Állami költségvetés - 1893

Belügyministerium - Tevékenységi kimutatása csendőr kerületi parancsnokságoknál 1891. évben teljesített közbiztonsági szolgálatokról

114 nyilvánosságra, melyek nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Nem áll különösen az, hogy a szóban forgó vállalatok oly nagy számban lennének a fővárosban, miként az feltüntetve lett, mert ily helyiség a fővárosban ez idő szerint összesen csak 7 van és pedig a következők: 1. a nagymező-utczai „Somossy-féle orpheum", 2. a rostély-utczai 4. sz. a. „Folies Caprice", 3. a hajós-utczai 13. sz. a, „llerzmann-féle", 4. a váczi-körnt 48. sz. a. „Imperial", 5. a dalszinház-ntcza 2. sz. a. „Tacianu, 6. a dob-utcza 29. sz. a. „Kazinczy"-hoz czimzett és 7. a király-utcza 16. sz. a. „Armin-féle helyiségek. Ezekhez járult még nyáron át, a midőn azonban az u. n. „caffee chatants"-ok egy része szünetel, az u. n. „Hőkönr'-féle helyiség. Ezen adatokból kitűnik tehát, hogy a főváros az e nembeli váltatokkal épenséggel nincs elárasztva, mert a fent emiitett s más utón nyilvánosságra hozott felszólamlásban külön megnevezett többi helyiségek egyszerű kávéházak, hol külön rendőri engedélytől feltételezett állandó nyilvános előadások nem tartatnak, az pedig, hogy az üzletek tulajdonosai éjjel 1 óráig zenéltetnek, s a helyiségeket egész éjjel nyitva tartják, rendőri engedélyhez kötve nincs, hanem törvényhatósági szabályrendelettel az összes kávéházakra, tehát ezekre nézve is megengedett cselekményt képez. A mi a kérdéses „orpheumokban" és „caffee chantants"-okban az előadások minemüségét illeti, a melyek megbotránykoztatóknak lettek feltüntetve, nem tagadható ugyan, hogy az előadások — akár erkölcsiség, akár a jó izlés szempontjából vétessenek azok birálat alá — ha velők szemben absolut mérték használtatik, a mondott helyiségek legtöbbjében kifogás alá esnek. De ha tekintetbe venni méltóztatik, hogy manapság ugy Magyarországon, valamint a külföldön létező oly színházak is, a melyek műintézetek gyanánt szerepelnek és a melyek a tisztességes társadalom, nők és ezek között serdülő leányok által állandóan látogattatnak, a jelzett szempontból az ott nem ritkán szemlélhető és hallható alig leplezett erkölcstelen trágárságok miatt szintén komoly kifogás alá esnek — a mely irányzat ellen pedig rendelkezéseket tenni nálunk a fővárosi rendőrség törvényeink értelmében nem illetékes — akkor talán nem épen látszik szükségesnek s czélravezetőnek, hogy a rendőrség ugy erkölcsiség, mint jó izlés dolgában oly absolut mértéket, melyet némely színházra nézve sem látunk alkalmazva, használjon épen azon legalsóbb fokú éjjeli mulatóhelyekkel szemben, a melyek nem képezik, ugy mint a színházak, a tisztességes nők szórakozási helyét s a melyek látogatóiban midőn e helyiségeket felkeresik, megvan nemcsak a helyiségek minemüségének tudata, hanem az akarat is arra, hogy ott az ily éjjeli mulatóhelyeken szokásos előadásokat hallgassanak. És ha e tekintetben összehasonlítást teszünk a nálunk létező és a külföldi hasontermészetü vállalatok között, az összehasonlítás határozottan a nálunk létező állapotok előnyére üt ki. Mert ha egyeseknek kifogásuk van még az ellen is, a mit a rendőrség e helyiségekben megtűr, ezen jelenség arra vezethető vissza, hogy a közönség egy része az ily helyiségekben előadottakat csak épen ugy méri különböző mértékkel, a miként azt a színházaknál is tapasztaljuk, hogy t. i. egyesek