A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
Múltidéző Szent László király legendája László királyról még életében sok monda, regősének keringett a nép körében. A legenda a király szentté avatása alkalmából (1192) készült, közel száz évre rá, hogy László király hamvait a nagyváradi székesegyházban elhelyezték. Sok csodálatos eseményt sorol fel a legenda: például a király imádkozás közben a levegőbe emelkedik. Imája nyomán ketté válik a Tordai-hegy, és az üldöző kunok nem érik utol, a kunok által elszórt aranypénz kővé változik stb. Számos ismert történet a külföldi legendák nyomán került bele. A magyar nyelvű legendát az Érdy-kódex őrizte meg. Megemlíti, hogy László király az Istennek különös kedveltje volt, délceg testében hatalmas lélek lakozott. „Mert erős karú s gyönyörű ábrázatú vala, s mint az oroszlán termetének izmos tagjai valának. Magas termetével más emberek fölött egy fejjel kitűnő vala... már maga testalkata is királyi koronára méltó. Beszédében igaz, ígéretében álhatatos, ítéletében igazságos, a dorgálásban fönséges vala.“ Részletesen leírja, hogy amint László király seregével a besenyőket űzte ki az országból, egy nagy pusztaságba kerültek, éhség, szomjúság gyötörte őket, a király imádságára szarvas- és bivalycsordát küldött az Úr, és a pusztaságban üdítő források fakadtak. A Vili. fejezet a holttestet vivő szekér csodálatos kalandjáról számol be élvezetes korabeli stílusban: „Midőn pedig testének Váradra viteléről, ahol tudniillik magát eltemettetni parancsolta vala, a nyári napok hősége és az út hosszasága miatt hívei szándékukban ingadoztak, s úgy gondolták, hogy a fejérvári egyház felé térjenek el, mely közelebb vala, visszatérőnek egy vendégfogadóhoz, hol a fáradtság és szomorúság miatt ellankadva elalvának. S amint az álom őket elnyomta vala, a szekér, melyre vala a test téve, minden igavonó barom nélkül egyenesen Váradnak megyen vala. Fölébredvén osztán s a szekeret nem találván, kezdének ide s tova futkosni, s a szekeret és a rája tett szent testet Várad felé magától nyargalva találák. Látván tehát a csudát, útjukat minden habozás nélkül Várad felé visszairányozák.“ László sírjánál a legenda szerint csodálatos gyógyulások történtek, a vakok visszanyerték látásukat, a némák megszólaltak, a bénák talpra álltak, a bélpoklosok meggyógyultak stb., hasonlóan a Szent István-legendában elmondottakhoz. Halála után három évig tiltva volt a táncvigalom, a szüzek gyászruhába öltöztek. „Magyarország édes oltalma, Szent királyok közt drágálatos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag“ - így áradoztak róla a régi krónikák. Egy középkori énektöredékben pedig így dicsérik: Mert igazságnak valál bírája, Az szép szízeknek valál koronája, Te tisztaságnak tiszta ótalma, Irgalmasságnak teles keveteje (követője) Nevét számos község, puszta és templom őrzi. Szent László kultusza erős gyökeret eresztett nemcsak a papok, hanem az egyszerű nép körében is. összeállította: OZSVALD ÁRPÁD Kérdés: Mikor keletkezett a Szent László-legenda?
