A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
Múltidéző A magyarok Etelközben Konstantin, bizánci császár említi A birodalom kormányzásáról című 950 körül írott munkájában, hogy miután a magyarok a kazárok szomszédságából elköltöztek, a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyók vidékén telepedtek meg, amelyet „Etelküzü“-nek neveztek. (Az „etel“ vagy „etil“ szó folyót jelentett, így Etelköz jelentése: Folyóköz.) Az arab leírásokból viszont a kutatók többsége azt a következtetést vonja le, hogy a magyarok lakóhelye 870 körül a Don és az Al-Duna között húzódott. Ezek a források azonban nem mondanak ellent egymásnak, a magyar szállásterületek határai ugyanis ekkor nem állandósultak. Van olyan vélemény is, hogy a Kárpátoktól és az Al-Dunától a Donig terjedő terület neve lehetett Etelköz, s ennek egy része volt valahol a keleti felében, a Don környékén Levédia. A magyarság tehát folyamatosan húzódott nyugatra. Az intenzívvé váló nyugati mozgást az első besenyő támadás 850 körül, majd a Kazár Kaganátusban végbemenő hatalmi átrendeződés eredményezte 870 körül. Az első besenyő támadásnak az lett a következménye, hogy a magyarok egy része leszakadt a nép zöméről, és később a Kaukázus és Irán határvidékén élt. Őket nevezi Konstantin „szávartü aszfalü“-nak, vagyis rettenthetetlen szavárdoknak. Ezekkel a szavárd-magyarokkal még a tizedik században is cseréltek követeket a Kárpát-medencei magyarok. Sokan föltételezik, hogy a híres nagyszentmiklósi kincs is a szavárd-magyaroktól került a Kárpát-medencei magyarokhoz. 870 körül pedig egy belső hatalmi harc következtében a magyarság kivált a Kazár Kaganátusból, s három lázadó türk törzs, a kabarok is csatlakoztak hozzájuk, s költöztek be velük később a Kárpát-medencébe. Etelközben a magyarság életmódja aligha változott. A gyorsabb mozgás 870-től azonban egy időre csökkentette bizonyos mértékig a földművelés szerepét, és megerősítette a legeltető állattartást. A folyók menti téli szállásokra visszavonuló nomádokból és földművesekből álló etelközi magyarság gazdálkodásának mesterien pontos rajzát adja az arab Ibn Ruszta tudósításában: „Sátraik vannak, és együtt vonulnak a zöld vegetációval... Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyhez éppen közelebb van, s ott marad télre, és halászik benne.“ Utána még ezt jegyzi meg: „A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Földjük nedves. Sok szántóföldjük van.“ Fia a gazdasági életben nem is, de a társadalomban annál jelentősebb változások álltak be Etelközben. A Kazár Kaganátusból való kiválással megerősödött a törzsek egysége. A központi hatalom megszilárdulásának jele az Árpád-család ősének, Álmosnak fejedelemmé választása is, amely esemény valahol az etelközi szállásokon játszódott le. Konstantin császár elbeszélése szerint maga Levedi mondott le a fejedelmi címről Álmos, illetve annak fia Árpád számára. Nagyon valószínű azonban, hogy a kazár fennhatósággal együtt a kazár kagán megbízottjának, Levedinek az uralmát is levetették magukról a magyar nemzetségfők, s a maguk választotta Álmosnak adták át a legfőbb hatalmat. A magyar törzsek közös fejedelem alatti egységének megerősödését a néphagyomány is megőrizte. Innen vette be krónikájába Anonymus mester a pogány esküvés módját megörökítő vérszerződés mondáját, bármily lekicsinylőén is nyilatkozik más helyütt a „parasztok hamis meséidről, meg a „regösök csacsogó énekéiről. így mondja el a fejedelemválasztás történetét: „Tehát a hét férfiú (ti. a hét magyar törzsfőnök) szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak... Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csurgatta, és esküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálig megtartották...“ (Pais Dezső fordítása.) KÉRDÉS: Mit jelent az Etelköz szó? Hol élt a magyarokról leszakadt töredék nép, és milyen néven emlegetik őket a források? KOVÁCS LÁSZLÓ
