A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
4 HET NAP a hét NAGYVILÁG Izraeli választások Türelemfogyatkozás Izrael türelme elfogyott. Simon Peresz miniszterelnök - ha meg akarja nyerni a válsztásokat - kénytelen keményen fellépni az iszlám terroristák ellen. Az Iszlám Ellenállás Mozgalma, a Hamasz az utóbbi négy öngyilkos merényletben több mint hatvan izraelit ölt meg. Jasszer Arafatnak, a palesztin önkormányzat elnökének sürgetésére a palesztin és az izraeli rendőrök hatalmas méretű akcióba kezdtek a fundamentalisták kézrekerítésére. Többszáz szimpatizánst és aktív tagot sikerült letartóztatniuk, de a nagy halak nem kerültek horogra. Arafat eközben nem mulasztotta el kijelenteni, hogy Izrael hergeli a szélsőségeseket, mert szinte katonai blokád alá vették a palesztin autonóm területeket s éheznek az ott rekedt lakosok. Azt azonban elfelejtette, hogy a blokád a merényletek eredményeként jött létre. Peresz Választási kampány az 138 millió dollár Ennyi pénzt fektettek eddig választási kampányukba a republikánus elnökjelöltek az Egyesült Államokban. A legesélyesebb republikánus Robert Dole ezidáig egymaga 30 milliót. Bili Clinton, a demokraták egyetlen jelöltje összesen ugyanennyit költhet kapmányára. Több pénze egyelőre erre a célra nincs, talán nem is kell, hiszen a közvélemény-kutatások szerint magasan vezet Dole előtt, aki azonban a bombameglepetést kampányának végére tartogatja. A meglepetést Colin Powellnek hívják. A színesbőrű tábornok neve az Irak ellen folytatott háború idején vált minden amerikai számára ismertté. A gyorsaságukról híres amerikai felmérések alapján ha Dole alelnökjelöltje Powell lenne, akár meg is nyerhetné az elnökválasztásokat. A nyugalmazott tábornok egyelőre nem nyilatkozik az üggyel kapcsolatban. Pat Buchanan, a?§Publlkanusok sze|nehéz helyzetben van. Ellenzéke, a Likud, és más, kisebb nacionalista pártok azzal vádolták őt, hogy a választásokig egyezséget kötött a szélsőséges palesztin terroristákkal, ezzel is bizonyítandó, hogy létjogosultsága van a békefolyamatnak. De jött a “Hamaszsegítség” - merényletek formájában, amivel az izraeli kormányfő bizonyíthatta, hogy mindez rágalom. A Likud, több mint valószínő, melléfogott. Peresz népszerűsége ezáltal nemhogy csökkent volna, de a közvéleménykutatások szerint megszilárdította pozícióját. Temetni azonban nem kell a szélsőségeket nem éppen elítélő jobboldali Likudot. Egy melléfogás kevés. A Hamasz és fegyveres szárnya, a Kamász szinte biztos, hogy folytatja a harcot, mert “Arafatot le kell mosni a politika színpadáról”, ő ugyanis megalkuvó - legalábbis fundamentalista szemmel. Most a Likud várja a merényleteket, mert azok a malmára hajtják a voksokat. Nem szabad elfelejteni: Izraelben nemsokára választások lesznek. USA-ban sőségektől sem mentes jelöltje máris megtámadta Dole-t, mondván, Powell híve a művi terhességmegszakításnak. A háttérben azonban a populista Buchanan árnyalt rasszizmusa munkálkodik. A volt TV-kommentátor esélyei azonban szinte egyenlőek a nullával. Nem sikerült pártját maga mögé állítania, még a multimilliárdos Steve Forbes, aki a legkisebb támogatottsággal indult a rebulikánusok között - is megelőzi Buchanant. De a Forbes kampányába ölt 25 millió is kárba vész. Clintonra nehéz éjszakák és még nehezebb nappalok várnak. A mérsékelt republikánus Dole ugyanis rájött, hogy nem a gondosan megtervezett beszédek (még az USA-ban sem) és a pénz döntenek, hanem a személyiségek. Clintonnak pedig csak egy AI Gore-ja van, aki jó algóré, de nem átütő személyiség. Az unalmasnak hitt amerikai elnökválasztásokból valódi thriller válhat. MOLNÁR NORBERT Balkáni népvándorlás Dayton: esély a Négy év után a békét a NATO kényszerítette ki a volt jugoszláv térségben. A fegyverek erejével. Időközben - becslések szerint - mintegy kétmillióan hagyták el lakóhelyüket, az ellenséges csapatok közeledtének hírére, vagy a katonai behívó kézbesítése elől menekülve. Esetleg éppen nacionalista vezetőik csalárd felhívásának eleget téve: így futott el fejvesztve-kapkodva a kraji-nai (Horvátország) körzetből közel 200 000 szerb. Most meg Szarajevó peremvárosaiból, több tízezren, még - a képhír bejárta a világot - a halottaikat is magukkal véve - a végsőkig fokozva a helyzet tragikumát és abszurditását. Három és fél éven át viszont ők ostromolták, ágyúzták, éheztették a bosnyák fővárost, a filmkamerák akkor piactéri mészárlások szétroncsolt tetemeit rögzítették. A tévé képernyője előtt ülve ezt is mindenki láthatta. Etnikai tisztogatás. Nyelvészetileg kissé illogikusnak tűnő kifejezés. Fogalomtáráról nem is beszélve. Ez volt a taktika, ami egyébként a világtörténelemben nem számít különösebb újításnak. Minél több területet meghódítani, onnan a más népeket elzavarni, majd a zsákmányt egyesíteni. A szerbek e képlet alapján indították el a háborút. Annak most - úgy tűnik - vége, ám ne feledjük, az IFOR-erők megbízatása (egyelőre) csak egy esztendőre szól. Visszatérhetnek-e tehát a menekültek korábbi otthonaikba? A kérdést boncolgatva mindenekelőtt megállapítható, a daytoni békeszerződés ehhez megteremtentette az alapfeltételeket, ilyen vonatkozásban elkötelezték magukat Kis-Jugoszlávia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina vezetői is. Elvben tehát a dolog lehetséges, a gyakorlat azonban más képet mutat, s a hazátlanok visszaszállingózása is igen lassú folyamatnak ígérkezik. A háború végcélja a szerb területek egyesítése -visszatérésre nem vált valóra, ezt mindenki tudja. Az etnikai körzetek azonban nagyjából kialakultak, ily módon mindenki számára akadna valahol hely, de nem biztosan ott, ahonnan elűzték. Azután: Boszniában már hatályba lépett egyfajta közkegyelem, Szerbiában viszont hosszabb ideje várat magára az amnesztiatörvény. Horvátország a jogi procedúrát bonyolította, ami voltaképpen lehetetlenné teszi a visszatérni szándékozók hazatérését. A zavaros örökösödési törvénykezések és állampolgársági meghatározások csak tovább színezik a bizonytalanságot. Akik az elmúlt esztendőkben külföldön feltalálták magukat, egzisztenciát, munkát és lakást szereztek, többségével maradnak. Mások más okokból maradnak: a krajinai szerbek tízezrei nyilván sokkal jobban érzik magukat (eltartottként) a békés Vajdaságban, mintsem hogy visszatérjenek felperzselt otthonaikba, a horvát revanstól való állandó rettegésbe. A bizalmatlanság tehát az első számú tényező, hiszen a politikai vezetők, a tábornokok és a sajtó éveken át szajkózta: elképzelhetetlen a más népekkel való együttélés. S hogy ezt sikerült mélyen a lelkekbe sulykolni, nyilván ennek a háborúnak ez a legszomorúbb tapasztalata. A gyűlölettel, a gyanakvással szemben pedig tehetetlenek a külföldi katonák és a nagyhatalmak is. A Balkánon romos, gazdaságilag kimerült új országok próbálkoznak most a talpraállással, élükön a harcokat kirobbantó vezetőikkel, kiéhezett, elfásult lakossággal, jó ideig még a polgári demokrácia reménye nélkül. A hazatérők áradata így későbbre várható. A közállapotok bizonytalansága és rendezetlensége most olyan fokú, hogy az e pillanatban még alkalmatlan a tömeges visszafogadásra. SINKOVITS PÉTER ITTHON Eredménytelenül végződött a Magyar Koalíció pártjainak találkozója Vladimír Meöiar kormányfővel és Jozef Kalman miniszterelnök-helyettessel. Mint azt az MK képviselői röviddel a találkozó után elmondták, a miniszterelnök egyetlen javaslatukat, indítványukat sem fogadta el, legyen szó akár a közigazgatási reformról, akár a kisebbségi nyelvhasználatról, akár a tulajdonos nélkül maradt mezőgazdasági földterületek községekre való átruházásáról. A kormány második embere azonban hangsúlyozta: olyan alternatívát kínáltak fel a Magyar Koalíciónak, hogy Szlovákia aláírná a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelynek fényében szakemberek vizsgálnák meg, milyen törvényes garanciákat nyújtanak a szlovák jogszabályok pl. a magyar kisebbség nyelvének használatára a közéletben. Kalman továbbá elmondta, hogy a szlovák kormány nemcsak saját programnyilatkozatát, hanem az éppen egy évvel ezelőtt aláírt, de eddig még nem ratifikált magyar-szlovák alapszerződést is betartotta a területi átrendezés tervezése során. Szerinte ugyanis az új közigazgatási határokkal nem változik meg a szlovák és magyar anyanyelvű lakosság aránya. Nem így gondolja A. Nagy László, az MPP elnöke, aki újságírói kérdésre válaszolva hangsúlyozta, a kormány egyetlen kezdeményezést sem fogadott el az új járások kialakítására, annak ellenére, hogy a kérdéses területeken a közigazgatási kritériumok mindegyikének megfeleltek. Külön találkozóra került sor a kormányfő és a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért elnöke, Gyimesi György között. Gyimesi már valamivel derűlátóbban nyilatkozott, mert szerinte Meöiar megígérte, a választási körzetek nem feltétlenül lesznek azonosak a közigazgatási határokkal, ami lehetővé teszi, hogy a magyar képviselet legitim módon, szavazatainak alapján kerüljön a parlamentbe. “Meöiar megígérte, elutasítja a Szlovák Nemzeti Párt javaslatát, mely szerint a magyar iskolákban szlovák nyelven oktatnák a történelmet, és a szlovák nyelvet csak szlovák nemzetiségű tanárok tanítanák” - nyilatkozta Gyimesi. Az MNMBJ egyébként tavalyi megalakulásakor célként tűzte ki a párbeszédet a szlovákok és magyarok között, a megbeszélések mögött viszont nem áll választásokon szerzett mandátum. A legitim képviseletek megbeszélései egyelőre a süketek párbeszédére hasonlítanak, Gyimesi mozgalma pedig messze áll attól, hogy légionáriusként fehér zászlót lobogtasson a Béke téri kormányépület előtt.-lovász-Kormány kontra Magyar Koalíció A barikád két oldalán
