A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
a hét NAGYVILÁG 5 Konfliktus Kína és Tajvan között Baj van, Tajvan Kína erejét fitogtatta a Tajvani-öbölben. így próbált nyomást gyakorolni Tajvanra, hogy az elnökválasztás küszöbén a szigetlakóknak eszükbe se jusson az elszakadás. A szocialista Kína, bár hamarabb befejezte a föld-föld rakétákkal folytatott gyakorlatokat, mint azt előzőleg jelezte, de tengeri és légi hadgyakorlatait még a tajvani elnökválasztás után is folytatta. Kína szempontjából azonban ez az erődemonstráció nem úgy sült el, ahogy arra számítottak, mert Tajvan lakosságának háromnegyede elment elnököt választani. Nagy szavazattöbbséggel, 53,4 százalékkal azt a Li Teng-hujt választotta meg elnökének, akinek személye a legkevésbé elfogadható a világ legnépesebb országának, illetve annak vezetésének. Tajvan eddigi első szabadonválasztott elnöke a reformok híve, az ő nevéhez fűződnek a szigeten elkezdett demokratikus változások. El tudja ugyan képzelni a két ország újraegyesítését, de csak akkor, ha Kína nem szocialista lesz, hanem demokratikus. Ez az a momentum, amely nem tetszik a "népieknek”. Ha Pheng Ming-min nyeri a választásokat, Kína minden probléma nélkül, akár erőszakos módon is rendre inthette volna a renitenskedő Tajvant - mivel Pheng egyértelműen az elszakadás híve. Saját széket akar a szigetnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Bár ezt Li sem veti el, de szerinte Svájc is boldogan eléldegél az ENSZ- tagság nélkül. (Kína 1971-ben vette át Tajvan helyét az ENSZ- ben.) A másik két jelölt összesen 25 százalékot szerzett, ami szintén nagyon fáj a szocialistáknak, hiszen mindketten Kína-barátok. Pekingnek ezekután nem maradt más hátra, csak a tárgyalás. Li rögtön megválasztása után bejelentette, hajlandó a párbeszédre, de arra is, hogy elodázza a tajvani önállósulási törekvéseket. Peking is sietve közölte, hogy tárgyalni akar. Ehhez viszont szükség lesz haderőinek visszavonására a Tajvani partoktól. Nem beszélve arról, hogy egy nyílt fegyveres konfliktus egy olyan szigettel, amelyet részének tekint a szokölcsönösen figyelmeztgette egymást, hogy ne avatkozzanak be a kialakult helyzet be, de úgy tűnik, hogy az amerikai katonai jelenlét is csupán erődemonstráció. Kína ragaszkodik a sziget-1995 Június: Li Teng-huj meglátogatta volt iskoláját, a New York állambeli Cornellov egyetemet. Ezt a magánlátogatást - amelyet a clintoni adminisztráció csak hosszas mérlegelés után, a Kongresszus nem kis nyomásának engedve hagyott jóvá - a kínai vezetés Tajvan elismerésére tett kísérletként értelmezte. Peking a kölcsönös kapcsolatok ellehetetlenítésének vádjával elhalasztotta a Taipeivel folytatandó tárgyalásokat; Li-vel tárgyalni az újraegyesítésről olyan, mint ’’fán halat fogni". Július: Öt napon belül hat kínai rakéta csapódik a tengerbe, 140 kilométerre Tajvantól. A taipei börzén a részvények értéke rohamosan csökken. Augusztus: Tíz napon át tartó kínai rakétakísérletek a szigettől mintegy 130 kilométerre északra; a részvények értéke tovább esik. Október: Kínai hadgyakorlatok. November: A kínai televízió öt nappal a tajvani választások előtt új típusú rakéták kísérleteiről tudósít. December: A tajvani választások győztese Li Teng-huj pártja, a Kuomintang, ugyanakkor azonban elveszíti abszolút többségét. Az Új Párt (NP), amelyet kezdetben csak a Kuomitang néhány korábbi támogatója képviselt, háromszorosára növeli mandátumai számát. A választási kampányban az NP Kínával szembeni engedményeket hirdet. 1996 Január: A New York Times Peking Tajvan ellen tervezett állítólagos támadási kísérleteiről számol be, amelyek célja a márciusi elnökválasztás befolyásolása és amelyek gondosan kiválasztott földi célpontok ellen irányulnának. Február: A tajvani védelmi minisztérium tájékoztatása szerint Kína 150 ezer katonát von össze a Tajvan elleni támadáshoz. Március: Újabb kínai hadgyakorlatok, amelyek során élestöltényeket használnak - veszélyes közelségben a tajvani Tjin-menhez. További rakétakísérletek 20-50 kilométerre két kikötőtől, amelyekben Tajvan külkereskedelmének 70 százaléka bonyolódik. A pekingi külügyminiszter, Csien Csi-csen megalapozatlannak tartja a tajvaniak félelmét, ugyanakkor óva int attól a "valódi szerencsétlenségtől”, amely abban az esetben következne be, ha a lakosság a függetlenséget választaná. Li elnök szerint a szigetet nem lehet megfélemlíteni, de ígéri, Taipei nagyon körültekintően jár majd el a konfliktus elkerülése érdekében. Az Amerikai Egyesült Államok két repülőgép-anyahajót küld a térségbe, de Warren Christopher külügyminiszter kitérő választ ad arra a kérdésre, miszerint Washington katonai támogatást nyújtana-e egy esetleges kínai támadás esetén. hez, saját részének tekinti. A tajvaniak viszont a legújabb felmérések szerint nem tartják magukat kínaiaknak, sőt az iskolákban bevezették az úgynevezett tajvani nyelv (kínai tájszólás) oktatását is. Ez egy újabb szálka a népi Kína szemében, a szigetlakóknak pedig csak önállósodási elképzeléseiket erősíti. Az E- gyesült Államok - Hongkong "elvesztése” után - Tajvanban látja egy esetleges demokratikus kínai forradalom tűzfészkét. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy miközben Li a tárgyalásokról beszél, országa soha nem látott fegyverkezésbe kezdett. Több milliárd dollárnyi fegyvert vásárolt és vásárol éppen az Egyesült Államoktól. MOLNÁR NORBERT cialista Kína, és amelynek vezetője a párbeszéd híve, felbőszítheti az amúgy sem éppen fapofáskodó Egyesült Államokat. Az USA a vietnami háború óta a legnagyobb csapatösszevonást hajtotta végre a térségben - de természetesen nemzetközi vizeken. A helyszínen tartózkodik két nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajó, és több kisebb cirkáló. A két nagyhatalom Kínai-tajvani erőviszonyok Kína Tajvan gyalogság 2,9 millió 376 000 harckocsik 7500-8000 570 tengerészet 5000 30 000 csapatszállító hajók 54 21 hadihajók 50 38 tengeralattjárók 52 4 vadászgépek 5825 430 atomrakéták-99 a védelemre fordított kiadások 28.5 11.3 1994-ben (mid. USD)
