A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-03-31 / 13. szám

Múltidéző „Átvette László az ország kormányzását... íí 1077-ben Szent László trón­ra kerülésével bizonyos tekin­tetben új korszak kezdődött a Magyar Királyság történeté­ben. Véget ért az a korszak, mely a Szent lstván-i állam leg­­zavarosab időszaka volt, állan­dó trónviszályokkal, pogánylá­­zadásokkal, a függetlenséget veszélyeztető nyugati és keleti támadásokkal. Géza halála után László szin­tén választott királyként került a trónra, hisz még élt Sala­mon. Nem is koronáztatta meg magát, hogy ez ne nehezítse a Salamonnal való megegye­zést. A róla szóló legendában erről ezt olvashatjuk: „Mikoron ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot isteni végzésből magának tulajdonít­sa, nem igyekezett sem felke­­nekedni, sem királlyá koronáz­tatni magát: a királyi jelvénye­ket tisztelettel maga előtt vitet­ve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy első legyen, hanem hogy hasznos legyen.“ A Salamon-kérdés László uralkodásának első idő­szakában elsősorban külpoliti­kai lépéseit befolyásolta. Mivel IV. Henrik Salamon oldalán állt, ezért László a német ellenkirá­­lyal, Rudolffal lépett szövetség­re. Ebből eredően, mivel köz­ben kitört a harc IV. Henrik és a pápa között, László a pápa oldalára került. Mivel IV. Henrik nem tudott ezután Salamonnak segíteni, ezért Saloman kény­­szerűségből egyezséget kötött Lászlóval, lemondott jogairól, és visszaadta a koronát. Ám röviddel ezután összesküvést szőtt László ellen, aki radikális lépésre szánta el magát: Elfo­gatta Salamont és Visegrádon elzáratta. (A hagyomány téve­sen a jelenlegi Salamon-tor­­nyot tartotta börtönének, pe­dig azt csak IV. Béla építtette a tatárok ellen.) 1083-ban azon­ban szabadon bocsátotta, ami összefügghetett az az évi szentté avatásokkal. Salamon előbb Németországba, majd onnan Besenyőföldre ment, ahol vezéreiknek felajánlotta, hogy foglalják vissza közösen az országot. László azonban visszaverte a besenyők táma­dását, akik ezután bizánc ellen fordultak. Maga Salamon is egy Bizánc elleni hadjáratban esett el 1087-ben. A Salamon-ügy megszűntével László teljes energiáját az ország belpoliti­kai konszolidációjának szentel­hette. Rendkívül fontos belpolitikai kérdés volt az egyház szerve­zetének megszilárdítása. En­nek leglátványosabb esemé­nyei a szentté avatások voltak. A szentté avatások a hatalmi helyzet megszilárdulását és a Szent lstván-i örökség válla­lását mutatták. Politikailag Ist­ván „felemelése“ volt a legje­lentősebb, hiszen ezzel egy Va­­zul-unoka ismerte el nagyapja ellenségét. László korára a tör­ténelem igazolta István törek­véseinek jogosságát. István tisztelete egyébként bizonyos formában már korábban is megvolt, hiszen augusztus 15- én halála emléknapján tartották Székesfehérváron az évi tör­vénynapokat. A szentté avatás egyik eseménye a felemelés volt. Erre 1083 augusztusában került sor. Székesfehérváron ki­bontották a sírt, István jobb ke­zét azonban, melyen a királyi gyűrű volt, nem találták. Évek múlva derült ki, hogy a kincs­tartó lopta el, de miután min­dent bevallott, László megbo­csátott neki, majd az ereklye tiszteletére Nagyvárad környé­kén magalapította a Szent Jobb bencés apátságot. A fele­melés után került a Szent István életéről szóló legenda felolva­sására, majd a szentté avatás­ra. Ugyanebben az évben más „felemelések“ is történtek. Jú­liusban Gellértet, november­ben pedig Imrét avatták szent­té. Az avatáshoz szükséges le­gendák jól tükrözik László tak­tikus politikáját is, mely az invesztitúra-harcban való állás­­foglalása is. Az István-legenda szerint Magyarország „Mária országa“ és nem Szent Péteré, István pedig hangsúlyozottan egyházalapító. Vagyis László elismeri a pápaságot, de egyér­telműen megfogalmazza a füg­getlenség igényét is. Az egyházi szervezetet is to­vább bővítette. Az invesztitúra jogát gyakorolva a bihari püs­pökség élére unokaöccsét, Könyves Kálmánt helyezte, és megalapította a zágrábi püs­pökséget. Szaporította az es­­perességek számát, s a törvé­nyek szigora a templomba já­rás kapcsán azt mutatja, hogy a templomi hálózat sűrűsége már lehetővé tette a lakosság többsége számára a rendsze­res vallásgyakorlást. Több káp­talan alapítását kezdeményez­te, mely egyúttal a káptalani is­kolák létrehozását is jelentette, másrészt a káptalanok mint hi­teleshelyek adminisztratív fela­datokat is elláttak. Az egyház­­szervezet megszilárdítása a feudális rend megszilárdulá­sát is jelentette egyúttal, mely az ország gazdasági erejét is növelte. KOVÁCS LÁSZLÓ ť KÉRDÉS: Mikor és hol halt meg Sala­mon? Négy jelenet a Szent László-legendából

Next

/
Oldalképek
Tartalom