A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-14 / 15. szám
Múltidéző László, az ország védelmezője László nemcsak az ország belső viszonyait konszolidálta, megerősítvén az új rendet, hanem a külpolitikában is kezdeményezőleg lépett fel. Ebből a szempontból két szakaszra bonthatjuk uralkodásának idejét. Az első évtizedet a be nem avatkozás és a védekezés jellemezte. Ennek egyetlen oka a Salamon-probléma volt. Salamont ugyanis IV. Henrik német-római császár támogatta, s a Német-római Birodalomhoz való viszony határozta meg László külpolitikai lépéseit. Ebben az időben zajlott a császárság és a pápaság közötti hatalmi harc az invesztitúra jogáért. A harcban a keresztény Európa minden uralkodója állást foglalt. László ebben az első szakaszban a pápaság oldalán állt, de elsősorban Henrikhez fűződő viszonya miatt. VII. Gergely intézkedéseit elfogadta ugyan, a szabolcsi zsinat néhányat meg is valósított közülük, de az invesztitúra jogáról nem mondott le. A külpolitikai viszonyok harmadik problémakörét a szintén Salamonnal is összefüggő besenyő veszély jelentette. László 1085-ben fényes győzelmet aratott a besenyők fölött, akik ezután az őket támadó kunok elől inkább a Bizánci Birodalom ellen fordultak, itt akartak véglegesen letelepedni. Salamon halála után László jóval aktívabb külpolitikát folytatott. Ennek fő jellemzője már a hódítás szándéka. Először dél felé igyekezett kiterjeszteni hatalmát, Horvátország meghódításával. A 11. századi Horvátország jóval kisebb volt mint a mai, s a terület megszerzése a század végén azért vált fontossá, mert a császárral való ellentét elzárta a Rómába vezető szárazföldi utat, így tengeri kijárat kellett. Horvátország ugyan önálló állam volt, de a bizánci fennhatóság mindvégig érvényesült területén. A horvátok, hogy ezt lerázzák, a pápához fordultak, aki a reformpápaság eszméjétől áthatva szívesen küldött a horvát királynak koronát és uralkodói jelvényeket, de csak hűbéreskü fejében. így Horvátország közvetlenül a római pápa hűbéres területe lett. (VII. Gergely ezt akarta elérni minden keresztény államban.) 1088-ban azonban a horvát király, Zvonimir utód nélkül halt meg, és a területen zűrzavar kezdődött. A főurak egyike behívta Lászlót, aki 1091 -ben elfoglalta az országot. Uralkodóvá öccsét, Almos herceget tette meg, s ezzel perszonáluniót hozott létre, Horvátország tehát Magyarország társországa lett (egészen 1918-ig). A pápa azonban hűbéreskűt követelt Álmostól mint horvát királytól, illetve Lászlótól, amit mindketten megtagadtak. így a pápasággal a viszony megromlott, s László korábbi ellenségével IV. Henrik császárral kötött szövetséget. Ám a horvátországi és a tervezett dalmáciai hódításnak volt egy másik, az ország helyzetére súlyos következménye is: a kunok támadása. A szálakat a bizánci császár mozgatta, aki nem nézte jó szemmel a magyar terjeszkedést, ezért ráuszította a kunokat Erdélyre. Ez a támadás volt az eddigi keletről jött támadások közül a legveszélyesebb, hisz a kunok éppúgy a honfoglalás céljával érkeztek a Kárpát-medencébe, mint két évszázaddal korábban a magyarok. Az országra zúduló nomád törzsek a Kárpátoktól a Duna-Tisza közéig hatoltak, s a fél királyságot feldúlták. László, csapatait kivonva Horvátországból, a kun támadás elhárítására összpontosított. A Temes vidékén megsemmisítő vereséget mért a kun Kapolcs vezér csapataira. A foglyul ejtett kunokat az ország belsejében, lakatlan területen telepítette le. Am a kun veszedelem nem múlt el. A nyár végén Ákos vezetésével újabb kun sereg tört be. László tüstént ellenük indult, és a Dunához közel fölényes győzelmet aratott. László besenyők és kunok feletti győzelmeinek korszakos jelentőségük volt a magyarság további sorsa szempontjából. Megakadályozta, hogy a nomád törzsek (besenyők, úzok, kunok) elfoglalják és birtokukba vegyék a Kárpát-medencét. Győzelmei révén biztosította a magyarság fennmaradását és további létét a Kárpátok medencéjében. Vitathatatlan, hogy László uralkodása alatt az ország belső helyzete megszilárdult, a friss erőre kapott királyság nemzetközi tekintélye megnövekedett. Legendájának írója István mellé állítja, és a következőképp értékeli László történelmi szerepét: „Midőn uralkodott... egész Pannónia anynyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta... soha még ily csodálatosan nem csillogott... Magyarország kezdte gazdagságban, rangban és dicsőségben szinte valamenynyi országot felülmúlni.“ KOVÁCS LÁSZLÓ kérdés: Milyen kapcsolatban állt egymással Magyarország és Horvátország 1918-ig?
