A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
HÍRMONDÓ HET Anyanyelvi Napok 1994 decemberében nyolcadik alkalommal szervezte meg a Csemadok — a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség — Galántai és Pozsony-vidéki Területi Választmánya, valamint a Galántai Alapszervezete az Anyanyelvi Napokat. A rendezvény megnyitására december 3-án anyanyelvi szeminárium keretében került sor Galántán, amelyen olyan neves személyeket üdvözölhettünk, mint Dobos László író, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, Bakos István, az MVSZ főtitkára és SzathmáriIstván, az ELTE tanszékvezető nyelvészprofesszora. A mintegy 70—80 főnyi közönség — zömmel pedagógusok és a Galántani Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai — színvonalas előadásokat hallhatott, amelyeket aztán élénk eszmecsere követett. A megnyitó után Dobos László beszélt az anyanyelv megtartó, emberformáló szerepéről. A bevezetőben méltatta és pozitívan értékelte a galántai Anyanyelvi Napok jelentőségét, s egyben tolmácsolta Csoóri Sándor üdvözletét, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott meghívásunknak eleget tenni. — A népek a nyelv születését az anyához kötik, az ember születésének a csodájához... A nyelv befogadja a történelmet: a muhi pusztát, Mohácsot, távolabbi és közeli múltunkat... A nyelv mindent tud: képes lázítani, nagy és nemes tettekre serkenteni — kezdte meg lebilincselő és magával ragadó előadását. Hangsúlyozta, hogy az anyanyelv egyenlő önmagunk vállalásával — annak feladása önmagunk feladását, múltunk, elődeink megtagadását jelenti. Ezután Bakos István a magyar oktatás múltjáról és jelenéről tartott előadást, felhívta a jelenlévők figyelmét a "Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái" című kiadványra, amely részletesen taglalja a magyar felsőoktatás múltját és jelenét. Az előadó tényekkel bizonyította, hogy a magyarországi oktatásügy lépést tartott már a középkorban is az európai oktatással. A nagy törés a török hódoltság idején következett be. A szlovákiai magyarság körében is ismert és nagyon tisztelt Szathmári István professzor "Szenczi Molnár Albertre emlékezve" címmel tartott érdekfeszítő előadást a közeli Szene nagy szülöttéről. Részletesen foglalkozott Szenczi Molnár Albert életével, törekvéseivel, sokrétű tudományos munkásságával. Mint ember is nagyszerű volt, társai és diákjai nagyon szerették. — Merítsünk tőle hitet, vállaljuk munkaszeretetét, szeressük szülőföldünket, próbáljunk meg műveltebbekké válni, mert ezzel megoldanánk az általunk lakott terület problémáit is — fejezte be lebilincselő előadását Szathmári István. Az előadásokat követő eszmecserében főleg a nemzetiségi iskolaügyünkkel kapcsolatos problémákról esett szó. Pék László gimnáziumi igazgató véleménye szerint bázisiskolákat kellene kiépítenünk egyetemünk létrehozásának érdekében, s ehhez a Magyarok Világszövetségének a segítségére is szükségünk lenne. Mórocz Károly tanár diákjainak külföldi (magyarországi) iskolákon tanulásának a szükségességét hangsúlyozta. Amint Szenczi Molnár Albert példája is igazolja, erre szükség van. A fontos csak az, hogy tanulmányaik befejezése után ne váljanak hűtlenné szülőföldjükhöz, térjenek vissza nemzeti közösségükhöz — ahogyan Molnár Albert is tette! Hiszen rájuk mindenekelőtt itthon van szükség. Dobos László nyomatékosan hangsúlyozta a szülőföldhöz való ragaszkodást. Amint mondta: a Kárpát-medencét nem kiürítenünk kell, hanem megerősítenünk! Nem elmenekülni, hanem otthon maradni! Minden téren itt kell megerősödnünk. Ezt támogatja a Magyarok Világszövetsége is. A magyar pedagógusképzéssel, a hazai magyar nyelvű felsőoktatással kapcsolatban az a véleménye, hogy Nyitra alkalmatlan a magyar egyetem kialakítására. A Nemzetiségi Kar létrehozásának a gondolatát szerencsétlenségnek tartja, mert az nem jelentené a magyar iskolák pedagógusai képzésének a megfelelő megoldását. Rózsa Ernő parlamenti képviselő elmondta, hogy a magyar egyetem ügyében a magyar parlamenti képviselők álláspontja ma már egységes. Iskolaügyünk és kulturális életünk problémáinak a kielégítő megoldását csak a kulturális-oktatásügyi autonómia hozhatja meg. Természetesen terítékre került az alternatív oktatás kérdése is, melynek érelmében nemzetiségi iskoláinkban az anyanyelven kívül tanulóink csak néhány tantárgyat tanulhatnának anyanyelvükön, a többivel szlovákul kellene megbirkózniuk. Nem kétséges, hogy ez a szlovákiai magyar iskolák elsorvasztását, felszámolását jelentené, s az elmélet kiagyalóinak bizonyára ez a céljuk. Bízunk benne, hogy a szülők és pedagógusok józansága gátat vet ennek az ellenünk, nyelvünk és létezésünk ellen indított újabb támadásnak is. A Vili. Anyanyelvi Napok keretében aztán számos rangos rendezvényre került sor. December 6-án az alapiskolák alsó tagozatos tanulóinak járási mesemondó fesztiválja zajlott le. Ezt követte december 8-án a versmondók járási fesztiválja, amelyen járásunk és a szenei alapiskola 44 tanulója vett részt. December 14-én az anyanyelvi vetélkedő járási döntőjére került sor a már előbb említett iskolák 108 tanulójának a részvételével. Ha figyelembe vesszük, hogy mindhárom járási vetélkedőt iskolai versenyek előzték meg, amelyekbe több száz tanuló kapcsolódott be sok lelkes pedagógus irányításával, akkor rájövünk, hogy e rendezvények milyen mértékben járultak hozzá az anyanyelv, a szép magyar beszéd megszerettetéséhez, ápolásához. Akárcsak az előző esztendőkben, az Anyanyelvi Napokat most is Kodály Zoltán galántani emlékművének megkoszorúzásával (decembert 16., Kodály születésnapja) és felejthetetlen karácsonyi hangversenyekkel zártuk. Felemelő érzés volt hallani, amint a több száz dalos ajkáról magasztosan zengett az emberek közötti szeretetet, a különböző nyelven beszélő népek közötti megértést és testvéri egymásra találást hir/lető ének 1994 karácsonyán. SIPOS BELA 9
