Állami költségvetés - 1893
Belügyministerium - Tevékenységi kimutatása csendőr kerületi parancsnokságoknál 1891. évben teljesített közbiztonsági szolgálatokról
125 A vasárnapi munkaszünetről, helyesebben: az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvény a mult félév első napján életbe lépvén, annak, valamint az azzal kapcsolatban kibocsátott magas kereskedelemügyi ministeri rendeletnek végrehajtása — miként az előre látható volt — gyakorlatilag bizonyos nehézségekbe ütközött s számtalan kételyt idézett elő. A rendőrség, szem előtt tartva azt, hogy a törvény üdvös intézkedései gyakorlatilag is minden érdeket lehetőleg kielégítő megoldást és alkalmazást nyerjenek, a felmerült concret feljelentések elintézésénél. — a mennyiben azt a törvény és rendeletek korlátain belül tehette — saját katáskörében is igyekezett a gyakorlati élet követelményeivel számolni és a munkaadók méltányos érdekeit a pihenésre szorult munkások épp oly méltányos érdekeinek lehetőleg összeegyeztetni. De természetes, hogy a rendőrség az e részben kifejezést nyert minden óhajnak saját hatáskörében eleget nem tehetett és kényszerítve volt oly esetetekre nézve, melyekben törvénybe ütköző óhajok látszottak fenforogni, I. és II. fokban megszorító határozatokat hozni, még ott is, a hol saját meggyőződése szerint a kérelmet — ha és a mennyiben nem kellett volna magát korlátozva tekinteni a vonatkozó tételes rendelkezések által — teljesíthetőnek tartotta. Mindezen esetekben azonban, a mennyiben a megengedhetőség iránt számbavéhető érdekek fenforogtak, ezen körülményt a vonatkozó iratoknak elvi döntés czéljából is III. fokú elbírálás alá terjesztése alkalmával külön feltüntette s ugy ezen utón, valamint bizonyos ide vonatkozó kérvényeknek illetékes helyre pártolólag lett felterjesztése utján hozzájárulni igyekezett, hogy a méltánylást igénylő óhajok erre illetékes helyen kedvező elintézésben részesittessenek. Ezen eljárásában a rendőrség a lehetőséghez képest figyelemmel volt arra is, hogy az iparosok és kereskedők alapos szükség nélkül időt rabló idézésekkel s a kerületi kapitányságoknál való megjelenéssel ne terheltessenek. Ide czélzott abbeli intézkedésem, hogy az ugyanazon szempont alá eső, nem ritkán több száz concret feljelentések közül csak a jellemző ismérveket magában foglaló néhány kihágási ügy tárgyaltassék le, mig a többi esetek csak az ugyanazon szempont alá eső s III. fokú elbírálás alá terjesztett kihágási ügyekben hozott végérvényes határozatok beérkezte után vétettek a III. fokú határozatban kifejezést nyert elvi kijelentés alapján érdemleges elintézés alá. Ily módon vált lehetségessé, hogy azon kérdésekben, melyekre nézve az elvi kijelentés az érdekeltekre kedvező volt, a százakra menő különböző, részben hivatalos, részben pedig a concurrensektől és az alkalmazottaktól eredő feljelentések minden további idézés vagy más eljárás nélkül beszüntető határozatokkal lettek elintézve. Ily uton és módon egyrészről az e téren felmerült a legégetőbb és annyi különböző és sokszor ellentétes érdeket érintő kérdések máris megoldást nyertek, s másrészről nagyobb rázkódtatás nélkül egy oly helyes gyakorlat fejlesztésére van a mód megadva, a mely mellett a közgazdasági és mindennapi életben annyira bevágó törvény végrehajtása az érdekeltek zaklatására semmi körülmények között el nem fajulhat, és a mely mellett helyes végrehajtás biztosítja a tövény intentióinak érvényesítését.
