A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
24 a hét házmozgalom már a múlté. Hogy nem érdekel senkit. Hogy kiment a divatból. Hogy ez egy letűnt világ. Ezek a kételkedők ott voltak-e húsvétvasárnap a BS-ben? Különös aktualitása van ennek az ’’ünnepnek” így az ezerszázadik évforduló táján. Mert ez a kultúra volt az, amely ennyi ideig megtartott bennünket itt, a Kárpát-Medencében. A prilis 7-én rendezte /V meg a Táncház Egye/ i sülét a Budapest Sportcsarnokban. Jubileumi, ünnepi műsorában ismert énekesek, táncosok, zenészek szerepeltek. Évről évre izgatott várakozás előzi meg ezt az eseményt. Profik és műkedvelők, magyarországi kisebbségek és határon túli magyarok, de a környező népek képviselői is itt adnak találkát egymásnak. Ünnep volt ez a javából. Népzenei és néptánchagyományaink ünnepe. Hagyományainkat ápolni pedig szent kötelességünk. Nem felejthetjük el őket. U- gyanolyan természetességgel kell, hogy őrizzük, mint ahogyan anyanyelvűnket őrizzük. Alázattal, becsülettel. A Budapest Sportcsarnok hatalmas, tízezreket befogadó épülete ezen a vasárnapon kicsinek tűnt. Tömegek mindenhol. Énekesek, táncosok, zenészek, gyerekek, vásárosok, bámészkodók, téblábolók. Pedig vannak, akik azt mondják, a tánc-ÖRS TÁN* |ÉSA
