A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
EGTAJAK HÉT szidalmazza a filozófusokat, és azt mondja, hogy ezek mindig badarságokat beszélnek. Amikor azonban az aranyserlegekről és az ezüstpompáról kiderült, hogy puszta fény és levegő, és minden tovalibbent látókörükből, és a borvivők meg a szakácsok meg a népes szolgahad eltűnt, még mielőtt Apollonius feddő szavai elhangzottak volna, a fantom sírást mímelt, és könyörögni kezdett, hogy ne kínozza tovább, és ne kényszerítse arra, hogy megvallja, mi is ő valójában. Ám Apollonius kitartott, és nem engedte szabadon a másikat, és akkor amaz bevallotta, hogy vámpír, és hogy gyönyörökkel táplálta Menippust, mielőtt testét felfalta volna, mert az a szokása, hogy fiatal és szép testekkel táplálkozik, lóven azok vére tiszta és erős. Hosszasan meséltem el ezt, mert így kellett tennem, hiszen ez a legismertebb történet, amely Apollonius nevéhez fűződik; sokan ismerik és tudják, hogy az eset Hellász közepén történt; de csak általában hallottak róla és pontatlanul, hogy Korinthoszban egyszer megfogott és legyőzött egy emberevő szörnyet, de soha nem hallottak róla, milyen volt ez a szörny, sem hogy Menippust akarta megmenteni tettével, ón pedig Damisznak köszönhetem beszámolómat és annak a műnek, amelyet ő írt. Elek István fordítása PHLEGON Philinnion Phlegón (i.sz. 2. sz.) görög történetíró, paradoxographus. Az olimpiai játékokról szóló krónikája a győztesek adatait, a jóslatokat és a csodálatos dolgokat sorolja fel az 1-től a 222. olimpiáig. Ránk maradt A csodálatos jelenségekről című munkája (csodák, furcsaságok fantasztikus gyűjteménye), valamint A hosszú életű emberekről című írása (a 100 évesnél idősebb emberek felsorolását tartalmazza). Nincs még hat hónapja sem, hogy Demostratus és felesége, Charito leánya, Philinnion meghalt és eltemették. Lakik a házban egy fiatalember, neve Machates, és egy ejjel Philinnion öreg dajkája észreveszi, hogy a vendégszobában nagy fényt árasztva ég egy lámpa, bekukucskál az ajtón át, hogy meggyőződjék róla, minden rendben van-e, és felfedezi, hogy ott fekszik Philinnion az ágyban az ifjúval. A dajka, magánkívül az örömtől, hogy a lány minden jel szerint ól, a szülőkhöz rohan, és kiáltva szól nekik, hogy jöjjenek és üdvözöljék gyereküket, aki él és jól van, és akit visszaadott nekik valamelyik jólelkű isten. Charito a félelemtől és örömtől reszketve elalélt, ám amikor magához tért, leányára gondolva keserű könnyekre fakad, és zokogva kiált, hogy a dajka megőrült, s kiküldi őt a szobából. Az öreg nő azonban igen élénken tiltakozik, és kitart amellett, hogy nem szedték rá. Végre az anya beleegyezik, hogy elkísérje a dajkát, lopva bepillant a szobába, és minden kétséget kizáróan ott látja a lányát, és kissé bizonytalanul felismeri rajta a hálóinget, de attól tartva, hogy e korai órában, amikor minden sötét és csöndes, jóval hajnal előtt, nem tudna megbizonyosodni az igazság felől anélkül, hogy fel ne verné az egész házat, amit természetesen ilyen körülmények között fölöttébb nem szívesen tenne meg, úgy dönt, hogy reggelig nem szól egy szót sem, akkor majd meggyőződhetik róla, hogy leánya valóban otthon van-e, vagy legalábbis magyarázatot kérhet Machatestől a rejtély felől. Pitymallatkor kiderül, hogy a leány eltűnt, mire Charito a legnagyobb kétségbeesésben komolyan kérleli Machatest, hogy mondja el neki a teljes igazságot, és semmit ne hallgasson el. Az ifjú, aki alighanem mit sem tudott róla, hogy a házigazdája elvesztette Philinnion nevű leányát, nagyon le van sújtva, és bevallja, hogy egy szerelmes hajadon megosztotta vele fekhelyét, és hogy kedvese a fülébe súgta: Philinnionnak hívják. Továbbá a lelkére kötötte, hogy ölelkezésüket tartsa titokban. A történetet megerősítendő az ifjú megmutatta az aranygyűrűt, amelyet a leánytól kapott, valamint egy ottfelejtett szalagot a kebléről. Amint Charito meglátta ezt a két tárgyat, felsikított, gyásza jeléül megszaggatta ruháit, a haját tépte, és eszméletét vesztve a földre rogyott. Semmi kétség, felismerte mind a gyűrűt, mind pedig a szalagot, amely mindkettő halott leányáé volt, és amelyeket vele együtt hántolták el. Pillanatokon belül az egész házban a legnagyobb zűrzavar támadt, mindenfelől sikoltozás és zokogás hallatszott, csaknem úgy, mintha másodszor is temetnének. Végül Machatesnek sikerült őket megnyugtatnia azzal az ígérettel, hogy ha a leányka éjjel újra meglátogatná, odahívja őket. Képzelhetjük, hogy ezen az éjszakán senki sem aludt: és a szokott órában Philinnion megjelent. Maga az ifjú is zavarban volt és meghökkent. Nem tudta, mit higgyen, képtelen volt azt gondolni, hogy azok a meleg és kéjvágyó tagok, amelyeket átölel, egy hulla hideg és merev testrészei, és egy halott nő arra sem volna képes, hogy egyen, és bort igyon az egészségére. Inkább arra gondolt, hogy a sírásók levetkőztették a tetemet, és annak ékítményeit eladták a városban, ígérete szerint azonban, mihelyt a lány megérkezett, jelt adott a szolgájának, aki csöndesen kisurrant, és a lány szüleit odahozta a szobába. Amikor Demostratus és Charito belépett a szobába, megnémult a csodálkozástól, de néhány pillanat múlva hangos kiáltozással ölelő karjukat leányuk alakja köré vonták. Ám Philinnion sajnálkozó hangon szólt: — O, drága anyám és apám, igazán kegyetlenek voltatok, amikor nehezteltetek rám, amiért saját otthonomban három napra meglátogattam egy vendéget, és senkinek semmilyen kárt nem okoztam. De tolakodó kíváncsiságtok miatt súlyosan fogtok bánkódni, mert most azonnal vissza kell térnem arra a helyre, amely nekem kijelöltetett. Tudjátok meg azt is, hogy idejövetelem bizonyosan nem isten akarata ellenére történt. Alighogy e szavainak végére ért, élettelenül esett hátra, és mindannyiuk láttára egy hulla feküdt kinyújtva az ágyon. Charito erre mindennél áthatóbb sikoltást hallatott, a szerencsétlen apa hangosan siránkozott, és az egész háznép nem tudta visszafojtani könnyeit, amiért az, aki mindannyiuknak olyan kedves volt, másodszor is meghalt (mert ez történt). A történetnek azonnal híre ment az egész városban, és egy vagy két órán belül nagy feltűnést keltett. Alighanem hivatalosan jelentették azt Phlegonnak, aki minden bizonnyal valamilyen nagy és fontos hivatalt töltött be a városban. Kora reggel zsúfolásig megtöltötték a helyszínt a polgárok, és a dolgok megvitatása után úgy határoztak, hogy felnyitják a sírt, megállapítandó, hogy Philinnion teteme ott nyugszik-e, ahová hat hónappal ezelőtt tették, avagy pedig a helye üres. A határozatnak megfelelően kinyitották a családi sírboltot, és a régen elhunytak kifehéredett csontjai mellett elhaladva, Philinnion ravatalán egy gyűrűt leltek, amelyet Machates ajándékozott volt a hölgynek, aki szerelmi zálogként tartott igényt a fiú öleléseire, valamint egy belül aranyozott csészét, amellyel a fiú ajándékozta meg a lányt. Az elképedt magisztrátus felkereste Demostratus házát, és akkor leányának holttestét ott találták kiterítve, ahová előző éjszaka esett. Ezen aztán nem győztek csodálkozni, és hosszú vita következett, mígnem egy bizonyos látnok és jövendőmondó, név szerint Hyllus, akit a legnagyobb tisztelet és megbecsülés övezett, a hatóságokhoz fordult, és meghagyta nekik, hogy semmi esetre se gyötörjék Philinnion testét azzal, hogy visszahelyezik a sírboltba, hanem lássanak hozzá és haladéktalanul égessék hamuvá, valahol messze, a város falain kívül. Ezután örömmel látta, hogy ünnepi áldozatokat ajánlanak fel Hermész Chothinusnak, aki a halottak lelkét átvezeti az alvilágba; valamint engesztelő áldozatokat az eumenidáknak. Hyllus titokban félrehívta Phlegont és ajánlotta neki, hogy mutasson be áldozatot Caesar meg a birodalom jóléte érdekében Hermésznek, Zeusz Xeniosznak, a vendéget megillető jogok védelmezőjének, valamint Arésznek. Mindezeket a szertartásokat annak rendje és módja szerint elvégezték. Továbbá az egész várost rituálisan megtisztították szent mosdatásokkal. Machatesen azonban erőt vett egyfajta kétségbeesés, és holt kedvese iránti szerelmében megölte magát. Elek István fordítása 17
