A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
HĽÍFIGYELŐ Fehér-fekete liliom(ok) virágzása Jang és jin — mindnyájunkban együtt lakozó pozitív és negatív, azaz fehér-fekete jellem. Golyóbisunkon éldegélő angyal-ördögök. Emberek. Közülük egy Liliom, a szeretni- és gyűlölnivaló külvárosi csirkefogó. Molnár Ferenc 1909-ben írt legenda-remekéből (dokumentum drámájából) került be a köztudatba (a halhatatlanságba), pedig korábban is köztünk élt s él napjainkban is. Sőt, manapság — a napi megélhetésért folytatott küszködés, az egyre szaporodó társadalmi gondok közepette gyászos virágkorát éli! A mű szerzője (1878 Budapest — 1952 New York) a XX. századi magyar drámairodalom világszerte leg(el)ismertebb egyénisége. A Liliomról a következőképpen nyilatkozott: "A célom az volt, hogy pesti külteleki históriát vigyek a színpadra, olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a Józsefvárosban mesélni szokták...", tehát fehéren-feketén, minden fölösleges túlszínezés nélkül. A város és a társadalom peremén élő számkivetettekről — a dzsungeltörvények szerint élő jóságos gazfickókról. Egy vásári kikiáltó "művész" és BEMUTATÓ A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZBAN egy érte rajongó, alázatos cselédlány örök szerelméről ("Ha a szeretet elmúlt, sohasem volt igaz" — tartja egy magyar közmondás.) A hófehér, mindenek felett győzedelmeskedő nagy érzésről illetve az örökké tartó koromfekete gyászról. Magvas gondolatokról, súlyos problémákról csibészesen-humorosan, játszi könnyedséggel. Közel három évtizeddel ezelőtt már játszották Thália komáromi szentélyében a világ színműirodalmának egyik legszebb darabját, a Liliomot. Amíg 1965-ben FerenczyAnnának s Bugár Bélának jutott Juli, illetve Liliom csodálatos szerepe, addig ez idő tájt két negyedéves főiskolás tehetségünk: Stubendek Katalin és Tóth Tibor csal mosolyt és könnyet a nézők arcára — élvezetes játékával. Estéről estére sziporkáznak mellettük színházunk reménységei — a szárnyukat próbálgató és a tűzkeresztségen már átesett fiatal színészek. A főhős-duó mellett telitalálat a Bandor Éva f.h. (Mari) — Vörös Lajos (Hu-hugó)-kettős (az utóbbi felöltőn bárgyú képével és arcjátékával már színre lépése első pillanataiban hahotára ingerli a Nagy-Stubendek Katalin fh. (Juli) és Tóth Tibor fh. (Liliom) Bandor Éva fh. (Mari) és Vörös Lajos (Hugó) érdeműt, hát még amikor megszólal!). Magával ragadó jelenségnek számít a színpadon Cs. Tóth Erzsébet, azaz a szerelmi vágytól perzselő Muskátné, továbbá a furfangos Ficsúrt alakító Mokos Attila. Hiteles alakítást nyújt még Németh Ica (Hollunderné), Ropog József (fogalmazó és kapitány), D. Németh István (Berkovics és 1. detektív), Pőthe István (Kádár István és Kopottas), Holocsy István (Dr. Reich és Úri) — Takáts Ernőddel felváltva, Bugár Béla (Linzmann); a kisebb szerepekben látjuk Czajlik Józsefet, Chmelina Angelikát, Siposs Jánost, Bugár Gáspárt (aki bebizonyítja, miképp lehet néhány helyénvaló gesztussal pillanatok alatt elnyerni a közönség kegyeit), a színház stúdiósai közül pedig Bernáth Tamást, Tóth Attilát, Kossuth Gábort, Németh Annát és Molnár Xéniát. A két részben, hét képben játszott előadást a Jászai díjas Korcsmáros György, győri vendégművész rendezte, munkatársa Takáts Ernőd volt. A külvárosi helyszínek (liget, szegénynegyed, kietlen vasúti átjáró) és a túlvilági ítélőszék eseménysorozatához egyaránt megfelelő Csányi Árpád m.v. egyszerű díszlete, melynek ötletes tartozéka a másvilágon közlekedő hintóféle járgány. A korabeli hangulatot idéző kosztümöket Borsi Zsuzsa m.v. tervezte, zenei vezető Zsákovics László. Érdemes még megemlíteni a Soóky László által szerkesztett fehér-fekete műsorfüzetet, amely minden — a darabbal, a produkcióval és az előadás szünetében bemutatkozó-kiadványait árusító Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft-vel kapcsolatos — lényeges tudnivalót tartalmaz, fölösleges színfoltok nélkül. Csupán a főszereplők fotóit hiányolom... Holocsy István direktor síró-nevető színházról álmodik. Az ismertetett lélekbe hatoló, elgondolkodtató, sajátos humorú "Liliom-virágzás és -hervadás" bizonyára valóra váltja-váltotta az álmát. Könnyezünk-kacagunk, miközben Liliomunk hullatja fehér-fekete szirmait... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: Szűcs Jenő 4
