre szükség van a törvényhatóságok és a társadalmi tényezők által fentartott siketnéma iskolákon is, hogy czéljuknak valóban megfelelhessenek. Minthogy a tanítóképzés eddig rendszeresen szabályozva még nem volt, a váczi intézeten a tanítóképzést külön tanfolyammal és szervezeti szabályzattal léptettem életbe. A tanítóképző tanfolyammal járó fokozottabb munkásság s e mellett a fogyatékos érzéküek tanításának rendkívül terhes s valóban önfeláldozást igénylő ellátása, melyre képzettebb és megbízhatóbb tanerőkre van szükség, mint bármely más téren, a tanerők kedvezőbb fizetési osztályozását teljes mértékben indokolja. Németországban pl. a siketnémák berlini intézetén, az igazgató fizetése 5.500 mk., a tanítóké pedig 3.100 márkáig emelkedik. Sőt számos kisebb vidéki intézeten, az igazgatói fizetés 3— 4.000 márka (Szászországban 4.800—7.200 márka, a tanítóké pedig 2.500 — 3.000 márkáig emelkedik.) Nálunk az államköltségen fentartott egyetlen váczi intézeten, a tanerők díjazása a fent részletezett fizetésektől még mindig távol áll. A fizetések méltányos rendezése pedig annál inkább szükséges, mert az állam csak egy siketnéma iskolát tart fenn s ezért a tanítók előlépésre való kilátása minimális; ezenfelül az 1893. évi IV. t.-cz. hatálya annak idején, az emberbaráti tanintézetekre ki nem terjedt s bár egyéb intézetek, melyek szintén nem voltak az általános fizetés-rendezésbe belevonhatók, időközben a törvénynek megfelelő