Állami költségvetés - 1891

Igazságügyi ministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIR. IGAZSÁGÜGYI MINISTERIUMNAK 1891. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

36 eredménye irányoztassék elő a következő év szükséglete gyanánt. Ily átlag számítás alapján eszközölt előirányzatot csak akkor tekinthetnék helyén valónak, ha a kir. ügyészségek kezelő és segédhivatalai máiteljesen rendezett állapotban volnának s ennélfogva a költségek emelkedése és apadása kizárólag az ügyforgalom hullámzásától függene ; nem tarthatom azonban azt helyén valónak akkor, midőn az emiitett kezelő hivatalok — mint ez tényleg fenforog — a rendszeres átalakításra és fejlesztésre nagyon is reá szorulnak. A „rabtartási" és a „bűnvádi eljárási" költségeknek a múltban egymástól elkülönített alrovatai az 1891. évi előirányzatban már csak egy alrovatotképeznek „bünügyi költségek" elnevezés alatt és ugyanebbe vannak beolvasztva a kir. főügyészségek cziménél már említve volt „fegyelmi eljárási költségek" is. — Az említett három alrovat alatt az 1890. évre 960.000 + 358.000 + 1.660 s igy összesen 1,319.660 frt van a költségvetésben felvéve. Ugyané czélokra az 1891. évre 1,327.660 frt vagyis 8.000 frttal több irányoztatik elő. E három rovatnak egybeolvasztását az indokolja, hogy a kir. ügyészségek administrativ teendőinek egyszerűsítése végett megelőző bizottsági tárgyalások alapján rendeletet bocsátottam ki, melyben megszüntettem az eddig külön-külön számvitelt és nyilvántartást igényelt többféle átalánykezelési rendszert, és az ellenőrzés gyakorolhatásának garantiáit fentartva, az irodai átalánynak ugy nevezett pauschalirozását, a két legnagyobb átalánynak u. ni. a „bűnvádi"-nak és a „ rabtartási" -nak együttes kezelését és elszámolását, a fegyelmi költségeknek pedig természetük hasonszeriiségénél fogva emezekkel való egyesítését rendeltem el. Mellesleg megemlítem e helyen, hogy az ügyészségi adininistratio még továbbmenő egyszerűsítése végett a törvényhozás elé egy külön javaslattal szándékozom járulni. A mi a fentebbiek szerint egyesitett alrovatok összegének emelkedését illeti, ez ugyancsak abban leli indokát, hogy ezen költségek előirányzásánál sem a három utolsó évi átlageredményt, hanem az 1889. év tényleges eredményét vettem irányadóul; mert ily módon az egész tüzetességgel előre egyátalán meg nem határozható, ezen költségek tekintetében jóval közelebb vélek jutni a valószínű vég-