Állami költségvetés - 1890

Kereskedelemügyi ministerium - Jelentés a Kereskedelügyi magyar királyi ministerium 1890. évi költségvetéséhez - A m. kir. államvasutak kiadásai az 1882-1888. évi eredmények és az 1889. és 1890. évi előirányzatok alapján

149 15. czim, A helyi érdekű vasutak segélyezésére 250.000 frtot vettem fel. Ezen segélyből már lekötve van s fizetendő 1890. évben a deés-zilahi vonal után a szamosvölgyi vasút részvénytársaságnak 117.000 frt, a csáktornyaukki helyi érdekű vasútnak pedig 50.000 forint, együtt 167.000 frt; ugy hogy további segélyezésekre csak 83.000 frt maradna rendelkezésre, mely összeg a tervezett ujabb helyi érdekű vasutakra nézve a folyamatban levő s közel befejezéshez álló engedélyezési tárgyalásoknál támasztott jogos segélyezési igények folytán minden esetre fel fog használtatni. Már ez alkalommal jelzem, hogy különösen a székelyföldi és a duna-jobbparti helyi érdekű vasúti hálózat kiépítésének támogatása jelentékenyebb összegeket vesz igénybe, melyeket kizárólag ezen javadalmazásból fedezni alig lesz lehetséges. Mindazonáltal itt is számolok azon kerettel, melyet államháztartási viszonyaink megengednek, azon reményben, hogy legalább ezen 250.000 forint, melylyel néhány száz kilométer vasút megépítése előmozdítható, mint egyike a legproduktivabb beruházásoknak, rendelkezésemre fog bocsáttatni. 16. czim. Folyamhajózási czélokra 100.000 írt. Magyarország közlekedési utjai között a vízi utak ugy irányukra, mint szállítási képességükre nézve elsőrangú helyet foglalnak el. Különösen fontosnak s kivitelünket illetőleg nagy jelentőségűnek kell tekintenem a Dunát, mert csakis ezen az uton érhető el azon, terményeink értékesitlietése érdekében üdvös czél, hogy kiviteli viteldijainkat, még az ország határain tul is befolyásolhassuk. A hajózás Magyarországon nem fejlődött a vízi utakkal arányosan, mert mig az Alsó-Tiszán és a Közép-Dunán, nevezetesen Báziás és Győr között több hajózási vállalat közlekedik, addig a Tiszán Szolnok felett csak kivételesen jár gőzhajó, s a Dunán Gönyőtől felfelé a „Délnémet gőzhajózási vállalat "-nak két gőzhajóján kívül csakis az I. cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság tart fenn rendes hajóközlekedést. Ezen viszonyok kiviteli forgalmunkra bénitólag hatnak és lehetetlenné teszik azt, hogy kivitelünk a Dunán aránylag azon olcsó díjtételeket élvezze, melyeket belforgalmunkban az egészséges verseny mellett élvez, sőt nem nyújtanak biztosítást az ellen, hogy egyes vállalatok viteldijai kereskedelmünket esetleg hátrányosan ne befolyásolják. A folyók szabályozására és a hajózási akadályok elháritására az állam eddig is jelentékeny összegeket költött, de ezen kiadások gyakorlatilag kedvező eredményeket csak ugy teremhetnek, ha a hajózási eszközökre s vállalatokra s