A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
MINERVA HÉT »FORMÁCIÓSZTRÁDÁIG dik Nyugat-Európában, míg tájainkon napjainkban kezd gőzerővel beindulni. A kábeltévé első gyümölcseit nagyvárosaink lakosai már ízlelgetik: egyidejűleg akár ötven tévéműsort is nézhetnek a segítségével. De ez csak a kezdet: a következő, multimédia felé vezető lépcsőt a kábelrendszerre kapcsolt telefon illetve képtelefon jelenti, majd pedig sor kerül a kétoldalú — interaktív — kapcsolattartás kiépítésére is. Ennek keretén belül egyrészt a lakás egyes mérőműszereiből kiadott jeleket lehet egy központban kiértékelni, így távszabályozhatóvá válik a fűtés, a jövő villany-, gáz- és vízóraleolvasója sem kopog majd az ajtónkon, hanem távméréssel határozza meg az egyes fogyasztók állását, tűz esetén automatikusan történik a tűzoltók riasztása, a betörők sem jutnak a küszöbön túlra, mivel az érzékelő idejében riasztja a rendőrséget. Ugyanígy saját személyi számítógépünkön keresztül teremthetünk kapcsolatot a legkülönfélébb adatbankokkal, melynek keretén belül megrendelhetjük az egyes árucikkeket az üzletekből és az áruházakból, bármely könyv levonatát a könyvtárból, jegyet a színházba, moziba, koncertre vagy akár bármely repülőjáratra. A ma még csak hangfelvételek rögzítésére szolgáló ezüstszínű CD-lemezen, amennyiben csak leolvasásra szánt információt (Read Only Memory) rögzítünk a felületén, egy kisebb házikönyvtár — mintegy ezernyolcszáz, egyenként négyszázoldalas könyv — írott anyaga is elfér, így a jövő könyvespolcán csupán néhány CD lemez fog árválkodni, amelyek anyaga mai — írott formájukban — egész termeket tölt meg. A harmadik lépcsőfokot a többirányú, fizetett kapcsolattartás jelenti. Bár ez még a mi számunkra a fantasztikus jövőt jelenti, ennek ellenére már napjainkban is az olyan óriáscégek, mint az IBM, Volvo, Renault műholdakon keresztül tartják a kapcsolatot leányvállalataikkal, továbbítják — a természetesen kódolt — információkat, sőt újabban a gyártás távvezérlését is ezzel a módszerrel kívánják megoldani. Nem ritkaság immár a földrészeket átfogó videókonferencia, ahol valamennyi résztvevő a saját irodájában ülve vesz részt a vitában, eközben mindenki mindenkivel közvetlen, élő kapcsolatban van. Elvileg annak sincs akadálya, hogy a legtöbb ember a saját lakásán dolgozzék, csupán munkája eredményét juttassa el kábelen keresztül a központba vagy éppenséggel otthoni képernyőjénél ülve (táv)irányítsa a termelést, üzletkötést, szolgáltatást. E sci-fibe kívánkozó világnak, életmódnak már ma sincsen műszaki akadálya, egyedül pénzkérdés mielőbbi megvalósítása. A felvázolt lehetőségek alapján egyértelmű, hogy az emberi civilizáció mély, drámai változás küszöbére érkezett, az eddig megszokott életmód egy generáció alatt gyökeresen meg fog változni. Emiatt jogos már most feltenni az alapvető kérdéseket: Milyen lesz az eljövendő új világ? Hogyan tud a megváltozott feltételekhez az egyén és a társadalom sejtje, a család alkalmazkodni? Felkészült-e a társadalom a tájékoztatás univerzializációjára? Miképp fogunk élni e felismerhetetlenségig megváltozott körülmények közepette? Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy a műveltségre vágyó ember már a reneszánsz kora óta információbőségben szenved. A könyvnyomtatás feltalálásával a helyzet mégcsak rosszabbodott, hiszen egyre reménytelenebbé vált, hogy minden alkotással meg lehessen ismerkedni. Ez természetszerűleg a polihisztorok kihalásához vezetett. Érdekes és talán jellemző módon az oktatás szemléletét e folyamat évszázadokon keresztül nem ingatta meg, továbbra is a lexikális tudást tekintették a műveltség ismérvének. Még emlékezhetünk Karinthy Frigyesnek és Kosztolányi Dezsőnek a műveltségről és a szakbarmarizmusról írott cikkeire, majd a kitűnő tollú Benedek István eszmefuttatásaira néhány évtizeddel később, századunk hatvanas-hetvenes éveiben. Napjainkra a hagyományos műveltségeszmény a romjaiban hever, teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi információzuhatagban a tájékozódni tudó, az eseményeket, folyamatokat, törvényszerűségeket jól kiismerő egyének tekinthetők művelteknek. Más szóval: az intelligencia legfőbb kritériuma a gyors tájékozódási képesség lett az adatok tengerében, ezek hatékony felhasználása az élet egyes területein. Vagyis nem kell (mivel nem is lehet) mindent tudni, fejben tartani. A multimédiális rendszerek bevezetésével gyakorlatilag minden érdeklődő számára hozzáférhetővé válik az emberiség teljes kultúrkincse: házi készülékünk képernyőjén egyrészt többszáz tévéműsor jelenhet meg egyidejűleg, másrészt az adatbankokba való belépéssel magunk is válogathatunk. Mindkét esetben meg kell tanulnunk a helyes kiválasztást, másrészt annak a képességét is el kell sajátítanunk, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk el a számunkra fontos információkhoz. Az új helyzet egy sor rendkívül kényes jogi problémát is felvet. A tudományos és a közhasznú bázisok mellett egy sor olyan bank is működik, amely esetleg személyiségi jogokat is sérthet. Ennek legegyszerűbb gyűjtési módja az egyes termékek eladásánál osztogatott ankétlapok feldolgozása, amelyet általában nyereménysorsolással kötnek egybe. A gyanútlan vásárló ilyen alkalmakkor esetleg olyan adatokat is közöl(het) (pl. vásárlási szokások, életkor, műveltségi szint, érdeklődési kör, kedvtelések stb.), melyek jellegükből adódóan — helytelen felhasználás esetén — személyiségi jogok megsértésére is alkalmasak. Az ily módon kialakított adatbankokkal üzletelni is lehet, illetéktelen behatolás (számítógépes "megcsapolás”) esetén bűntárggyá válhatnak. Újabb gond, hogy az egyirányú információátvitelnél — itt elsősorban a többszáz "égi" műsorra kell gondolni — a nyilvános információnak számító hírek nem esnek semmiféle jogi védelem alá. Ez egyrészt lehetővé teszi a velük való szabad manipulálást, másrészt — épp a szabályozás hiánya miatt — az információk példátlan koncentrációját. Ray Bradbury 451 Fahrenheit című regényében döbbenetes képet fest a televízió által uralt világról, amelyben az emberek robotként engedelmeskednek a képernyő utasításainak. Bár a közeljövő e víziónál jóval szelídebbnek ígérkezik, viszont fennáll annak a veszélye, hogy a világ egy-két hírközpontjában "gyártják le" az egész emberiségnek szánt, összes hírt, szinte elképesztő befolyást szerezve ezzel a nézők százmilliói fölött. Hogy mennyire reális ez a veszély, elég csak az iraki "tévés" háborúra gondolni, ahol egyetlen elektronikus média sugározta be egész golyóbisunkat, mivel a Pentagon csupán az ő tudósítóikat engedte a harcok közelébe. Az akkori háborús "showt" napjainkig a tömegtájékoztatás elrettentő példájaként emlegetik a szakemberek. így aligha csodálható, hogy az európai, mélyebb kulturális gyökerekből táplálkozó néző nem egyszer viszolygással fogadja a tengerentúliak rámenősségét, túlságosan leegyszerűsített szemléletmódját, a brutalitás expanzióját műsoraikban. Az információ monopolizálása ellen a lehető legmagasabb szinten szervezik a védekezést: az Európa Tanács és az Európai Kulturális Egyezmény keretén belül az egyes tagálíamok képviselői aláírták a Határok Nélküli Televíziózás Európai Egyezményét, amelynek kifejezett célja az európai kultúrkincs megőrzése, és az európai eredetű műsorok gyártásának támogatása. A prágai Kommunikációs Egyetem figyelmének a középpontjában kontinensünk — ezen belül is kiemelt helyen régiónk — tévétársaságainak a termése állt. A rendezvény francia főszervezői hazájuk tévéműsorainak százait hozták el a bemutatóra és csereberélés céljából. A műholdvevő berendezések segítségével folyamatosan követhetőek voltak a francia "égi" műsorok, melyek közül kiemelkedik az öreg kontinenst teljes egészében besugárzó TV 5 adása, legfőbb előnyével, hogy sem kisközösségi, sem nagyközösségi — kábeltévés — vétel esetén nem kell illetéket fizetni érte. A négy témacsoport közül a tévés producerek és alkotók találkozói szolgálták íeginkább az európai kultúrkör bekapcsolását a televíziózásba. Külön szekciókban foglalkoztak a szerzői-jogi kérdésekkel, a film és az írott sajtó kérdéseivel. A jövőt tekintve minden bizonnyal a legérdekesebb a műszaki lehetőségeket áttekintő szakbizottság ülései voltak, amelyeken áttekintették a jelenlegi helyzetet, előrevetítve a harmadik évezred hajnalán megvalósuló elképzeléseket. OZOGÁNY ERNŐ 21
