A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
HÉT INTERJÚ bizonyára hatással van a mai indiai emberek világnézetére, életmódjára. — Amikor odaérkeztem, az embereket nagyon barátságosaknak találtam. Pedig óriási nyomorban élnek, s hozzánk képest nagyon szerények. De hát elfogadják a hinduizmust, vagyis a kasztrendszert is. — Piacgazdaság és kasztrendszer hogyan egyeztethető össze? — Piacgazdaságról ne is beszéljünk. Sajnos, az egy annyira korrumpálódott társadalom, hogy ha nem lenne a vallás, és ha annak nem olyan lenne a beosztása, amilyen, már biztosan kitört volna egy forradalom. Mi megpróbáltuk megfejteni, miért is van mindez, mert annyi nincstelent és szegény embert még sehol sem láttam. De hát a legalsó réteg arra hivatott — a vallás szerint —, hogy szolgáljon. Ami őket megnyugtatja, az az, hogy vallásuk szerint megvan a reinkarnáció lehetősége. Tehát ha valaki ott újraszületik, akkor egy vagy két kaszttal feljebb kerül. Megtalálható ott a nyomortanya — a gyönyörű villák, felhőkarcolók tövében. Ez annyira szörnyű, apokaliptikus látvány, hogy engem az első napokban kimondottan deprimált. Beszéltem emberekkel, akik azt mondták, hogy India gazdag ország, sok a nyersanyagforrása, pénz is van, de az a pénz éppen oda nem jut el, ahová kellene. — Meglátogattál néhány indiai családot is. Azok, ugye, a felsőbb osztályokba tartoztak? — Azok valóban odatartoztak. De megtudtam, hogy Indiában sok a 10—12 gyerekes nagycsalád, s egy családból állami költségen csak négy gyerek járhat iskolába. Az alsó kasztokból tehát csak a tényleg nagyon tehetséges gyerek tanulhat, a többinek dolgoznia kell, mert a család nem tudja megfizetni az iskolát. — Kanyarodjunk vissza a festészethez. Hogyan jelent meg az a sok benyomás és az indiai légkör a festményeiden? — Amikor odaérkeztem, néhány rajzot, skiccet készítettem az utcán, de annyi ember közt nem könnyű rajzolni. S az utcán olyan bűz volt, ami az európai orr számára elviselhetetlen. Inkább fényképeztem, és megpróbáltam lefesteni, amit magam körül láttam. Persze csináltam néhány realisztikus dolgot is, és amikor lehetőségem volt látni a buddhista kolostorokat meg a régebbi festményeket, akkor az egészet igyekeztem megemészteni és beleépíteni a saját képeimbe. Csináltam egypár olyan dolgot, ami számomra is új, amit eddig még nem csináltam, s ami tipikusan indiai, de nemcsak a múltat akarja ábrázolni, hanem visszamenőleg is szintézise az indiai művészetnek. — Itthon tovább folytatod ezt az új utat? — Megpróbálom folytatni. Videófelvételeim vannak Indiáról, sok-sok fénykép — rengeteg anyagot sikerült összegyűjtenem, Néhány dolgot már igyekeztem feldolgozni, de egyelőre nem szeretnék ezekből kiállítani, mert nem gyűlt össze elég képem. De remélem, hogy a közeljövőben már összehozhatok egy kiállítást. Beszélgetett: MELAJ ERZSÉBET Még mindig elpirul, ... ha naivitásán erőt vesz a pikantéria. Nyertes Zsuzsa nemcsak "nyertes", hanem győztes is. Sikerült legyőznie a kort, mármint a saját korát, és pillangócsapongásával megmaradt afféle játszótéri, gyermeki üdvöskének Viselkedése szertelen, bájos, alakja megnyúitan kamaszos — kellő pro porciókkal. Nem csoda, hogy az újságírók egy része éppen őt kiáltotta ki a legszebb magyar színésznőnek Tapasztalatból tudom, mennyire kedves tud lenni hozzájuk, és milyen kellemes a közelkép. Az ízig-véríg modem tiniamazon lenszőke haja ide-oda röpköd izgága mozdulataiban. • Nemrég a Vidám Színpadon láttam Gergely Robival álompárost alkotva. Most meg itt van Komáromban a tatabányai Jászai Mari Színháznál. Váltott? — Nem, itt csak vendégszerepelünk. Egyébként itt a Vidám fél társulata. Komáromban már többször jártam, és nagyon szeretek itt fellépni, mert isteni a közönség. Százszor jobb, mint otthon, nagyra értékelik, hogy itt vagyunk • Nagyon kiváncsi voltam Önre, mert a legszebb színésznőnek mondják egyesek, egy lap meg egyenesen dollárbabának becézi. Jó dolog ez, vagy van hátránya is? — Nem tudom, egy bizonyos fokig mindenképpen előny — addig, míg az ember azon kívül is adni tud magából valamit. • Egy kellemes külsőt sokkal jobb nézegetni? — Pontosan, de azt hiszem, egy szép festmény is unalmassá válik egy idő után, ha csodálójának nem mond valamit. Én erre a többre törekszem, a külső mellé bizonyos belső értéket is adni a közönségnek. • Nem féltette kellemes külsejét harmincon túl átmenetileg "kidomborítani?" — Nem titkolom a koromat, mire ez azt írás megjelenik, harminchat leszek, de nem érzem magam ennyinek. Van egy egyéves kislányom, Zsuzsának hívják, és teljesen megfiatalodtam mellette. Valóban kicsit későn szültem az első gyerekemet, de úgy érzem, most értem meg rá. Addig a pályámnak éltem, és azt hittem, az a világ teteje. Most, "öreg fejjel" hál istennek rájöttem, milyen fontos a család, és egy gyereknél nincs nagyobb dolog a világon. Az anyaság, a legkedvesebb és legszebb szerep, és a kislányom a legsikerültebb "alkotásom". • Ót sem teljesen egyedül "alkotta". Ki volt a "munkatárs"? — Természetesen Attila, a párom, aki gyógypedagógus. Életem első szerelme volt, 16 éves korom óta kapcsolatban vagyunk. Persze közben voltak kihagyások, de nemrégen ismét összekerültünk, és meglett az eredménye. • Hogy párban legyenek, kellene még egy kisfiú is. Nem szeretne hamarosan ismét "eredményes" lenni? — Osztom nézetét, mert mi is hárman vagyunk testvérek. Nem lehetek annyira önző gyerekemmel szemben, hogy ne ajándékozzam meg egy kistestvérrel még mielőtt betöltőm a negyvenet. • Tudja már, hogy 1995-ben milyen szerepek várnak önre a Vidám Színpadon? — Mivel a múlt évben szültem, elég sok darabom lekerült^ és így több bemutatóm is lesz. Uj kabarébemutatót tervezünk Az élettől keletre címmel, aztán egy háromszereplős Neil Simon-darab is vár Böröndi Tamás és Straub Dezső kollégáimmal, és tavasszal is készülünk egy új vígjátékra. • Amikor a kollégák elakadtak, a súgó helyett Ön kiabálta fel a szöveget. Mindig megtanulja az egész darabot? — Úgy van ezzel az ember, mint a slágerszövegekkel. Ha nem is akarja, belemászik a fejébe. A saját szövegünket tanuljuk meg, de mivel közben halljuk a partnerét is, az is bennünk marad, önkéntelenül. • Egy színészt elsősorban a televízió népszerűsít, ott is a sorozatok. Önt ezek eddig néhány kisebb szereptől eltekintve parlagon hagyták. Nem hívják vagy nem akar menni? — Amit mond, biztos így van, és ha hívnának, mennék természetesen. Egy sorozat igaz, hogy nagy népszerűséget jelent, de be is skatulyázza a színészt, ennek ellenére úgy hiszem, nem biztos, hogy rossz dolog. Sokan szinte irtóznak ettől. Nekem a "sok kicsi sokra megy" szerepek jutottak, mint például a Kaviár és lencse, amelyre már nem is nagyon emlékszem, hiszen nagyon fiatalon forgattam ezt a tévéjátékot, olyan kitűnő színészekkel, mint Tojnay Klári, Sinkovits Imre, Almási Éva. Kíváncsi is vagyok az akkori önmagámra, mert nagyon meg voltam szeppenve, ha ismétlik, feltétlenül megnézem. Sokat szerepeltem a Gálvölgyi-showban meg a szilveszteri műsorokban. Tavaly például a szülés után két héttel volt a szilveszteri műsor felvétele, és három jelenetben is szerepeltem. • Ha nem haragszik meg, az igazi nagy szerepek még elkerülték. Nem vágyik rájuk, vagy nem egészen jól könyököl? Amit egy szép nőtől elvárnak. Például hogy áll a vetkőzéssel? — Tizenhárom éve vagyok a pályán, és azért olyan rendezők is hívtak, akik nemcsak vígjátékokban gondolkodnak. Igaz nem voltak eget rengető szerepeim, de állandóan foglalkoztattak. Németországban is forgattam két nagy filmet. Eléggé szerencsés vagyok, Budapesten születtem és a főiskolára első nekifutásra felvettek. Mikor elvégeztem, rögtön a Vidám Színpad szerződtetett, ahol mivel jól érzem magam, hűségesen kitartok. Bár eredetileg orvosi egyetemre készültem, nagyon fiatalon kerültem a Színművészeti Főiskolára, és mindig nagyon pirulós voltam. Tanárom, Marton László nyárra mindig mindenkinek adott feladatot, nekem azt mondta, hogy rá kellene szoknom a férfiakra. Ugyanis bizonyos helyzetgyakorlatoknál, mivel még nem csináltam kocsiban például, elég ügyetlen voltam. Most már egy jó szerep kedvéért a vetközésböl csak kis problémát csinálnék. • Viszont most is látom, hogy elpirul. Hűséges típus? — Attilával 16 éves koromban ismerkedtem meg, így kapcsolatunk lassan már húszéves. Az élet hamar közel sodort bennünket egymáshoz, ami kicsit meg is védett a "betolakodókkal” szemben. Persze azért bele-belekóstolgattam az életbe, márcsak azért is, hogy a színpadon többfajta nőt tudjak alakítani. Beke István 7
