A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
Uz UDVARD NEVEZETESSÉGEI Udvard nevezetességei Ángyéi Miklós újabb, Udvaráról szóló könyvének címe nem nagyon fedi a könyv tartalmát, hiszen — noha Udvard fényes múlttal rendelkező község, sőt évszázadokon át város, az egykori Udvardi járás székhelye volt — a valóban figyelemre Barbárok Irodalmi mű megfilmesítése mindig nehéz és felelősségteljes feladat, az elszántságon kívül ihletet, leleményességet s mindenekelőtt empátiát kíván. Nos, Zsurzs Éva — megannyi sikeres tévéfilm és filmsorozat alkotója — egyiknek sem volt híján, amikor idestova harminc évvel ezelőtt, 1966-ban filmre vitte Móricz Zsigmond 1931-ben írott mesteri novelláját, a Barbárokat. A könyörtelen tárgyilagossággal, ám csodálatos gazdagságú nyelven megírt pusztai ballada szívszorító történetének vászonra vitele érzékenység és alázat híján aligha lett volna több lélektelen illusztrációnál. Zsurzs Éva azonban az illusztrativitás csapdáit elkerülve olyan művet alkotott, amely minden tekintetben méltó irodalmi előképéhez. A film képsoraiból ugyanaz a drámai erő, vészterhes feszültsóg árad, mint Móricz Zsigmond mondataiból. Dísztelen, minden mesterkéltségtől mentes, egyszerű képek állítják elénk a pusztát s a történet szereplőit; a rendező rendkívül invenciózusan használja fel a novella utánozhatatlanul egyedi párbeszédeit, de a főszerep az elénk táruló látványé. A kopár, üres táj végtelen és nyugtalanító távlataival többet mond el a férje és kisfia keresésére induló asszony útjának kilátástalanságáról, mint amennyit a szó érzékeltetni képes; elhagyott gémeskút jelzi a kereső magányát, de az asszony hozzátartozóinak sorsáról is vall; a fák közt imbolygó köd, a vad vihar, a fenyegető szélzúgás emberi drámákat, félelmeket és fájdalmakat jelenít meg. A természet képeinél is sokatmondóbbak azonban az arcok, kiváltképp a meggyilkolt Bodri juhász feleségét oly emlékezetesen alakító Horváth Terié, aki mindennemű pátosz és teátralitás nélkül teszi a néző számára is átélhetővé a magára maradó, kétségek és remények között hányódó s végül élete nagy tragédiájával szembesülni kénytelen asszony érzelmi drámáját. Ismételten bebizonyosodott, hogy a fekete-fehér film kifejezési lehetőségei semmivel sem maradnak alatta a színes film lehetőségeinek, sőt olykor felül is múlják azokat. Czabarka György kamerája rendkívüli szuggesztivitással mutatja be a kietlennek tűnő, ám ezerarcú és örökkön változó pusztát és lakóit, a világot, ahol a Móricz-novella kegyetlen históriája megesett. S amelyet Zsurzs Éva filmje után nem hihetünk távolinak és egzotikusnak: a rendező jóvoltából karnyújtásnyira került tőlünk. Vagy még közelebb? Mondhatjuk-e, hogy a Barbárok világa a ^ G. Kovács László
