A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
Elképzelhető-e, hogy egy gyerek gonosznak születik? Sajnos, napjaink megdöbbentő bűnügyei alapján erre is gondolnunk kell. Az egyik híres angol megtörtént krimi főszereplője mindenesetre már tizenöt évesen tökéletes gyilkosságot követett el. GRAHAM YOUNG 1947 szeptemberében született, és mindössze három hónapos volt, amikor az édesanyja meghalt. Két évig apja nagynénjónól nevelkedett — békés, szerető otthonban —, majd amikor az édesapja ismét asszonyt vitt a házhoz, a kisfiú is hazakerült. Otthon is szeretet vette körül, ám a kisfiú mégis hideg, gyanakvó és barátságtalan lett. Kilencévesen már csak a mérgek meg a sátánista könyvek érdekelték, s egy szép napon egy ócskapiacon horogkeresztet vásárolt magának, amelyet — a tanárok tiltakozása ellenére — az iskolában is viselt. Egyébként rendkívül értelmes és igen jó tanuló volt. Sikeres iskolai vizsgái után kapta ajándékba édesapjától az első vegyész fölsze-EGY MODERN MEREGKEVERÖ relését is. És Graham boldogan kezdett kísérletezni. Különös élvezettel figyelte, hogyan pusztulnak el az egerek a különféle mérgektől. Ekkor már a nevezetes Viktória-korabeli méregkeverő, William Palmer volt a példaképe. Tizenkét éves korában már ismerte a legtöbb, gyakran használt gyógyszer vegyi összetételét, ám nem a gyógyító, hanem a gyilkos vegyületek izgatták igazán. Aztán tizenhárom éves korában a kezébe került a XIX. századi méregkeverö, dr. Edward Prichard élettörténete. Prichard antimonnal tette el láb alól a feleségét meg az anyját. Ez a lassan ható méreg hányást, görcsöket és duzzadásokat okoz az áldozatoknál, hatását az orvosok többnyire nem ismerik föl, tévesen állapítják meg a baj okát, — ezért kedvelik ezt a szert a gyilkosok. Az ifjú Grahamnek már csak hozzá kellett jutnia a szerhez. Ez viszonylag könnyen sikerült, mert a városka, Willesden egyik vegyianyag boltosát annyira elbűvölte fantasztikus kémiai ismereteivel, hogy az készséggel elhitte neki, elmúlt már tizenhét éves, és komoly kísérletekhez kell neki a szer. Graham kísérleteiben részt vett Chris Williams nevű barátja is, aki később elkövette azt a hibát, hogy összebarátkozott egy harmadik sráccal is. Graham ezt persze árulásnak tekintette, és rendszeresen antimonnal fűszerezte Chris szendvicseit. A fiút kétszer is heves hányási rohammal vitték kórházba, de az orvosok nem ismerték föl a baj okát. Mérgezési járvány Graham mostohaanyja, Molly, egy napon megtalálta a fiú zsebében a méreggel teli fiolát, majd titokban elkísérte a fiút az egyik beszerző útjára. Amikor fölvilágosította a boltost a fiú valódi életkoráról, az többé nem volt hajlandó mérget adni a gyermek kezébe. Graham persze mindenre rájött, és elhatározta, hogy megbünteti mostohaanyját. 1961 őszén Mollynak több hányási rohama volt, de hasonló tünetekkel kínlódott Graham apja és nagynénje is. Grahamnek ugyanis addigra sikerült becsapnia egy másik vegyszerárust, és új beszerzési helyet talált. 1962 nyarán a kisfiút oly nagy szeretettel nevelő nagynéni munkába menet lett rosszul a metrón. Azonnal kórházba vitték, és ő volt a családban az első, akinél az orvosok mérgezésre gyanakodtak. Winifred néni viszont az öcsikére gyanakodott, ám hiába kutatták át Graham szobáját, semmit nem találtak. Csakhogy Molly, a mostoha közben egyre rosszabbul lett, és még abban az évben meghalt. A nem egészen tizenöt éves fiút gyanúsították a mostohája meggyilkolásával, de nem volt bizonyíték. Aki ilyen fiatalon tökéletes bűntényt képes elkövetni, nem csoda, ha élethalál urának érzi magát. És ha úgy érzi, hogy nem szeretik eléggé, vagy elárulják, megfenyíti a bűnöst. Graham pedig úgy érezte, van még elszámolnivalója a családjával és a barátjával. Rendszeresen mérgezte tehát a családját is, a pajtását is, míg az apja kórházba került, ahol arzénmérgezésre gyanakodtak. — Nevetséges, hogy az arzénmérgezést nem tudják megkülönböztetni az antimonmérgezéstől! — gúnyolódott Graham, és részletesen elmagyarázta az orvosoknak a különbséget. Mégsem az orvosok vagy a család fordultak a rendőrséghez, hanem a kémiatanár, aki Graham jegyzetfüzetében haláltusában vonagló emberekről készült rajzokat látott, és mindegyik haldokló mellett üres méregfiola hevert. De talált üres hánytató borköves üvegeket és a szer adagolására vonatkozó feljegyzéseket is. A rendőrség egy pszichiátert küldött a fiúhoz, hogy pályaválasztási tanácsadóként beszéljen vele. A pszichiátert is megdöbbentették Graham ismeretei a mérgeket illetően, és azt is meg kellett állapítania, hogy pszichopatával van dolga. Megírta a jelentését, s a kivonuló rendőrök hétféle mérget találtak különböző rejtekhelyekre dugva Young szobájában. Az iskolából hazatérő ifjoncot letartóztatták. Először tagadott, de hiúsága most is erősebbnek bizonyult a józan eszénél. Ahogyan az apját kezelő orvosokat kioktatta, úgy próbálta a nyomozókat is elkápráztatni. A rendőrségi pszichológusok megoldhatatlan problémával találták magukat szemben Graham esetében. Young képtelen volt fölfogni, hogy bűnt követett el, egyszerűen sem erkölcsi érzéke, sem bűntudata nem volt. Kijelentette, hogy azért mérgezte a családtagjait, mert kéznél voltak, tehát alkalmas kísérleti nyulak lehettek a megfigyeléseihez. Ugyanakkor nyíltan bevallotta, mennnyire élvezte a hatalmat, amelyet a mérgek biztosítottak neki mások fölött. 1961. július 6-án megszületett az ítélet: a tizenöt éves fiút kényszer-gyógykezelésre kell küldeni Broadmoorba, Nagy-Britannia legbiztonságosabb elmekórházába. Rácsok mögött is Graham nagyon jól érezte magát új környezetében, elvégre Broadmoor kórház volt, ahol könnyen juthatott hozzá mérgekhez. Gyakran tartott előadásokat a személyzetnek a mérgező anyagokról, s ha nem volt kéznél orvos, ő mindig tudta, mire, milyen gyógyszert kell adni. Igaz, hogy a környezetében egy huszonhárom éves kétszeres gyilkos meghalt ciánmérgezésben, de Grahamet nem vádolták. Pedig többször is elmagyarázta, hogyan vonható ki ez a méreg a kórház parkjában lévő babérfák leveléből. Márpedig Young szabadon járhatott mind a kertben, mind az épületben, mert a pszichiáterek engedélyezték neki, hiába tiltakozott az 26
