A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
CSODÁS GYÓGYULÁSOK SORSOK Julika néni 90 éves Van, aki csak legyint, mások hitetlenkedve hallgatják a 90 éves Julika néni gyógyulásának csodás történetét, aki közelgő születésnapján a fiatalabb generációkat elkápráztató jógagyakorlatok bemutatására készül. Hogy is van ez? Közhely ide vagy oda, tőle is megkérdeztük: mi a hosszú élet titka? Dobákné Oláh Júlia ötféle betegségből gyógyította ki magát, miután az orvosok hazaküldték a kórházból, és világosan megmondták: a legrosszabbra számíthatnak. A féléves böjtölés és a nyers koszt megtette a magáét. Julika néni tünetmentessé vált, s amikor ismét felvetődött a kérdés: hús vagy nem hús, elhatározta, hogy kipróbálja: meddig lehet húsmentes nyers koszton élni. Mindez ötvenhat évvel ezelőtt történt. — Amikor 1930-ban férjhez mentem, 34 kg voltam, s két év alatt — máig sem értem, miért — harminc kilót híztam. ízületi fájdalmak kínoztak, s hiába kezeltek, fürdőztem, mindent csináltam, nem ért semmit. Akkor nemhogy elmúltak volna a panaszok, hanem kezdődött a vesegennyesedésem, a májdaganatom, a tüdőbaj, mert az ízületek miatt nem tudtam járni, csak feküdni meg ülni. Aztán kialakult egy hólyagrák. Ezzel olyan fájdalmakat éltem át, hogy azt nem kívánom senkinek a világon. Öt évig voltam beteg, a férjem fordított meg az ágyon, az tett föl, az vett le. Csak épp azt a pici ételt bírtam megfőzni. A fájdalomtól nem volt se éjjelem, se nappalom, s már majdnem eldöntöttem: nekem az élet így nem kell tovább. Akkoriban az udvarunkban többször megfordult egy fűszeres, egyszerűen csak paprikás bácsinak hívtuk. Amikor hazajöttem a kórházból, és meglátogatott, megkérdezte: képes vagyok-e egy szem búzán és két korty vízen élni, hogy meggyógyuljak. Mindenre kapható voltam. Ekkor ideadta nekem Bicsérdi Béla A halál legyőzése című könyvét, s megígérte, ha ezt a kúrát végigcsinálom, fél éven belül szaladni fogok. — Miből állt ez a kúra? — A Bicsérdi-módszer lényege a böjt és a nyers koszt. Szerinte a hús a mi tönkretevőnk, a mi gyilkosunk, minden bajunk és betegségünk forrása. Igaza volt. Amint a húsról lemondtam, gyógyulni kezdtem. Először 96 órát böjtöltem, még folyadékot sem vettem magamhoz. Aztán felültem az ágyban, és közöltem: éhes vagyok. Négy gerezd vérnarancsot bírtam megenni, illetve csak a levét szívtam ki, a rostját nem ettem meg. Másfél óra múlva a férjem levette a falitükröt, és elém tartotta. Olyan voltam, mint a kinyílt rózsa. A szervezetem megszabadult a méreganyagoktól, s a gyümölcslevet azonnal életté alakította. Hat hónap múlva mintha kicseréltek volna. Teherbírásom nem ismert határokat. Amikor meggyógyultam, elmentem a professzoromhoz megmutatni, hogy életben vagyok. Alig hitt a szemének. A vérleletem negatív volt, a vizeletemet rendben találta. Azt mondta, nagyon szép, amit elértem, de most már vissza kell térnem a húsevósre, mert állati fehérje nélkül a szervezet nem tartható fenn. Én azonban olyan jól éreztem magam, hogy fogadtam vele: ki fogom próbálni, meddig lehet hús és főtt étel nélkül élni. Három professzorom, négy orvosom volt. Mind meghaltak. Én itt vagyok. Nekem ez a tanúm: az élet. Mert ha erről harmincnégy éves koromban beszéltem volna, nem hittek volna nekem. — Kivétel nélkül mindenkinek ajánlható ez a módszer? — Eddig akik tanácsért jöttek hozzám, és megfogadták, amit mondtam, még mind meggyógyultak. Itt kérem nem kell simogatni, nem kell maszszírozni, nem kell gyógyszer, és senkihez sem kell hozzányúlni. Itt mindenkinek a saját kezében van az élete és a sorsa. Maga tudja, mit egyen, mennyit egyen, hogy tornásszon, hogy mozogjon. S hogy mindez anyagilag mit jelent, azt sokan föl sem tudják fogni. Az emberek többsége agyongyötri magát, és megbetegszik, mire összehozza a hajlékát. Végre nyugalomba vonulhatna, s addigra elmegy. Én pedig élvezhetem, amiért egy életen át dolgoztam, holott 62 évesen mentem nyugdíjba. — Mivel tölti egy napját? — Ma reggel korán keltem, imádkoztam, még az ágyban elvégeztem néhány szemgyakorlatot. Színházi varrónő voltam, sokat gyöngyöztem, jégrevükre ruhákat flittereztem, s a szemeim bizony eléggé tönkrementek. De most — hála istennek — észrevettem, hogy két dioptriával jobb a szemem. Aztán jógáztam, kapáltam meg gyomláltam a kertben, és olvastam. Mit mondjak még — a lakást is nekem kell rendben tartanom, nincs senkim, és nem is akarok senkinek a terhére lenni. Egy fiacskám lett volna, de meghalt, s amikor akartunk egy másikat, a férjem ment el. Mindennap megteszem a hat kilométeres sétámat, meg aztán mindig tele vagyok vendégekkel, akiket nagyon szívesen látok. — Milyen az étrendje? — Naponta egyszer étkezem. Mára dinnye volt és egy kis száraz kenyér. Semmi más. A magvakat szeretem: a diót, mogyorót, napraforgót, szezámmagot stb. Szoktam búzát áztatni, amikor megpuhul, villával összetöröm, egy kis hagymával, fokhagymával, tört paprikával ízesítem, s rebarbarát reszelek vagy vágok bele. Sót nem eszem, sóskával és rebarbarával ízesítek. Aztán ott a sült krumpli, a főtt krumpli, a nyers és a savanyú káposzta. Sokszor azt se tudja az ember, mit egyen. Nem is szeretem, ha nagy a választék. — Es a kenyér? — Teljes őrlésű lisztből sütött rozskenyeret eszem. És száraz zsemlét. — Hogy áll a főtt ételekkel? — Nagyon ritkán párolok magamnak egy kis zellert, sárgarépát, fehérrépát. Más főttet nem eszem. Azelőtt még előfordult, hogy főztem, de ma már nem kell semmi, csak a nyers zöldség és gyümölcs. — Miben segítette a torna és a jóga? — Volt egy gyerekkori csípőficamom, ami kilenc hónapos koromban kezdődött. Édesanyám kilencedik gyereke vagyok, s egyik fivérem nagyonnagyon szeretett. Amikor járni tanultam, édesanyám elém rakta a székeket, hogy legyen miben megkapaszkodnom. Amikor ez a fivérem meglátott, fölkapott, megcsókolt, és a vállára vetett. A rossz mozdulattól eltört a derekam, s a vámpákból kicsúsztak a csontok. A medencecsontjaim előrenyomultak, a farom négyszögletessé vált, s attól kezdve bicegve jártam. Tiszta nyomorék gyerek lettem. Az édesanyám fölhozott Pestre, elvitt Szegedre. Egy évig gipszbe akartak tenni, de a fivérem és édesapám nem engedték. Ahogy felserdültem, mindjobban zavart a billegő járás, s mindig azon törtem a fejem, hogyan tehetem magam rendbe. Elmentem az ortopédiára, de azt mondták, erősek a csontjaim, nem érdemes operálni. Ajánlották a Müller-tornakönyvet, és abból szépen tornásztam. Igen, segített is. Üdének, frissnek éreztem magam, csak éppen nem gyógyultam. 1946-ban Magyarországra jött egy hindu fiú, Selva Raja Jesudian. Az ő könyvéből tanultam meg jógázni. Hatására nyomtalanul eltűntek a kidudorodó csontjaim. — Azt mondják, ha az ember lelke rendben van s pozitívak a gondolatai, az hozzásegít a gyógyuláshoz. — Mi az hogy! De mennyire! Én olyan boldog vagyok, kívánom minden embernek. Nincs percem, nincs pillanatom, hogy ne gondolnék az Istenre. Kérem őt, hogy segítsen nekem, adjon erőt az elhatározásomhoz, hogy a Bicsérdi-módszert kis hazámban közkinccsé tehessem. Akárki jön hozzám, azt szeretettel fogadom. Amióta vegetárius koszton élek, egészen más ember vagyok. Nem vagyok önző, irigy, gonosz. Nincs az a pénz, amiért bárkinek rosszat tennék a világon, s mindenkin segítek, ahogy módomban áll. MARKÓCZI MÁRIA (Természetgyógyászat)
