A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
SPORT a Kél 54 Bosman-ügy UgyEFAi? J Ez a Bosman nem az a Bosman, aki sokszoros belga labdarúgó-válogatott. Ez a Bosman is híressé vált, de nem a zöld gyepen, sokkal inkább a zöld asztal mellett. Jean-Luc Bosman, az egykor elsőligás belga FC Liége játékosa, mivel nem kapott játéklehetőséget csapatában, a francia második ligás FC Muhlhouse csapatához szeretett volna szerződni. Szerződése még nem járt le, így nem akarták elengedni. Nehézségek árán, de mégis sikerült elszabadulnia. A francia csapatban azonban szintén nem kapott játéklehetőséget, mert rajta kívül három külföldi volt már a klubnál. Ez a Bosman ügyének orvoslásáért az Európai Unió strassbourgi bíróságához fordult. Ez a Bosman akkor nem sejtette, hogy ezzel egy hosszútávú, igencsak botrányszagú ügyet indít el. A Bosman-ügy. Ma már mindenki csak így emlegeti az UEFA és az Európai Unió között kirobbant nézeteltérést. A bíróság döntése értelmében ugyanis az Európai Labdarúgó Szövetség rendszere ellentétben áll a Maastrichti Szerződés azon pontjával, amely az unión belüli szabad munkaerőáramlásáról szól. Az UEFA eddigi szabályai alapján egy csapatban csak három külföldi és két honosított - vagyis öt éve már az illető országban futballozó - játszhat. A labdarúgó szövetség rendszere szerint, ha egy játékos másik csapathoz szerződik, klubja pénzt kérhet érte még akkor is, ha szerződése már lejárt. Az EU végrehajtó szerve, az Európai Bizottság a döntés után azonnal felszólította az UEFA-t, hogy változtassa meg átigazolási rendszerét, valamint a külföldi játékosok számának limitálását. E szerint az Európai Unió tagállamaiban csapatonként nem szabad korlátozni az EU-ból származó játékosok létszámát. Ez vonatkozik az Európai Gazdasági Térség /EGT/ három, az EU-n kívül eső tagállamára, Lichtensteinre, Izlandra és Norvégiára is. Több országnak is különböző szerződései vannak az unióval, ezért a mai napig nem biztos, hogy rájuk milyen módon vonatkozik a külföldiek szerepeltetéséről szóló passzus. A dolgok jelenlegi állása szerint a kelet-európai országokból érkező légiósok külföldieknek számítanak az EU tagállamokban, tehát rájuk vonatkozik a 3+2-as szabály. Arról azonban nem szól a fáma, mi történik, ha egy kelet-európai focicsapat a nemzetközi kupákban a megengedettnél több idegenlégióssal szerepel, akik közül az egyik mondjuk luxemburgi. Vagy, ha a CEFTA tagállamok megegyeznek abban, hogy országaikból az idegenek nem számítanak légiósnak. Az UEFA vajon ezt is elfogadja? Az EU bizottsága még mielőtt megkapta volna a választ ezekre a kérdésekre, térdre kényszerítette az UEFA-t. Abban a kérdésben is, hogy a szerződések lejárta után a csapatok nem kérhetnek pénzt a távozó játékosért. De mi történik, ha mondjuk egy cseh futballistának lejár a szerződése klubjában és Portugáliába akar szerződni. Ki kapja a pénzt, a játékos vagy klubja? Nyugaton ezt a kérdést már megoldották, vagy legalábbis részben. A kluboknak nincs jogukban eladni a játékost, ha lejárt a szerződése. Mehet, ahová akar, és annyiért, amennyiért akar, illetve tud. Ez azt eredményezi majd, hogy a játékosok nem két-három éves szerződéseket írnak alá csapatukkal, hanem minimum öthat évre szólót. Ezzel jól járnak a klubok is, mivel ha a futballista menni akar három év után, eladhatják. Jól járnak a játékosok is, mert a hoszszabb időre megkötött szerződések több pénzt hoznak saját konyhájukra. De ha minden ilyen egyszerű lenne, nem csámcsogna mindenki a Bosman-ügyön. Ezzel ugyanis veszélybe kerülnek a kisebb, úgynevezett játékosnevelő klubok. Rengeteg pénzt ölnek az ifjoncok nevelésébe, akik tizenegynéhány évesen lukrativ szerződésekkel megpattannak. A klub meg hoppon marad. Elszegényedik és tönkre megy. Michael Piatini, a francia futball egyik legismertebb alakja élesen bírálta az európai nagyklubokat, amelyek szemrebbenés nélkül igent mondtak az EU bíróságának döntésére. Szó esett egy olyan lehetőségről is, hogy a játékosgyártó klubok anyagi kiegészítést kapnának, de hogy a szövetségtől, vagy a gazdag egyesületektől,ez még nem tisztázott. Piatini az UEFA mellé állt, de későn, mert a labdarúgószövetség addigra már kénytelen-kelletlen fejet hajtott. Németországban Franz Beckenbauer, a Bayern München főnöke állt az EU-pártiak élére. Igyekezete kissé átlátszó, de érthető. A Bayern, mintha érezte volna mi van készülőben, már a tavaly igazolt féltucat játékossal is hosszabb időre szóló szerződést kötött. Ellenfelei, mint például a Borussia Dortmund az igazán fontos és drága játékosokkal két, három évvel ezelőtt szerződött. Most hosszabbítgatja a szerződéseket, amíg van miből - a Bajnokok Ligájának köszönhetően -, de így is még egyszer annyiba kerül majd játékosállománya, mint a Bayerné. Az olasz liga vezetése elutasította az EU-döntést, hiszen a kluboknak van annyi pénzük, hogy bármilyen játékost megvegyenek, de ezzel az olasz futballisták kiszorulhatnak a játékospiacról. Igen ám, de a játékosok -1969 után először - sztrájkba léptek ‘demokratikus jogaik védelme érdekében’, magyarul a pénzükért. Az idei kupaküzdelmek még nem értek véget, s az EU döntés ezeket is befolyásolhatja, hiszen azt azonnali hatállyal léptették életbe. Az állva maradt klubok képviselői azonban megegyeztek: idén még megtartják a 3+2-es rendszert. De mi a garancia arra, hogy egy sérülésekkel tizedelt csapat nem sérti meg a gentleman agreementet? Ugyanis senki sem szankcionálhatja a szóbeli egyezség megszegőit. A bírósági döntésen felbuzdulva más sportágak is alkalmazni kezdték a külföldiek korlátozott szerepeltetésének megszüntetését. A német kosárlabda bajnokságban máris akadnak több külföldit szerepeltető csapatok, pedig egyezséget sem kötöttek a klubok. Március végén kezdődött el Torinóban az Európai Unió tagállamainak majd egy évig tartó kormányközi konferenciája a Maastrichti Szerződés teljesítéséről, esetleges megújításáról. Tehát lesz idő foglalkozni azzal a kéréssel is, amelyet az UEFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közösen terjesztenek a konferencia résztvevői elé, vagyis, hogy a sport különleges statútumot kapjon a szerződésben, ugyanúgy, mint ahogy a kultúra már kapott. A nemzeti olimpiai szövetségek már meg is kezdték a lobbizást saját kormányaiknál. Tehát nincs kizárva, hogy a huzavona élőiről kezdődik. MOLNÁR NORBERT SPORTÜNNEPNAPOK ’96 Április 15-21. San Juan Torna VB 21-május 5. Május Bécs Jégkorong VB 8. Brüsszel KEK-döntő, labdarúgás 15-24. Varsó Női súlyemelő-VB 22. Június Róma Bajnokok ligája, döntő 8-30. Anglia Labdarúgó EB 24-július 7. Július Wimbledon Angol nemzetközi teniszbajnokság 19-aug.5. Augusztus Atlanta XXVI. Nyári Olimpiai Játékok 11. Mogyoród F-1-es Magyar Nagydíj 26-szept.8. Szeptember Flushing Meadow USA Nemzetközi teniszbajnokság 7. December Milánó IAAF GRAND PRIX - döntők 6-15. Dánia Női kézilabda EB
