A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-23 / 52. szám

MT MINERVA CIRCUMCISIO DOMINI Negyven év következetes vallásellenes kurzusának köszönhető, hogy sok egy­házi emléknap, ünnep kiesett a köztu­datból. Vonatkoztatható ezen állítás mindjárt az óv első napjára is, melyet ma már csak a polgári év ünnepeként, újév napjaként ismerünk. Csupán az idősebbek emlékeznek rá, hogy az új esztendő első napja egyben Jézus nevenapja is, és hogy szoros össze­függés van e nap és a karácsony között. Erre utal az újév másik elneve­zése: kiskarácsony. S ehhez az időben is behatárolható összefüggéshez, ka­rácsony nyolcadjához, azaz a decem­ber 25-e utáni nyolcadik naphoz kap­csolódik az újesztendőnek az egyházi naptárakban egykor használatos, ma már szinte teljesen elfeledett harmadik megnevezése: Krisztus Umnk körülme­­téltetésének emléknapja. (A 16. és 19. század között keltezett latin okmányok­ban gyakori az évkezdet ilyen jelzése: Circumcisio Domini, ami a latinban járatosak számára egyértelműen jelez­te a január elsejét.) Körülmetéltetós (latinul circumcisio, héberül milah) — ősiség és titokzatos­ság árad e szavakból. Kultúr- s orvostörténeti források felhasználásá­val próbáljuk meg ez utóbbi jelző jogosultságát a minimumra csökkente­­fotó: archívum ni. fi, kitűnő katolikus történetíró, a nyitrai születésű Dedek Crescens Lajos 1900-ban megjelent monumentális munkájában, a Szentek életé-ben így magyarázza az emléknap eredetét: A megszületett Megváltó "hogy a törvény megtartására buzdító példát adjon, meghajtá isteni fejét, engedelmeske­dett ama nép szokásainak, melynek soraiban élt és alávetette magát a haldokló O-szövetség fájdalmas szer­tartásának. Az Isten fia, a választottak választotta, belépett a választott nép kötelékébe. A szenvedő emberiség megváltója, születése után nyolcadnap­­ra, a szenvedés örök emlékezetéül, a szenvedés útján lépett a világ elé. Ezt hirdeti a körülmetéltetós ünnepe". A körülmetéltetós a hímvessző fity­­májának késsel való eltávolítása. A zsidó hit szerint a körülmetélés szokása Ábrahám korából ered. Ábrahám, a zsidó nép legendás ősatyja Jahveval (Istennel) kötött szerződése jeléül me­téltette magát körül. A Szentírás Ge­nesis című könyvében, Káldi György fordításában ez olvasható: "Mondá ismét az Isten Ábrahámnak: Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és ivadékod utánad nemzedékeiben. Ez az én szövetségem, melyet meg kell tartano­tok közöttem és közöttetek, ivadékod­dal együtt utánad: hogy közületek minden férfi körüimetéitessék. Férfias­ságtok előbőrét metéljétek körül, hogy ez jeléül legyen a közöttem és közöt­tetek való szövetségnek. A nyolcnapos gyermek metéltessék körül köztetek, minden férfi nemzetségetekben; me­téltessék körül, akár házatokban szü­letett, akár pénzen vett szolga, és aki nem a ti ágatokból leszen is. És az én kötésem testeteken lesz örök szövet­ségül. A férfi, kinek férfiassága elöböre körülmetélve nem leszen, az a lélek ki fog töröltetni népe közül', mert kötése­met felbontotta." A bibliai időktől kezdve tehát a zsidósághoz való tartozás biztos jelé­nek a körülmetélés megléte számított. Saul király a filiszteusoktól elszenvedett veresége után saját kardjába dőlve követ el öngyilkosságot azért, hogy "valami módon reám ne jöjjenek e körülmetéletlenek (azaz a filiszteusok) és keresztül szúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem (Sámuel I. könyve). Maga a körülmetélés azonban már jóval a bibliai idők, tehát a bronzkorból a vaskorba vezető időszak előtt létezett. A történetírás atyjától, a görög Hérodotoszt tudjuk — ő Kr. e. 450 körül járt Egyiptomban —, hogy az egyiptomiak és etiópiaiak emberem­lékezet óta végzik a körülmetélést. Az orvostörténeti monográfiák elmaradha­tatlan illusztrációja az a Sakkarából (Egyiptom) származó sírkép, melyen jól látható a körülmetélés korabeli technikája. A férfi múmiákon is gyakori a nemi szerv "előbőrének" hiánya, ami arra utal, hogy a circumcisiot már az egyiptomi birodalomban is végezték. Vallási jelentőségre azonban csak az Újbirodalomban, a XXV. dinasztia ide­jén tett szert. A körülmetélés valószínűleg első művészi ábrázolását, a sakkarait, ké­sőbb, már Jézus személyéhez kapcsol­va több remekmű követte. Közülük is kiemelkedik a magyar származású Albrecht Dürer metszete — Dedek Crescens könyve is ezt közli. E "barokkosán" gazdag képeken maga a "műtét" alig látható, s így csak a kultúrtörténetben járatosak tudatosítják a Dürer-metszet és a sakkarai relief közötti tagadhatatlan összefüggést. A lengyel Szumowszki, magyarul is ki­adott orvostörténeti könyvében megál­lapítja ugyanis, hogy Ábrahám valószí­nűleg az egyiptomiaktól vehette át ezt a rituális szokást. Ábrahám, az Úr parancsának megfelelően saját férfi házanépót is körülmetélte. Fia, Izmáéi, ekkor már 13 éves volt. Az iszlám vallást követő arabok, akik Izmáéit tekintik ősatyjuknak, rá emlékezve saját gyermekeiket is e kor táján metéltetik körül, s nem nyolcnapos korukban, mint a zsidók. Eredetét tekintve tehát a körülmeté­lés elsősorban a vallás- s kultúrtörtó­­nészek figyelmére tarthat számot, ám tegyük hozzá, hogy a circumcisiot eredeti, primitív formájában még ma is végzik Afrika kevésbé civilizált terüle­tein. Balázs Dénes, a kitűnő magyar utazó 1979-ben kiadott A Zambezitöl délre című könyvében így írja le Dól-Afrika legerősebb fekete népcso­portjánál, a xhoszák-nál megfigyelt ceremóniát: "Miből áll a circumcisio? Titkos ceremónia, amelyen csak a varázsló és ifjú páciensei vehetnek részt. A varázsló késével lehasít egy darabot az ifjú nemi szervének előbőróből, amit aztán elásnak egy hangyaboly tövében. Jó mélyen kell elrejteniök, mert a xhoszák hite szerint, ha megtalálja egy gyík, gonosz ördögként jelenik meg a férfi életében. Avarázsió ezután gyógy­növényekkel bekötözi a sebet, a fiú arcát pedig fehér agyaggal mázolja be. Amíg a seb be nem gyógyul, az ifjú tisztátalannak számít, és nem hagyhat­ja el az erre a célra épített kunyhót. A kunyhóba nő nem léphet be, az ifjakat a varázsló látja el élelemmel. Ha úgy ítéli meg, hogy az ifjú megtisztult — azaz begyógyult a seb —, lemoshatja arcáról az agyagot, és újra megjelenhet a nyilvánosság előtt. Most már férfinak számít, akár meg is házasodhat." A körülmetélésnek azonban nem­csak rituális, vallási, hanem egész­ségügyi jelentősége is volt, és van ma is. Már Szumowszki említett müve is hivatkozik egy 1966-os tanulmányra, melynek szerzője, Fels a cirkumcízióból fakadó előnyöket összegezi. A körül­metéléssel lemeztelenített makkon sza­rus hámréteg alakul ki, mely ellenállóbb a feldörzsölések és hámsérülések el­len. A nemi betegségek, elsősorban a vérbaj (szifilisz) kórokozója éppen a 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom