Állami költségvetés - 1895
Részletezés - Indokolás
99 Állami számvevőszék. Rendes kiadások. XI. FEJEZET. A személyi járandóságokra 1895. évre előirányoztatik . . . 136.484 frt, 1894. évre engedélyeztetett 135.415 „ tehát 1895. évre több . 1.069 frttal. Habár az állami számvevőszék tiszti létszáma egyáltalán felette csekély a megoldandó feladatok terjedelméhez képest, mégis — tekintettel az ország pénzügyeinek minden irányban való nagymérvű igénybevételére — az 1895. évi előirányzat a személyi járandóságok szükségletét illetőleg egészben véve ugyanabban a keretben mozog, melyet az előző évi költségvetés e részben megállapitott. Csekély eltérés csak annyiban mutatkozik, hogy az iroda-személyzet létszámának 1 irodatiszttel való szaporitása nélkülözhetetlen. Már tavaly is óhajtandó lett volna több munkaerő rendszeresítése az iroda részére ; a mult év gyakorlati tapasztalatai pedig egyenesen arról győztek meg, hogy az irodaigazgató rendelkezésére álló 1 irodatiszttel és 1 segédtiszttel az állami számvevőszék kiterjedt ügykezelését pontosan és az ahhoz fűződő szolgálati érdekek teljes kielégítésével ellátni egyáltalán nem lehet. Az évenkint elintézést igénylő 10—12 ezer folyószámon kivül legalább 32 ezerre megy a megvizsgálás végett beérkező utalványozási és megszüntetési jegyzékek száma. Ennek az összesen 40—50 ezer számnak rendes ellátása, vagyis — miként ez az érdemleges ügymenet érdekében kívánatos volna — azoknak egyenkénti iktatása és mutatóba bevezetése, továbbá felszerelése és irattári kezelése : a mostani létszám erejét meghaladó munkával jár, miért is az iroda az utalványozási és megszüntetési jegyzékeket ez idő szerint nem is kezeli egyenként, hanem azokat a beérkezés szerint vegyes nagyobb csoportokban egy-egy közös szám alatt kénytelen iktatni. Következésképen ugyanaz alatt az egy szám alatt egy időben rendszerint négy-öt, sőt néha több különböző előadó munkája van iktatva, mi eltekintve attól, hogy az előadók tevékenysége ilyformán számszerűleg hiven ki nem mutatható, sem kellőleg nem ellenőrizhető, az elintézett ügydarabok pontos kezelését is végtelenül megnehezíti. A csekély személyzet és a vele járó vajmi kevés áttekintést nyújtó rendszer mellett továbbá be kell érni az iratok ügyszámonkénti irattározásával, mely módszer éppen csak hogy lehetővé teszi a legkezdetlegesebb rendtartást és szerelést; de teljesen lehetetlen csak megközelítőleg is valósítani az irattári kezelés azon másik, s különösen az állami számvevőszéknél igen nagy fontossággal biró feladatát, hogy egynemű ügyirat-csoportok képzése, a kutfőrendszer alkalmazása által az ügyek könnyebben áttekinthető rendezést nyerjenek, s azok tanulmányozása is lehetővé tétessék, a mi pedig minden tisztviselőnél és kivált az uj tisztviselők részéről igen kívánatos volna. A kezelési teendők és az iroda-személyzet létszáma közötti aránytalanságot a más hatóságok viszonyaival való összehasonlítás is mutatja. Nem említve a nagyobb létszámmal és megfelelően sokkal nagyobb irodaszemélyzettel biró ministeriumokat, legyen szabad csak az aránylag kisebb földmivelésügyi ministeriumra utalnom, hol 100 fogalmazó egyénre 1 főigazgatón és 3 igazgatón kivül 8 irodatiszt és 7 segédtiszt esik, míg az állami számvevőszék 50 előadójával szemben (az elnöki osztályban egy irodatiszt teljesen lekötve levén) az irodaigazgatón kivül csak 1 irodatiszt és 1 irodasegédtiszt áll rendelkezésre. Az előadottaknál fogva 1 uj irodatiszti állás rendszeresítése múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik, s ennek engedélyezését annál is inkább kell kérnem, mert az 1870-es években 1 irodaigazgató, 2 aligazgató és 8 irodatiszt volt rendszeresítve s tényleg alkalmazva, azóta pedig a számvevőszék teendői tetemesen szaporodtak. ia*
