A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
MÉT GREGORY VALMONT Mint a ma született bárány — Három előtt otthon vagyok, drágám. Levihetjük Normát a tóhoz. Elmégy valahová? — Nem, egész nap a házban maradok. Victoria szerette volna megkérdezni az urától, Bruce-tól, miért van szabadlábon Gene Simms, a gyilkos. Miért védi olyan elszántan azt a gazfickót. Bruce, amikor elvállalta az ügyet, tudta, hogy Simms gyilkos. Múlt év októberében berontott Vera Harris házába, és a konyhában lemészárolta. Negyedóráig ült a holttest mellett, és feketekávét szürcsölt. Az előszobában a gyereket is megölte, ezután távozott. A véres kést az asztalon hagyta. Ma Simms visszakapja a szabadságát. Bruce csak egyszer látta Simmst. Sovány volt és rókaképű. Ez az ember csak eszköz azon az úton, amely a csillagokig vezet. Az irodában mosolyogva fogadta a titkárnő gratulációját. Később magához hívatta a titkárnőt. — Mary-Ann... Mit jelentsen ez az üzenet az asztalomon? Fred Conway járt itt? — 1,30-kor várja a Four Rosesba. Conway az ügyvéd régi barátja volt. Bruce meghagyta a titkárnőjének, hogy hívja fel a nejét, és mondja meg neki, hogy a szokásosnál később érkezik haza. Conway késett. Az ügyvéd körülnézett. Rendelt magának egy martinit. A bárpult mellett megmozdult egy árnyék. Egyenesen feléje tartott. Hiszen ez Nicholas Harris! — Ne féljen tőlem, ügyvéd úr. Nincs nálam fegyver. — Nem vagyok ijedős természetű. Szeretném, ha elmenne. Nincs szándékomban rendőrt hívni, de... — Szeretnék feltenni önnek néhány kérdést. —■ A barátom... — A barátját hiába várja. A titkárnőjének én mutatkoztam be Conway néven. Érti most már? — Miért? — Ezt kérdezem én is: miért? Miért mentette fel azt az embert? Tudnom kell, miért védte olyan elszántan. Hónapokig reménykedtem, hogy a gyilkos elnyeri méltó büntetését. Miért védett egy gyilkost? — Mr. Harris, én elsősorban ügyvéd vagyok. Csak a kötelességemet teljesítem. — A kötelességét teljesítette? Simms vadállat, mindenki tudja. Vérengző dúvad! Miért mentette fel öt, uram? Miért? — Együttérzek önnel. El tudom képzelni, hogy miken ment keresztül. Értse meg azonban... — Tudja Ön, hqgy miféle madarak vannak? Vannak olyanok is, amelyek belopják magukat idegen fészekbe, s ott felfalják a fiókákat. Életük értelme a pusztítás. Maga megállíthatta volna. A kalitkát kulcsra zárták. Maga most büszkén állítja, hogy a kalitkát saját kezűleg nyitotta ki. Simmsnek a villamosszékben a helye, de maga megengedte neki, hogy világgá repüljön. Maga meg akarta mutatni mindenkinek, hogy milyen ügyes és ravasz ügyvéd. Ezt akarta? Netán valóban azt hiszi, hogy Simms ártatlan? — Igen, igen. Simms ártatlan. Nem ő ölte meg a nejét és a gyermekét, nem, nem. Simms ártatlan! Harris intett a főúrnak. — Telefonálhatok? — Természetesen, uram — mondta a főúr, és a szomszéd asztalról áthozott egy készüléket. Harris a telefont az ügyvéd elé tolta. — Ha azt hiszi, hogy ártatlan, akkor ne hívja fel. — Kit ne hívjak fel? — Simms a házában tartózkodik. Lepénzeltem egy embert a bíróságon. Egy cédulát adott át Simmsnek. Üzenettel. Megüzentem Simmsnek, hogy ma menjen el a lakására. Meg kell ünnepelni a nagy győzelmet. Simms már egy órája az ön házában tartózkodik. Csinos asszony a felesége, ügyvéd úr? Az enyém nagyon szép volt. — Ön tréfál... — Eszem ágában sincs. Valamit tennem kellett. Ha azonban Simms ártatlan, akkor nem történt semmi. Nincs mitől tartania. Maga pedig az imént azt állította, hogy Simms ártatlan. Ügyvéd úr... az a jómadár élvezettel gyilkol. Mitől remeg? Hiszen a maga védence olyan ártatlan, mint a ma született bárány. Maga mondta... és én hiszek az ügyvédnek. A telefon pedig csöngött, csöngött, és senki sem vette fel... JÉGKÖRÖK Világszerte nagy port kavartak fel a búzaföldeken megjelent ábrák. Sokan földönkívüli lények üzeneteit látják az ott látható körökben, vonalakban. Kevesen tudják azonban, hogy ugyanilyen körök megjelennek a befagyott tavakon, folyókon is. Ezek a körök újabb talányt jelentenek a tudósok számára. Természetesen rögtön felmerült a kérdés: van-e összefüggés a búzatáblákban látható körök és a jégre rajzolt körök között. 1993 januárjában az amerikai (pennsylvaniai) Mira Serfas a háza közelében lévő folyó partján sétált. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a vízen egy nyolc és fél méter átmérőjű jégkorong forog. A korong szabályos kör alakú volt, éles szélekkel. Az asszony azonnal odahívta férjét, majd értesítették a helyi lap újságíróit is. Az újságírók kikérték a tudósok véleményét, de a válasz ennyi volt: ilyesmiről a tudománynak nincs tudomása. Hamarosan kiderült azonban, hogy a megkérdezett tudósok tévedtek. 1986 decemberében Svédországban láttak hasonló köröket, mégpedig csaknem ötven méter átmérőjűt, amely kb. két-három percenként megfordult a tengelye körül. Svédországban még három ízben lettek figyelmesek ilyen körre: 1987-ben, 1992-ben és 1990-ben. Ez utóbbi átmérője mintegy 200 méter volt. 1990 januárjában Ukrajnában (Harkov közelében), 1991 és 1993 között pedig az USA-ban is láttak több ilyen kört. Ezek a jégkörök rendszerint egy helyben állnak, nem haladnak a víz sodrásával. Láttak már több koncentrikus körből álló ábrát is. A körök eredetét négy elmélettel próbálják magyarázni. Az első elmélet szerint optikai csalódásról van szó, a második szerint az ufók műveiről, a harmadik elmélet a jég alatti levegőörvények keletkezésével, a negyedik pedig a vízáramlatokkal magyarázzák létrejöttüket. Marad azonban a kérdés: ha természeti jelenségről van szó, miért csak 1986 óta látható ilyen sűrűn? Azelőtt ugyanis csak egyetlenegyszer, mégpedig 1930-ban, Kanadában figyeltek fel rá. (B.M.) 26
