A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-10 / 10. szám
HÉT HÍRMONDÓ NŐK — SAJÁT GONDJAIKRÓL Szlovákia lakosságának több mint 51 százaléka nőnemű. A munkavállalásban 46 százalékot tesznek ki a nők, körülbelül 98 százalékuk teljes munkaidőben dolgozik. A munkanélküliség jelenleg 14,13 % arányú, a nők esetében 15,1 %. A nők foglalkoztatása külön fejezetet képez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tevékenységében, s a volt szocialista országokban élő nők gondjaival speciális módon foglalkozik. Az ILO Budapesten működő fiókszervezete, amely Közép- és Kelet-Európa kérdéseire szakosodott — január végén Nyárasdon A nők és a munka címmel háromnapos nemzetközi szemináriumot szervezett. Két rokonállam: Csehország és Szlovákia, valamint Magyarország képviseltette magát a találkozón. Gazdag és érdekes program A szemináriumon Szlovákia részéről ott volt többek között Jarmila Jánošová, aki a Szakszervezeti Ágazatok Konföderációja mellett működő, a nők kérdéseivel foglalkozó bizottságot képviselte. Tőle tudtuk meg, miről esett szó a tanácskozás során. — Elsősorban a nők munkaerőpiacon való érvényesüléséről volt szó, a művelődésről, az átképzési lehetőségekről, lobbyról, a nyilvánosság előtt való szereplésről. Ezenkívül további fontos kérdéseket is megtárgyaltunk: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nőket érintő egyezményeit, információkat kaptunk a készülő egyezményjavaslatokról is, amelyek majd az idén Pekingben tartandó 4. világkongresszuson fognak végleges formájukban elhangzani. A tanácskozás "határozatait" hat pontba sűrítettük, amelyeket Kádár Zsuzsa, a szeminárium budapesti szervezője terjesztett elő. Ezeket a pontokat, úgy gondolom, minden lehető alkalommal hangsúlyoznunk kell a nők körében, még akkor is, ha nem rejlik bennük semmiféle tudományos hangnem, s nyelvi szempontból sem formálgattuk különös műgonddal. De reméljük, hogy tartalmukkal a nők többsége egyetért. Nézzük tehát a határozatot: 1. A nőknek a sokat hangoztatott egyenjogúság ellenére nem szabad megfeledkezniük női mivoltukról, s különösen nem szabad szégyellniük azt. 2. Mindig szerényeknek, de határozottaknak kell lenniük. 3. Csak akkor szabadna véleményt nyilvánítaniuk, amikor biztosak állításukban. 4. Bölcsen és türelmesen kell meghallgatniuk a másik felet. 5. Igazukat mindig megfelelő érvelésekkel kell alátámasztaniuk, de figyelembe kell venniük mások érvelését is. 6. Ha nincs igazuk, tudniuk kell méltósággal félreállni. — Ezek a mondatok, remélem, arra ösztönzik nőtársaimat, hogy rögtön elkezdjék őket alkalmazni a gyakorlatban. Mert sokszor előfordul, hogy fellépésünk nem éppen a helyzetnek megfelelő. Tudnunk kell érdekeinket kulturált módon keresztülvinni. S mivel tudvalevő, hogy férfitársaink a különféle funkciókat betöltő nőket szigorúan figyelik, annál szigorúbbaknak kell lennünk önmagunkhoz. Összevetés A nyárasdi találkozón a három ország résztvevői összehasonlították a nők helyzetét hazájukban. Politikai téren Szlovákia áll közülük a legjobban. A 150 parlamenti képviselőből 21 nő (14 %) a kormánynak pedig 3 nőtagja van. (A 18 tagú kormány esetében ez 16 százalékot jelent.) Nő áll a munka- és szociálisügyi minisztérium, valamint az oktatásügyi minisztérium élén, ezenkívül az egyik miniszterelnökhelyettes is nő. A munkajogi kérdéseket illetően hasonló a helyzet mindhárom országban. Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában egyaránt jellemző a nők diszkriminációja. Ennek szembetűnő esetei az újságokban megjelenő, állást kínáló hirdetések. Egyes vállalatok megsértik ezen országok alkotmányait, amikor hirdetésükben feltételként szabják meg a leendő alkalmazottak nemét és korát. Ugyancsak a nők hátrányos helyzete nyilvánul meg a jutalmazásban: ugyanazon munkahelyen ugyanabban a beosztásban általában kevesebbet keresnek a nők a férfiaknál. — Bizottságunk nemegyszer figyelmeztetett már rá, hogy a feminizált ágazatokban — s ez ma különösen nagy gondot jelent — automatikusan alacsonyabbak az átlagjövedelmek. Mivel pedig napról napra kevesebb a munkalehetőség, a férfiak egyre inkább kezdik elfoglalni az ilyen munkahelyeket, s azt tapasztalják, hogy túlságosan alacsony bérért dolgoznak. S egyszeriben nagy a felháborodás: hogyhogy a tanítók keresete oly kevés? De tegyük a kezünket a szívünkre! Ez a probléma nagyon régi keletű, csak eddig nem beszéltek róla. A privatizáció is negatív hatással van a nők foglalkoztatására. Legyen szó bár nagyobb privatizált vállalatokról vagy kisebb magáncégekről, a nők többnyire ráfizetnek, ha ilyenben dolgoznak. Főleg a cseh résztvevők panaszkodtak amiatt, hogy elsősorban a külföldi kézben lévő vállalatoknál nehezek a nők számára a munkafeltételek. Egyes vállalatvezetők nem ismerik el a szombatot szabad napnak, nagymértékben túlóráztatják alkalmazottaikat. Hasonló a helyzet nálunk is. Példaként említhetjük a komáromi cipőgyárat, ahol a dolgozók tavaly néhány napos sztrájkkal érték el munkakörülményeik némi javulását. A privatizáció tehát, mégha a gazdaság szempontjából fellendülést jelent is, nem hat ugyanúgy az emberekre. A szeminárium résztvevői egyetértettek abban, hogy a törvényhozásnak kell nagyobb súlyt fektetnie a munkajog területén felmerülő kérdésekre. A Munka Törvénykönyvet senki sem hagyhatja figyelmen kívül, ezt az új munkáltatóknak is tudatosítaniuk kell. Csak nőknek Pihenés- és szórakozásként a szeminárium résztvevői kidolgoztak egy kollektív szerződést, amely a nők igényeinek és szükségleteinek felelne meg. Végül leszögezték, hogy túlságosan utópisztikusra sikeredett. Túl szép lenne, ha a munkáltatók mindenben figyelembe vennék a nőket, s biztosítanák számukra mindazt, amit a szerződésben rögzítettek. így ez csak illúzió maradt. Abban azonban megegyeztek, hogy a jövőben is sort kerítenek hasonló találkozókra, mert a kölcsönös tapasztalatcsere mindnyájuk számára hasznos lehet. FIALA ILONA 9
