A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
34 HÚSVÉT a hét A keresztény világ húsvét napján a Megváltónak, Jézus Krisztusnak kereszthalálára és feltámadására emlékezik. Húsvét azonban nemcsak a keresztény ünnep gazdag szokásvilágát őrzi, hanem a kereszténység előtti korok tavaszünnep jellegű szokásait és hiedelmeit is. A tavaszi napfordulóhoz kötődő tavaszünnep a kereszténység felvétele után is nagy jelentőséggel bírt az szetet, a maguk és az állataik egészségét, termékenységét, a mezőgazdasági munkákat és ezzel együtt biztosítani a jó termést. *** A tavaszi napfordulóhoz kötődő, a kereszténység felvétele előtti szokásokra népszokásaink, hiedelmeink elemzése útján tudunk következtetni. A középkortól kezdődően egyre több az olyan, főleg az egyház képviselői által a feltámadás és az új élet ünnepe Szabad-e locsolni? európai népek körében. Az egyház a pogánykori ünnepnek ugyan új értelmezést adott Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepével, de még több évszázados üldöztetés árán sem tudta ez ünnep eredeti funkcióját kiirtani. A mai napig megmaradtak azok a tavaszi napfordulóhoz kötődő pogánykorban gyökerező téltemető-tavaszváró szokások, amelyekben szerepet kapott a tél, a rossz szellemek és betegségek elűzése, elpusztítása, a tavasz, a termékenység, az új élet és a megújuló természet köszöntése, valamint a két őselem, a tűz és a víz mágikus tisztító és éltető ereje. A mai napig élnek azoknak a mágikus eljárásoknak az emlékei, amelyek segítségével az emberek igyekeznek előnyösen befolyásolni az ébredő, megújuló terméelmarasztaló értelemben, tiltó szándékkal született írásos emlék, mely segítségével már pontosabb képet kapunk középkori téltemtő és tavaszváró szokásainkról. A keresztény feltámadási mítosz és a pogánykorban gyökerező szokások elválaszthatatlanul, együttesen alkotják húsvéti szokásainkat. Ezek az évszázadok folyamán egybefonódtak és kölcsönösen hatottak egymásra. A kiszehajtás, villőzés Pogánykori téltemető szokást őriz a virágvasárnapi kiszehajtás. A szlovák falvak nagy részében a nagyböjt ötödik vasárnapján - feketevasárnap volt szokásban a halált, betegséget, telet megszemélyesítő szalmabábunak, a Morénának a faluból való kivitele és elégetése vagy vízbedobása. A
