A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
Múltidéző Szent István állama Az óbudai Péter- Pál-templom alapítása A magyar történeti hagyomány István nevéhez az államalapítás fogalmát kapcsolja. Az államalapítás azonban nem jogi aktus volt, mint pl. 6mac, ütrnúť ttrufú inam tmcíftur vmts Guta ŕ urnául imaním täwfaú ftöhtmtco er xgm&Cteum itnnb mait: Jügtmmttm ammmrtíh r István király temetése egy újkori állam kikiáltása, hanem hosszú és folyamatos munka. Az államszervezésben természetesen nélkülözhetetlen volt a politikai szervezet létrehozása, vagyis az alávetettek fölötti uralom biztosítása. Ez annyit jelentett, hogy olyan központokat kellett kialakítani, melyek az egész ország területén biztosították a király hatalmát. István idejében ezeket a központokat már egyértelműen a várak jelentették. A várak a XI. század elején, sőt még nagyon sokáig nem kő, hanem földvárak voltak. Ezeknek a váraknak kisebbik része korábban épült szláv várakból, vagy törzsfői, nemzetségfői szálláshelyekből maradt fenn, többségüket azonban tudatosan tervezve, Géza és István idején építették. Minden várhoz tartozott várbirtok és megfelelő számú szolgálónép, hiszen ez biztosította a vár ellátását. A várak élén a várispán állt. Neki voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a katonaság tisztjeit adták. Feladatuk volt a vár védelme és a várhoz tartozó nép igazgatása, de ők adták az ország hadseregének döntő részét is. A várhoz tartozó várnépek tagjai jogilag ugyan szabadok voltak, de örökösen a vár szolgálatához kötve. A várnépeket századokba szervezték, vagyis száz háztartásból való egységekbe. Egy részüknek katonáskodnia kellett, de a többség pénz- és terményadóval „tartotta el“ a várat. A várispánságokra ráépülve jöttek létre a vármegyék, melyek feladata elsősorban közigazgatási és nem katonai volt. A megye szó eredetileg határt jelentett, s a vármegye sem jelentett mást, mint a vár illetékességének határát, amelyen túl egy másik vár megyéje kezdődött. A vármegyék mint közigazgatási egységek behálózták az egész királyság területét. A vármegyék területe kezdettől fogva összefüggő terület volt, melyen megtalálható volt a különböző várispánságokhoz tartozó várbirtokok területe és a rajta élő várnépek, de egyéb népelemek is, pl. a királyi udvari szervezet birtokai és népei, az egyházi és világi birtokok és népeik. A vármegyék élén a megyésispán állt. Ezt a tisztséget a király általában kísérete tagjainak adta, s a később épített várak többségét a megyésispánról nevezték el. /Pl.: Bars, Hont, Győr, Szolnok, Csanád, Pozsony, Szabolcs, Veszprém stb.) Ó volt a fennhatósága alá tartozó terület legfőbb bírája, és ő szedte be az adókat is. A megye jövedelmét növelte a vásárvám, a határain fizetett útvám és a folyók átkelőhelyeinél fizetett hídvám is. A jövedelmek kétharmad részéta király kapta, az egyharmad rész az ispánnál maradt. A vármegyeszervezet mellett István király egységes udvarház-szevezetet is kiépített, amely az egész országot behálózta. Feladata a királyi udvar ellátása volt. Egy vármegye területén több udvarház is lehetett. A várakhoz hasonlóan ezeket is szolgáló népek látták el, akik az udvarházak „tartozékai“ voltak, s a megye dolgozó népességének nagyjából egyharmadát tették ki. Minden udvarházhoz tartozott kápolna is. A királyi kápolnák nemcsak egyházi feladatokat láttak el, hanem a király „irodáját" is jelentették, tagjai ugyanis mint jegyzők működtek. Az udvari szervezet, vagyis a királyi udvar legfőbb vezetői már a XI. század közepétől a király körül teljesítettek szolgálatot. Állandóan kísérték uralkodójukat, aki folyamatosan udvarházról udvarházra járt kíséretével. A vándorlás során felélték az összegyűjtött élelmiszert, majd mentek tovább. Bár az uralkodó állandóan vándorolt kíséretével, természetesen volt királyi székhely is az országban. István uralkodása elején a központ Esztergom volt, a jeruzsálemi zarándokút megnyitása után (1019) azonban megváltozott a helyzet. Ez az útvonal elkerülte Esztergomot, ezért a király új székhelyet létesített Székesfehérvárott. Itt építtette fel a királyi bazilikát, mely az akkori Magyarország legnagyobb épülete volt. A templomot királyi kápolnának és temetkezőhelynek szánta. Székesfehérvárott tartották a későbbi időkben az éves „törvénynapot“ is, mikor mindenki a király színe elé járulhatott. KOVÁCS LÁSZLÓ Kérdés: Hogyan osztották el a különböző vámokból származó bevételeket?
