A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-17 / 11. szám
HÉT Val Gilmore A PÉNZBŐL SOHASEM ELÉG Nyolc órakor —: a rádióban még nem mondták el a reggeli híreket — Thomas Salmer bevágódott a BUlCK-jába, és elhagyta a várost. Chicago, adios, motyogta, gyerünk Floridába! A csomagtartóban a drága Marilyn hullájával. Örült sebességgel áthajtott Overald Cityn, majd a vashídon. Egy útszéli motel mellett hirtelen lefékezett, és az órájára pillantott, 16.30. Nyugodtan, az idegesség látható jelei nélkül elhagyta a gépkocsiját. O, igen, igen, minden rendben, a csomagtartót óvatosan bezárta. Marilyn mellett egy dobozban tízezer dollár, nem csekély összeg, abból a bankból emelte el, ahol dolgozott. Thomas Salmer elégedetten vigyorgott. — Sohasem elég a pénzből, mi? Most hogyan érzed magad, darling? Melletted tízezer dollár hever, hehehe. Érted? Tízezer dollár! Tizennégy nap múlva megtudják a bankban, hogy az összeg eltűnt. Lesz majd cirkusz, nem is akármilyen! Valaki majd megjegyzi: — Az a vézna Thomas?! Mire a másik: — Vajon merre csavaroghat most az a disznó? A nagyfőnök kommentárja: — Tízezer dollárral lépett meg a csibész! Thomas mosolygott. Tizennégy nap szabadság. Úgy eltűnik ebből a szövetségi államból, mint a kámfor, és senki sem tudja, hogy hol bujkál. Marilynt pedig gyorsan elfelejtik. Volt Marilyn, nincs Marilyn. Elmehetne Mexikóba, Honoluluba vagy Limába, szép hölgyeknek udvarolhat. Van pénz, és a pénz MINDEN. Ezzel mindenki egyetért, ugye? Salmer valósággal megdermedt, amikor megpillantotta a szirénázó gépkocsit. A seriff, az ördögbe is! Az étteremben egyenruhás rendőrök, a seriff segédei. Lent ültek a söntés szélén, ahonnan mindenkit szemmel tartottak. Azt is, aki bejött, de azt is, aki távozott. Thomas csak most döbbent rá, hogy milyen éhes. Tegnapelőtt evett utoljára. A steak előtt megiszik egy pohár sört, gondolta. Hunyorított, amikor egy csinos hölgy az asztala mellé lépett. A legszívesebben a motelban maradt volna, bérel egy szobát és... nőtlen vagyok, pénzem van. Ha akarja, akkor szívesen elviszi Mexikóba. Az első géppel. Áttanulmányozta az árlapot. ízlett a hideg sör, de nagyon. Marilyn, az a dög, eltiltotta az alkoholtól. Amikor felkelt a betegágyból — a szesz levette a lábáról —, Marilyn, a szuka! Thomas rendelt még egy pohár sört. Hm... ezek a rendőrök hogy évődnek a csinoskával... A szőkeség meg milyen ostobán nevet azon, amit a magasabb rendőr mondott. Gyűlölettel nézte a vidám társaságot. Ez a ribanc nem mehet velem Mexikóba, ez rendőrökkel paktál. A harmadik pohárral is megrendelte, de már nem nézett a lányra. — Hosszú lesz az út? Néhány pillanat múlott el. Nagy sokára vette csak észre, hogy hozzá beszélnek. Ó, igen. A rendőr most azt gondolja magában: elcsípek egy gyilkost, aki ráadásul még sikkasztó is. Megkapná a nagy plecsnit. A választásokon is indulhatna. Ő lesz a polgármester. — A tábláról leolvastam, hogy chicagói. — Igen... — Buickot vezet? — Igen... — Olyan sápadt. Valami baj történt, öreg? — Egész nap vezetek... — Természetesen — mondta a rendőr — Az embert megkínozza a vezetés, mert ha nem óvatos, akkor — bumm, egy összekoccanás és megvan a nagy tragédia. Ne rendeljen több sört, rendben? Üres gyomorba öntöttem a sört, villant át Thomas agyán, gyorsan levett a lábamról. Ez azonban nem tartozik a rendőrre, nem tartozik Marilynre, nem tartozik senkire! Szédülök és kész! Valaki mindig az értésemre akarja adni, hogy mit szabad és mit nem. Addig iszom, ameddig a kedvem tartja, no meg annyit, amennyit akarok. — Van egy vikendházam Délen — motyogta — Elengedtek tizennégy napra. Hobbim a horgászat... igen... Délnek tartok. A rendőrök északra tartottak. 17.15-kor a gépkocsi elporzott a motel elől. Thomas valóban délnek tartott, 17.20-kor a rendőrök a rádióból a következőkről szereztek értesülést: "Chicago... azonnal tartóztassák le, és adják át a rendőrségnek Thomas Salmert. Negyvenkét esztendős banktisztviselő, 165 centi magas, haja szőke. Vastag szemüveget visel és lila Buickot vezet. Utoljára a 41-es autóúton látták. Chicagótól délre. Sikkasztás vádjával tartóztassák le, de alapos a gyanú, hogy meggyilkolta az élettársát. Vége!" 17.21-kor a magasabb rendőr megfordította a gépkocsit, és bekapcsolta a szirénákat. A társa kezébe vette a mikrofont és értesítette a többieket, hogy miről van szó. 17.22-kor Thomas Webb City külvárosában megpillantott egy neonreklámot: A Bölényhez. Ez valami príma lebúj lehet, gondolta, és azonnal behajtott az épület mögé. Megint elfogta a remegés. A sör olyan volt, mint a meleg tea, valami erősebbet fogok most legurítani, mondta majdnem hangosan. Éppen belépett a csapszékbe, amikor a rendőrségi autó elsuhant mellette és eltűnt. 17.45-kor Webb City határában minden utat lezártak. Ezalatt az idő alatt Thomas Salmer elégedetten kortyolgatta a vodkát. Narancslével. Mindenkinek rendelt egy whiskyt, aki csak megfordult a teremben. Valahol gramofon szólt. Donna Summer hangja perzselte a tarkóját. Táncolt is egy magas néger hölggyel, de arról sejtelme sem volt, hogy a rendőrség nagyszabású akcióba lendült. 18.30-kor a csapszék tulajdonosa betelefonált a központba, és arra kérte az egyik mulató nagyfőnökét, hogy sürgősen paszszoljon át neki néhány macskát, mert egy gazdag pali akadt a horogra. Magával rántotta a többieket is. Mintegy három órával a történtek után Thomas eltántorgott a csomagtartóig, és teletömte a zsebeit százdollárosokkal. Azonnal visszatért és elrikkantotta magát: — Emberek, dollár nő a szemétdombon! Mindenki röhögött. Micsoda pasas. A részeg társaság Thomas Salmert éltette. Valamennyien az én barátaim, gondolta Thomas. A magas néger hölgy szájon csókolta, és abban a pillanatban Thomas azt hitte, hogy nagyot nőtt az emberek szemében. — Dolly — mondta a néger hölgynek —, eljössz velem Hollywoodba, te leszel az én... az én... Senki sem tilthatott meg neki semmit. A szájához emelte a vodkáspoharat és tartalmát leöntötte a torkán. Ó, igen, igen, ez a Dolly nem Merilyn és Merilyn, nem Dolly. 23.50-kor úgy rémlett neki, hogy Marilyn áll a söntés mellett és ujjal mutat rá. Marilyn mosolyog. Marilyn meztelen. A melle vörös, mint a cékla. Senki sem mozdult, de valamennyien Thomast bámulták, aki elkezdett vadul ordítozni, majd őrülten elhagyta a termet, de azonnal vissza is tért. Egy dobozzal. Valamivel éjfél után megérkeztek végre a rendőrök. Meg a seriff. Thomas Salmer a padlón ücsörgött és mereven egy dobozra szegezte a tekintetét. A dobozban véres százdollárosok és egy levágott fej. Thomas valamit motyogott: bocsánatot kért Mariiyntól és ünnepélyesen megígérte neki, hogy ezentúl egy korty alkoholt sem iszik. A "MÚLTIDÉZŐ" történelmi vetélkedőnk 41. fordulójának helyes megfejtése: 1. Az Intelmek tíz egyenlő fejezetből áll. A kérdés helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Méhes Ernő Várkonyból. 26
