Állami költségvetés - 1895

Kereskedelemügyi ministerium - JELENTÉS A KERESKEDELEMÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1895. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

56 4. czim. Ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélok. Kiadások. 1. rovat. Ipari és kereskedelmi czélok. Ezen rovaton az 1894. évre engedélyezett 450.000 frttal szemben 530.000 frtot, vagyis 80.000 frttal többet irányoztam elő, melyből az ipari és kereskedelmi gyakorlati oktatás előmozdítására 50.000 frt, az ipar és kereskedelem fejlesztésére pedig 30.000 frt esik. A kereskedelemügyi ministerium hat évi fennállása óta országszerte megindult élénk iparfejlesztési mozgalom, s ennek kapcsán iparunk örvendetes fejlődése bizonyítéka annak, hogy az e tekintetben követett irány helyes és hazai viszonyainknak megfelelő. E fejlődéssel arányosan növekednek természetesen az államra háramló anyagi terhek is, mert viszonyaink közt mindaddig, mig a magán tevékenység és tőke sokkal nagyobb mértékben nem fordul az ipari alkotások felé, lehetetlen mellőzni az állami buzdítást és anyagi segélyt, különösen midőn egyes, országos szempontból igen fontos iparágak nagyobb mérvű fejlesztéséről és felkarolásáról van szó, az iparfejlesztésnek egyik legfontosabb eszköze, az iparoktatás pedig kétségkívül első sorban állami feladat. Az ipari és kereskedelmi gyakorlati oktatás előmozdítására előirányzott 50.000 trtnyi többlet onnan származik, hogy az előző években létesített szakiskolák és tanműhelyek fokozatosan fejlesztetvén, illetve kiegészíttetvén, fentartási költségök is azon arányban emelkedik, mig azok összes évfolyamai berendezvék; másrészt onnan, hogy az 1895. évben ismét néhány új szakiskolát és tanműhelyt szándékom létesíteni, melyeknek berendezése — jóllehet ezt minden iskolánál 3 — 4 évre osztom be — a már fennálló iskolák berendezéseinek pótlásával együtt nagyobb szükségletet okoz. Az ipar és kereskedelem fejlesztésére előirányzott 30.000 frtnyi többletet különösen a szövőipar, valamint a kézmű- és háziipar nagyobb mérvű felkarolása teszi elkerülhetetlenné. Az ipari szakoktatás fejlesztésére fordított összegek meggyőződésem szerint oly tőkebefektetést képeznek az állam részéről, mely az ipari fejlődés révén rövid évek múlva dúsan fog kamatozni. Bár a törvényhozás bölcsesége az utóbbi években jelentékenyen emelte az e czélra fordítható összegeket, az ipari szakoktatásra a költségvetésben rendelke-