A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
HÉT GONDOLKODÓ . SZÉCHENYI ES A SZEXMOZI A mai embereknek nem kell félniük az éhezéstől. Sokkal kényelmesebben élnek, mint őseink, hiszen sokkal jobbak a lakáskörülményeik és jobban öltözködnek. Sokkal műveltebbek és okosabbak elődeiknél, pontosan értik például, mi történik a természetben. Hogyan érték el mindezt? Megfigyelték az érdekes dolgokat, kísérleteztek, s elgondolkoztak azon, amit láttak. Azokat, akik ma is ezt csinálják, tudósoknak hívjuk, amire pedig rájöttek, azt tudománynak nevezzük. Ezeket a sommás megállapításokat a minap olvastam egy tankönyvben, amely ún. alternatív fizikatankönyvként szolgál az alapiskolák 6. osztálya számára; eddig még csak csehül és szlovákul adták ki (1994-ben), ám valószínűleg magyarul is megjelenik. A tankönyvet szerzői jog védi, amely szerint a jogvédő beleegyezése nélkül semmit sem szabad belőle kivenni és idézni. Ezért hívom fel a figyelmet csupán arra a néhány megállapításra, amelyet a könyv egyetlen oldalán olvastam, s valótlannak, de enyhén szólva is csúsztatásnak tartok. A szerző — sajnos — mélyen meg van győződve állításainak igazáról. Nem áll szándékomban a tankönyvet szakmai szempontból bírálni — nem vagyok természettudományi szakember —, de a szerző már említett nem szakmai megállapításait nem tudom szó nélkül hagyni. Feltételezem, hogy a tankönyv írója jó fizikus, az is lehet, hogy jó pedagógus — bár ez erősen vitatható. Az általam kipécézett néhány sora azonban kimondottan felháborító, mert teljesen hamis megállapításokat sulykol a gyerekek fejébe. "Szupermenként” elkönyvelni valakit csupán azért, mert a XX. század '90-es éveiben él, és mondjuk nem száz évvel ezelőtt, nemcsak hogy ostobaság, hanem felelőtlenség is. S ne csodálkozzunk és ne háborodjunk fel, ha ezek alapján a szerencsétlen nebuló mélységesen megveti és butának tartja pl. Széchenyi Istvánt, hiszen az — a tudomány tökéletlensége miatt — még a lovakat favorizálta (lásd Széchenyi: Lovakrul című munkáját) ahelyett, hogy a Mercedes-céggel kötött volna megállapodást a magyarországi gyors közlekedés felvirágoztatása érdekében. És persze Széchenyi sem a mozit, sem a peep show-t, sem pedig a videót nem ismerte. Az emeleti szomszéd félhülye Ubulkája viszont naponta ezeken csámcsog. Századunk utolsó évtizedének Ubulkája tehát — legalábbis a tankönyvíró szerint — a tudományos-műszaki haladás jóvoltából nyugodtan "lesajnálhatja” a száz évvel ezelőtt élt "legnagyobb magyart". A szerző egyébként az általam kifogásolt részben (is) kimondottan azt sugallja, hogy a tudomány az utolsó évszázad eredménye. Vitathatatlan persze, hogy a műszaki fejlődés felgyorsult, de az is igaz, hogy a mai tudomány alapjait "bugris őseink", a régi egyiptomiak, a görögök és a rómaiak vetették meg. S mit kezdjünk a szerzőnek talán a legfelháborítóbb megállapításával: a mai embereknek egyáltalán nem kell félniük az éhezéstől, jó lakásokban élnek stb., stb.? Ehhez talán kommentárt sem kellene fűzni... Ha a mai gyerek — főleg városban — kimegy az utcára, egyre több rongyokba burkolt koldusba ütközik. Azt pedig még az átlagember is tudja, hogy a posztkommunista országok milyen iszonyatos gazdasági problémákkal küzdenek: rohamos elszegényedés, egyre nagyobb munkanélküliség várható. A lakásépítést meg szinte mindenütt leállították. Ha pedig a világ szociális gondjait vesszük sorra, elég, ha a tudomány valóban csodálatos vívmányát, a televíziót naponta bekapcsoljuk: a világ legnagyobb részén éhínség pusztít, a természeti katasztrófák és a különféle háborúk következtében naponta több ezren pusztulnak el, válnak hajléktalanná... A világ legfejlettebb államának tartott USA-ban 15 millió ember ól a nyomorszint alatt. Nemrégiben tartották a dán fővárosban, Koppenhágában azt a konferenciát, amelyet a világ mintegy háromnegyedén eluralkodott nyomor miatt hívtak össze, hogy valamiféle programot fejlesszenek ki, esetleg modellt adjanak a nyomorgók millióinak a megmentésére. A helyzet évről évre romlik. A fejlett országok félnek, már-már attól tartanak, hogy az elviselhetetlen nyomor szabályozhatatlanná teszi a folyamatokat, és bármikor elszabadulhat a pokol... Az emberek ismerik, értik, mi történik a természetben — állítja a szerző. Hogyan hitessük el ezt a gyerekekkel, amikor már a körülöttük zajló történések is az ellenkezőjét bizonyítják. Vegyük csak a bősi csetepatét, a mohi erőmű körüli problémákat. Tanúi voltunk a csernobili katasztrófának, és még mindig képtelenek vagyunk felmérni a következményeit. A természet pusztítása napról napra megbosszulja magát. Egyes szakemberek szerint az ökológiai összeomlás szélére sodródtunk... A szlovákiai napi- és hetilapok menetrendszerűen cikkeznek az alternatív oktatásról — pro és kontra. A magyar pártok, a nemzetükhöz ragaszkodó emberek foggal-körömmel védik az anyanyelvi oktatást. De vajon ki törődik azzal, hogy miféle tankönyvekből tanulnak a gyerekek? Az iskola növendékeit nemcsak az asszimiláció fenyegeti. Jó lenne, ha arra is odafigyelnénk, mi mindennel mérgezhetik, miféle hamis állításokkal vezethetik félre egyes tankönyvek (nemcsak anyanyelvi) iskoláink diákjait. MELAJ ERZSÉBET "AZ EMBEREK VÁROSOKAT ÉPÍTENEK, AMELYEKRE NINCS SZÜKSÉG" Kadhafi, a költő és szépíró Új oldaláról mutatkozott be Moamer el-Kadhafi líbiai vezető: költőként, pontosabban szépíróként. Verseket, novellákat és esszéket egybegyűjtő kötetének címe: A Falu, a Föld, A föld és az asztronauta öngyilkossága. Az Al-Hajat című, arab nyelven megjelenő nemzetközi lap "recenciója" szerint Kadhafi írásai támadják a városi életet, a természet, és a vidék felé fordulásra buzdítanak. Kadhafi, úgy tűnik, Jean-Jacques Rousseau, a nagy francia filozófus gondolatai nyomdokain halad, olvasóit arra inti, hogy "az emberek városokat építenek, amelyekre nincs szükség, s a város idővel rémuralommá válik a számukra". Egyik novellájának a Menekülés a Pokolba címet adta, ám a pokolról kiderül, hogy az igencsak idilli hely, Líbia egyik eldugott csücskében van, fákkal szegélyezett, forráscsobogástól és madártrilláktól harmonikus, szelíd állatok lakta hely. A líbiai államfőnek egyébként van már némi gyakorlata a toliforgatás terén: évtizedekkel ezelőtt megszületett Zöld könyve azonban jóval szárazabb politikai trakta: a marxizmus, az iszlám és az anarchizmus eszméinek keveréke. A mostani kötet megjelenését — az arab lap szerint — a líbiaiak már két éve várják, s híresztelések szerint azért csúszott a kiadás, mert Kadhafi tíz borítótervet utasított el, mígnem a tizenegyediket megfelelő illusztrációnak találta gondolataihoz. 7
