A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-14 / 42. szám
LÁTOGATÓBAN HÉT // ŐSZI BESZELGETES Nagy János szobrászművésszel akik megérdemelnék, hogy alkotásaik méltó helyet kapjanak: Komáromi Katz Endre, Harmos Károly, aki iskolát alapított, Szabó Gyula és a többiek. A kassaiak, a pozsonyiak, a besztercebányaiak. Akik magyarnak vallották magukat. Ez a galéria a XX. század szlovákiai magyar galériája volna. Ha mi Komáromból kultúrközpontot, szellemi gócot akarunk kialakítani, az nem lehet galéria nélkül. — Esterházy-d/jas lettél. Alkotót ritkán tüntetnek ki az általa készített díjjal. Esterházyt helytállásáért tiszteljük. A díjjal jutalmazottak valószínűleg szintén ezzel érdemlik ki. a kitüntetést. Nagy János Hetényben élő és alkotó szobrászunkat a napokban megrendezésre kerülő Szenczi Molnár Albert Napok apropójából kerestük fel. Nagy János jelenleg — egyebek mellett — Szenczi Molnár Albert egész alakos szobrán dolgozik. — Amikor az első Szenczi Molnár Albert Napokat szerveztük Gál Sanyival, Polák Imrével, Mikola Anikóval, Farkas Jenővel, készítettem egy Molnár Albert-táblát. Ezt a táblát szerettük volna elhelyezni valahol, ám még napjainkban is a szenei könyvtárban található. Utcát is kapott volna a zsoltárfordító. Utcanévtáblákat is készítettünk. Megengedték felrakni a táblákat, de utánunk jöttek a rendőrök, és sorra leszedték azokat. Keserű dolog, rossz vicc volt. Azóta sem sokat javult a helyzet. Vagy két éve ismét Szencen állíthattam ki a munkáimat. Mellszobrot szerettünk volna állítani Molnár Albertnek, de főleg anyagi okok miatt nem lett belőle semmi. Nem baj, ha nincs fej, legyen szobor! Már dolgozom rajta, egész alakos, több mint kétméteres bronz alkotás lesz, és a szenei gimnázium előtt kap helyet. Most, októberben ünnepélyes alapkőletételre kerül sor, és remélem jövőre felállíthatjuk a szobrot. Megmozdultak a helybéliek, és reméljük a környező országokban élő magyarok sem maradnak tétlen. Politikai döntéssel talán már nem lehet ezt a folyamatot megállítani. Plakettet és kis fejszobrokat is készítek, amelyeket azok kapnak meg, akik jelentősebb összeggel (2000—3000 koronával) járulnak hozzá a szobor költségeinek térítéséhez. Hetényben, a LILLA Galériában beszélgetünk. Adódik a kérdés: Kell-e galéria falun? Kit szolgál a galéria? — Galériára mindenképpen szükség van. Hiszen az eltelt hetven év a képzőművészetben sem múlt el nyomtalanul. A termést valahol be kell mutatni. Városi galériák alakulnak, mint például Dunaszerdahelyen a Kortárs Galéria. Nekünk azonban egy központi helyen lévő és nem egy terület, korszak vagy irányzat képviselőit kell bemutatnunk, hanem az említett év válogatott anyagát felsorakoztató intézményre van szükségünk. Ez persze egy reprezentatív épületet is feltételez valamelyik szellemi központban. Ilyen lehetne a komáromi Zichy-palota, amelynek négy termét megkaphatnánk. Szép helyen, a Klapka téren található az épület, a négy helyiségből a Klapka-szoborra látni. Helyreállítására 1 millió korona kellene. A városnak azonban jelenleg nincs pénze. Visszatérve a kérdésre, Hetény befogadott bennünket. A néhai jegyző lakását alakították át műteremmé, lakássá és kiállítóteremmé. így tehát most Hetény a házigazdánk. Ez az egyik megoldás. A másikról, a jobbról már beszéltem. Fontos lenne pénzt szerezni, mert a honfoglalás közelgő 1100. évfordulójára reprezentatív kiállítást szerveznek Magyarországon. Mi is ott leszünk. A visszakerülő anyagot jó lenne az új galériában, állandó helyen őrizni tovább. Erre a hetényi galéria sajnos nem alkalmas. Bármerre, bárkihez fordulok ez ügyben, megértés, bólogatás fogad, de pénz nem jön. Félek, hogy nagy erkölcsi és anyagi kár ér bennünket, ha ezt a nemes ügyet nem sikerül elmozdítanunk a jelenlegi holtpontról. Nagy elődöket említek, — Nagyon örülök a kitüntetésnek. Végre van egy díj, amelyet bárki, bármely terület képviselője megkaphat. Eddig jobbára csak irodalmárokat díjaztak. Mi már 1968-ban szerettünk volna díjat alapítani, amolyan Kossuth-díj-szerűt, amelyet bárki megkaphat, aki arra érdemes. Ezt oldotta meg a Rákóczi Szövetség azzal, hogy létrehozta ezt a mindenki számára elérhető díjat. Megkapta már történész, nyelvész, újságíró, színház... — Tehát egyén és intézmény egyaránt, a lényeg az, hogy valamit tegyen a közösség javára. — Igen, így sikerült megoldani egy kényes kérdést. S ha az elmondottak alapján értékeltek és döntöttek a díjról az én esetemben is — amit remélek —, akkor nagyon örülök. — Németországból jöttetek vissza a minap. Kiállítás megnyitóján jártatok. — Igen, az Európa 24 kiállítás megnyitóján voltunk. Magyarország huszonnegyedikként lett az Európa unió tagja. Dohnál Tibor egri festőművész ötlete volt, hogy szervezzenek ebből az alkalomból nemzetközi kiállítást. A 24 ország benevezett egy-egy művészt, és öszszeállt az anyag. Tavalyelőtt volt az első tárlat Szombathelyen. Én is kiállító lettem, akkor még Nagy János két alkotása Csehszlovákiát képviseltem. Később az anyag egy részét Bécsben mutatták be. A legismertebb művész a Franciaországot képviselő Vasarely volt, de a környező országokból is többen voltunk magyarok. Feszt László Erdélyből, Galics Szlovéniából, Torok Sándor Szerbiából. Az elképzelés az volt, hogy a résztvevő államok odahaza is megszervezik a nemzeti tárlatot, 24 résztvevővel. így keletkezett a Hungária 24 kiállítás, melynek szintén résztvevője voltam. Az Európa 24 legújabb állomása Erfurt — ezt a kiállítást nyitottuk meg, s még egy hónapig látható. Én a két kínai betű és a Helytállás-díjas Lehel-szobron kívül a Gilgames-sorozat 12 darabját vittem el. — Legközelebbi tervek, kiállítások? — Körmenden lesz egy kiállításom. Ez a mostani feladat. Van egy másik érdekes kiállítás Olaszországban, ezen is részt veszek. A címe Ősiség és modernség. Azokat a művészeket sorakoztatja fel, akik alkotásaikban a magyar önazonosságot keresték — keresik. Mindenki egyedül dolgozott, és Kerékgyártó István művészettörténész válogatta össze az anyagot. A kiállítás nagy visszhangot keltett, és Olaszország több városában is bemutatják. GÖRFÖL JENŐ 5
