A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
RIVALDA Magellán, az ideál PLUSZBEMUTATÓ A JÓKAI SZÍNHÁZBAN Kocsis István, Erdélyből származó, jelenleg Magyarországon élő, József Attila-díjas drámaíró néhány művét már bemutatta a kassai Thália Színház (a Bolyai János estéjét és az Árva Bethlen Katát), Illetve a Komáromi Jókai Színház (az Árpád-házi Szent Margitot és a Jászai Marit) társulata. E produkciókhoz zárkózott fel a február 23. óta tájainkon is látható "Magellán" című dráma, amely az említett komáromi csapat és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös termése. E két alkotó gárda Iglódi István rendezőnek köszönheti az egymásra találást, ugyanis a mindkét színházban "Csókos asszonyt" rendezett tanár úr ajánlotta egymás figyelmébe a saját társulattal nem rendelkező magyarországi és az egyre nehezebb anyagi körülmények között létező felvidéki intézményt. Továbbá Adorján Viktor m.v., a székesfehérvári színház kamaratermének művészeti vezetője szemelte ki a Magellán címszerepére az éppen Magyarországon szerepelt Dráfi Mátyást, aki mellett az előadásban Pigafettát Czajlik József, a Papot Ropog József, Cartagenát Pőthe István, Mesquitát D. Németh István, Quesadát pedig Turner Zsigmond alakítja. A színházhoz visszatért Platzner Tibor díszlettervező játéktérként egy reneszánsz korabeli hajót álmodott meg, amelynek kettészakadt törzse és lepelként is szolgáló vitorlája filozófiai értelmezésre-továbbgondolásra is késztet. A XVI. század eleji udvaroncok és hajósok viseletét idézik fel Fábik Erzsébet korhű jelmezei. (Segédrendező: Varsányi Mária, zenei munkatárs: Sugár Miklós m.v.) Mint az a (helyesírási hibáktól hemzsegő) műsorfüzetből is kiderül, a rendező fogódzóval igyekszik szolgálni — a nagy átverések korában — remény- és hitevesztett, "átjárót" nem lelő embertársainak: "... Mert nagyon el akarom mondani Nekik, hogy létezik az Átjáró! Hogy ne csüggedjenek, mert van út, ami majd átvezet minket egy más, egy emberszabásúbb világba... hogy legyen kitartásuk szembenézni a sziklákkal... Hogy legyen bátorságuk majd az Ismeretlennek is nekivágni az Átjáró után!” E két részben játszott darab történetének ismertetése helyet olvasóinkat beavatjuk néhány színházi szakember — produkcióról alkotott — véleményébe. Soóiky László, a Jókai Színház dramaturgja: — Én nem javasoltam ezt a darabot bemutatásra a társulatunknál, mert nem illik színházunk A gondterhelt Magellán: Dráfi Mátyás arculatához, kevésbé nívós, mint az általam javasolt művek... Péterffy Attila, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója: — Ilyen veretes szöveg tolmácsolásakor nagyon nehéz feladat jut a főszereplőnek, akié minden elismerésem! Persze még akad csiszolnivaló a produkción, de ezek a minimális hiányosságok rövid időn belül kiküszöbölhetők. Mivel az első perctől kezdve figyelemmel kísérem a produkció alakulását, a rendező jóbarátom, tetszettek a díszlet- és kosztümtervek, Dráfi már az előző szerepeiben is meggyőzött a tehetségéről, ezért nehéz elfogultság nélkül nyilatkoznom az előadásról. Remélem, hogy a társulat nagy sikert arat a március 9-i székesfehérvári bemutatón is... Vlado Sadílek rendező: — Leginkább a fiatal és tehetséges Czajlik József barátom játékára voltam kíváncsi, mert ő az általam kedvelt, konvenciómentes új generációt képviseli. Számára kitűnő lehetőséget nyújtott ez a komáromi társulat, illetve ez a produkció. Tehetséges, fokozatosan érik, bizonyít. A rendezői munkáról: néha a nonverbális színészi kifejezésmód kissé túlzottnak tűnik, amin változtatni lehetne. Ezt a kamaradarabot inkább kisebb térben — intimebb környezetben kellene bemutatni, bár Dráfiék játéka így is elég hatásos volt... Napjainkban nemcsak könnyed komédiákra, hanem ilyen filozofálgatásra ösztönző előadásokra is nagy szükség van, hogy közvetve hozzásegítsen a problémamegoldás kulcsához. Sári László, a Magyar Rádió vezető dramaturgja: — A darabbeli Magellán egy székely góbéhoz hasonló figura, aki az ujjai között forgatja a flotta személyzetét. Kocsis műve nagyon szellemes, egy valójában történések nélküli darabban mindig újabb és újabb helyzeteket teremt, ami óriási erény! Szerintem Dráfi a magyar színjátszás egyik nagyszerű alakja-klasszisa, aki számomra ma este sem okozott csalódást. Elégedett vagyok a rendező és a többi művész teljesítményével is. Okvetlenül szeretném kiemelni a díszletet, amely éppen az egyszerűsége miatt nagyszerű — nem vonja el a figyelmet a produkció mondanivalójától, és ráadásul olcsón kivitelezhető, ami szintén nem mellékes tényező. Csémy Éva, műkedvelő rendező: — Örülök, hogy a színház műsorára tűzte ezt a darabot, hiszen egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, aki rátalál(t) a saját "átjárójára". A jelenlegi viszonyok között egyre több a küszködésbe belefáradt, hitét vesztett (főleg fiatal) emberke, akik számára példaértékű lehet Magellán kitartása, hite, küzdelme... Szerintem a rendező megfelelő munkát végzett, a színészek közül pedig főként Dráfi Mátyás és Czajlik József játéka volt magával ragadó. Érdemes megfigyelni Czajlik "beszélő" arcjátékát, ami tehetségről árulkodik! Időnként zavart a főszereplő hiányos szövegtudása, ám tény, hogy ő volt a legnehezebb helyzetben, és állítólag rövid ü próbaidő állt a rendelkezésére. Ja, és borzaszüj tóan tetszett a díszlet, illetve a hajó vitorlajátéka ti (Platzner előcsarnokbeli kiállítása is)! Hatáso- 3 sabb lett volna a produkció, ha a nézők közelebbről (például a színpadon kialakítandó ~> nézőtéren, kisebb teremben stb.) tekinthették co , ' u volna meg... $ Ml - KŐ Az előadás szereplői: elöl Czajlik József, Dráfi Mátyás, Ropog József, a háttérben D. Németh István, Turner Zsigmond és Pőthe István 2
