A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-10 / 10. szám
Az örökéletű Csehov Az orosz főváros Művész Színházának függönye ma is szimbólumként őrzi a lebegő sirályt, Csehov: Sirály című, 1898-ban bemutatott drámájának feledhetetlen emlékére. A sirály, mintha Csehov életét és művészetét is jelképezné: a fölfelé törést, a szakadatlan küzdelmet s a végső diadalt, a halhatatlan életművet. Csehov életterének Oroszországa semmi jóval nem biztatott. Szinte évszázadnyira elmaradva kullogott Európa fejlett ipari hatalmai mögött. A városokban az erkölcsi fertő és az élet minden zugát elgyomosító bürokrácia termette mérges virágait. Az erőszak, önzés és butaság mélyebb és mélyebb nyomorba lökte a kiszolgáltatott tömegeket. Csinovnyikok, parasztok, katonák, földesurak, orvosok, kereskedők, betörők és utcalányok kavargó sokaságára tekinthetett a felnövekvő író, s e kavalkád mélyén megpillanthatta a test és lélek gyötrelmes vonaglását, a hatalmas ország beteg ábrázatát. Csehovnak éles volt a pillantása, észrevette a társadalom sok baját, beletekintett a beteg gócokba, amelyek a fertőzést terjesztették. Érző és értelmes lelke magához ölelhette az elnyomottakat, írásaiban rámutatott a megalázottak szenvedéseire. Elbeszéléseiben, drámáiban nem törekedett mindenáron hatalmas távlatokat nyitni. Inkább az élet apróbb mozzanatait rajzolta meg, de azokat emberi melegséggel és lényegre tapintóan. Művei emberközpontúak, érződik rajtuk az író lelkének fénye, még akkor is, amikor szomorú történeteket mesélt. Elbeszéléseit finom, könnyed tollal rajzolta, lónyegretörően motiválta, s mint Gorkij megjegyezte: "Elsajátította azt az írásművészetet, hogy kevés szóval sokat mondjon." Csehov a XIX. század utolsó nagy kritikai realistája volt, aki orosz íróként Európát is meghódította. Élete nem bővelkedett csodálatos színekben és fordulatokban, ám kielemezhető belőle, mi módon jutott ahhoz a hatalmas élményanyaghoz, amelyből műveit fölépítette. Taganrogban, az Azovi-tenger partvidékén született 1860. január 29-én. Nagyapja még jobbágyivadék volt, apja már a fűszerkereskedésig vitte. A kis Anton ott csetlett-botlott a petróleum- és fűszerszagú boltban, s nyiladozó értelemmel tekintett az előtte kibomló világba. Ifjúsága egyhangúan telt az áporodott levegőjű kisvárosban. Csak a barátokkal, a korabeli parasztfiúkkal való csatangolások s a természet közelsége jelentett számára fényt és igézetet. Alaposan megismerte környezetét, és megértette, hogy az emberek legtöbbje erején fölüli küzdelmet folytat a mindennapi megélhetésért. Látta a részeg férfiakat, a megalázott asszonyokat, a szánalomra méltó gyerekeket. Saját gyermekkoráról sem volt jó véleménye: "Nekem még gyermekkorom sem volt" — vallotta. Kis üzletük hamar csődbe jutott és Csehov szülei sok gyermekükkel Moszkvába költöztek. Csehov Moszkvában beiratkozott az egyetem orvosi karára. Csakhamar megismerkedett a szellem embereivel: írókkal, művészekkel, filozófusokkal. Környezete ösztönzésére kedvet kapott az írásra. Előbb a moszkvai élclapokban jelentek meg humoros elbeszélései, a cári rendet kigúnyoló szatírái Csechonte néven. Később más lapok is munkatársukká fogadták. 1884-ben megszerezte orvosi diplomáját, de semmi kedve sem volt egy eldugott faluban kikötni. Inkább az irodalomhoz pártolt, bár néha orvosi tevékenységet is folytatott. Hamarosan összegyűjtötte humoros elbeszéléseit, és Tarka elbeszélések címmel 1886-ban kiadta. A kötet visszhangtalan maradt. Rá egy évre megjelent "Alkonyatkor" című kötete, amellyel meghódította az olvasókat. Az Orosz Akadémia Csehovnak ítélte a Puskin Irodalmi Díjat, ugyanakkor az Orosz Gondolat című irodalmi- és kritikai folyóirat meghívta munkatársának. Ebben a lapban jelent meg A sztyeppe című elbeszélése, az orosz föld szépségét dicsérő remekműve. HÉT Megírta Ivanov című drámáját, amelyet mind Pétervárott, mind Moszkvában bemutattak. 1889-ben látott napvilágot Unalmas történet című kisregénye, amely írásművészetének kiemelkedő munkája volt. Csehov hazája lehangoló állapota s a társadalmi egyenlőtlenségek miatt depresszióba esett. Egy időre Tolsztoj hívévé szegődött, tolsztojánus lett, kereste magában a megbékélést, lelki nyugalmat. De rádöbbent arra, hogy külső nyugalom nélkül a belső megbékélést sem érheti el. Szakított hát az általa nagyrabecsült Tolsztoj eszméivel, s Moszkva nyomasztó légköréből Szahalin szigetére utazott, hogy megismerje a száműzöttek életét. Utazásának és ottlétének döbbenetes élményeit a Szahalin szigete című művében adta közre. így tiltakozott az elnyomatás és megaláztatás ellen. E mű jelentős eredménye volt munkásságának, egyúttal társadalomkritikát is jelentett. A kilencvenes években több külföldi utazást tett. Hazatérvén újult erővel látott munkához. Sorra jelentek meg kiváló elbeszélései, a Dráma a vadászaton, Az orosz életből, A semmirekellő, A 6-os számú kórterem, A tokbabújt ember stb. Kiteljesedtek nagy drámai művei, a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert. Csehov drámáival is világhíresség lett. Színművei ma is sikert jelentenek mindenfelé. Bemard Shaw írta róla: "A nagy európai drámaíróknak, Ibsen kortársainak családjában Csehov úgy tündöklik, mint elsőrangú fényerejű csillag..." Csehov nemcsak élményt jelentett az olvasóknak, de reményt is nyújtott a tartalmasabb életre. Megismerkedett és barátságot kötött Gorkijjal, aki mélyen tisztelte Csehovot, és sokat tanult tőle. Gorkij jegyezte meg róla: "Senki nem látta olyan világosan és pontosan az élet apróságainak tragikumát, mint Anton Csehov." Az író nagyon sokat dolgozott és egészsége megsínylette a túlfeszített munkát. Tüdőbaj jelei mutatkoztak rajta. Egészsége fölfrissítésére előbb egy Moszkva környéki faluban telepedett le, majd a dél-oroszországi Jalába költözött. Halála előtt három évvel feleségül vette a hírneves színésznőt, Olga Knippert, aki Csehov színműveiben több főszerepet vállalt. Feleségével beutazták Közép-Oroszországot. Betegsége azonban rohamosan elhatalmasodott, kétszer kapott szívinfarktust. Felesége kíséretében 1904 júniusának elején a németországi Badenweilerbe, a tüdőbajosok híres gyógyhelyére utazott, hogy új reményt merítsen. De már nem volt segítség. Halálával az orosz és a világirodalom fényes csillaga aludt ki. D. Gy. 11
