Állami költségvetés - 1873

Igazságügyi ministerium - Előterjesztés a m. kir. igazságügyministernek az 1873. évi költségvetés tárgyában

A család 1854-ben a debreczeni cs. kir. ker. orsz. főtörvényszékhez intézett kérvényében ezen Ítélet végrehajtását kérte. Ezen főtörvényszék azonban a pert az ősiségi nyilt parancs alapján nem folvtathatónak mondotta ki azon oknál fogva, mert a kir. táblaitélet több pontot (t. i. az ellenkövetelések felszámítását) megoldatlanul hagyván, nem tekinthető oly végérvényes ítéletnek, mely az ősiségi pátens szerint végrehajtandó volna. Ezen ítéletet a bécsi lf. és semmitőszék is helybenhagyta. 1868-ban gróf Kornis Miklós a család képviselője egy legfőbb kézjegyre méltatott folyamodványában a per folytathatóságának kérdésében való perújítását kegyelemből megengedtetni kérte. Az igazságügyministerium 1868. okt. 14-én kelt felterjesztésében a kegyelem utjáni perújítást mint törvényellenest megengedhetlennek találta, ellenben a hibáján kivül megkárosított családnak legalább részben való kárpótlását méltányosnak vélte, és ezen kárpótlás engedélyezése esetén annak Összegét és az alapot, melyből fedezendő volna, a pénzügyministerrel egyetértőleg vélte meghatározandónak. Ő felsége a király ez előterjesztés alapján az igazságügyministert arra utasítván, hogy ezen kárpótlási ügyben a pénzügyministeriummal egyetértőleg külön javaslatot tegyen: az igazságügyministerium a kárpótlási összegre nézve a pénzügyministerium véleményét kérte ki s ez utóbbi a kincstár és a Kornis család között régebben folyt egyezkedési kísérleteknél a kincstár által tett ajánlatok alapján 120.000 frt kárpótlási összeget hozott javaslatba. Ezen kárpótlási összeg az igazságügyministerium által ennek folytán tett előterjesztés alapján Ő felsége 1871. évi febr. 20-án kelt legfelsőbb elhatározásával engedélyezve is lőn. Ez összeg a kárpótlási ügy további elintézésében felmerült akaoályok folytán a f. évi költségvetésbe fel rem vétethetvén, kénytelen voltam azt jelen előirányzatomba felvenni. A kárpótlás méltányos volta mellett legerősebb bizonyíték az ügynek fent előadott története, a melyből kitűnik: hogy a per folyamában a kincstár és a Kornis család között hoszasabb kiegyezési alkudozások folytak, melyekben a kincstár 120.000 frt kárpótlási összeget hajlandó volt megadni; továbbá, hogy a kérdéses javak a