A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
Kolozsvári Grandpierre Emil A két kicsi bocs meg a róka Medvepapa, medvemama dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak megláttak egy országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséből nézelődött. Az országút göcsörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban, s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép, zsíros sajt. — No, ezt megesszük — mondták. Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot. — Elfogadunk bírónak, róka koma — mondta a két kicsi bocs. — Akkor menjetek oda a bokor mögé — szólott rájuk a róka. — Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok. A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét, s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odébbállott. A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép, kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott. — Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna — mondták. Azzal nagy búsan elindultak hazafelé. Ä kaméleon A természetben létezik egy állat, amelyik bámulatos átváltozásokra képes: ez a kaméleon. A különlegessége abban áll, hogy utánozva annak a környezetnek az árnyalatait, amelyben él, meg tudja változtatni a bőre színét. A nyelve olyan hosszú, hogyha kinyújtja, a testének kétszeresét is eléri. A kaméleon lustán, mozdulatlanul kapaszkodik egy faágba, különleges szemét ide-oda forgatva, sunyin körülnéz, azután nyelvét kinyújtja és — hopp! — mint egy ragacsos furkósbottal, lesújt. A hüllő a nyelvét határozottan löki előre, biztosan irányítja a rovar felé és kérlelhetetlenül rátapad. Ekkor a kaméleon visszahúzza a nyelvét, szerencsétlenül járt áldozatát a szájához emeli és bekapja. A kaméleon őshazája Madagaszkár. Napjainkban sok kaméleon él Afrikában, Indiában. Európában Spanyolországban, Kréta szigetén és Olaszországban fordul elő. Hónap-mondóka Január elöl jár, Február nyomán, Március szántóvető, Április neveltető, Május szépen zöldellő, Június nevelő, Július érlelő, Augusztus csépelő, Szeptember gyümölcshozó, Október borozó, November telelő, December pihenő. (Népköltés) JÁTÉK Mickey és Minnie szeretnének telefonálni. Keresd meg, melyik az erre alkalmas vonal! 19
