A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
HÉT 0 FOLYÓIRAT Látó A Látó című szépirodalmi folyóirat a Romániai írók Szövetségének és a Maros megyei Tanács Művelődési Felügyelőségének lapjaként immár ötödik éve jelenik meg Marosvásárhelyen, s az embert mindig örömmel tölti el, ha néhány száma — bár több havi késéssel — hozzánk, Szlovákiába is eljut. "Legfrissebb" küldeményként a szeptemberi száma érkezett meg, s miután elolvastuk, elmondhatjuk, hogy színvonalas és érdekes írásokat, verseket tartalmaz. Elsőként Tamás Tímea: A madárijesztő panaszai című megejtően szép versét kell említenem. A szokatlanul hosszú — 12 oldalas — költemény egyszerre panasz és fohász Istenhez. Meglepő, hogy a költő mennyire átéli egy olyan szerencsétlen kreatúra létét, "akinek" az a tragédiája, hogy nem lehelt belé lelket a teremtője — "úgy vagyok, hogy meg se születtem" —, és rettenetesen szenved a szeretetlenségtől. Manapság, amikor a fekete humorral, bizarr ötletekkel telitűzdelt irodalmi alkotások a "slágerek", amelyek a maguk módján szintén szeretethiányról árulkodnak, valóságos ünnepnek számít egy ennyire tiszta vers megszületése. Kétely és önvizsgálat címmel Kántor Lajossal, az erdélyi irodalom "mindenesével" készített beszélgetést Visky András és Láng Zsolt, s ez az interjú tele van érdekes és továbbgondolásra, ötletekre serkentő, vagy vitára késztető gondolatokkal. Olvassuk csak Kántor Lajos egyik találó megállapítását a "másságról": "Dialógust kell folytatni a nemzedékek között. Ez folyamatban alakul, a közös munkában, közös gondolkodásban. így épül a lap. Nem a doktrína a fontos, főképp nem a kultúrában, hanem az élet. Ha mi tényleg nyitottak vagyunk arra, ami értékként jelentkezik, akkor hajlandónak kell lennünk a tőlünk függetlenül alakuló értékek elismerésére is. Liberális politikusokkal, »forradalmárokkal«, váteszeinkkel is nemegyszer ezért vannak fenntartásaim. Folyton arról van szó, hogy tisztelni kell a másságot, ugyanakkor, amikor maguknak kellene alkalmazniuk ezt, akkor minden rajtuk kívüli »másság« vagy dilettánssá vagy ellenségessé minősül, nem igazán tűrik a másként gondolkozókat." A már lassan negyven éve Stockholmban élő Gulyás Miklós Finnországi levele irodalomba öltöztetett történelem. Finnországot sokat emlegetjük ugyan, de ha jól belegondolunk, történelméről, népeiről, társadalmáról alig tudunk valamit. Gulyás Miklós mindezekről úgy nyújt keresztmetszetet, hogy az egészbe beleszövi felesége, egy finn származású svéd asszony, családjának történetét is. Az írásból az is kiderül — micsoda meglepetés! —, hogy a finn nemzeti ébredés nem a finnek, hanem a finnországi svédek müve volt! A finn nemzetébresztőt Arwidssonnak hívták, eleinte a svéd nacionalizmus híve volt, később pedig ő lett a finnek nyelvének legvehemensebb védelmezője. A fennománia (finn nacionalizmus) híveinek írásai eleinte bizony svédül íródtak, és képviselői nem igazán beszéltek jól finnül. Az említett írásokon kívül természetesen sok egyéb érdekes cikk, tanulmány, regényrészlet, vers stb. található a Látó 9. számában. (melaj) TELEVÍZIÓ Havel Hogyan cseng ma az átlag cseh polgár számára Václav Havel neve? Ezzel a villámfelméréssel kezdte a cseh államfőről — annak novemberi magyarországi látogatása apropóján — készített portréműsorát Szellő István. A mindmáig világszerte nagy tiszteletnek örvendő cseh elnök becsületességét, humanizmusát, személyiségét kiemelő járókelők mellett egy prágai kocsmáros azt is elmondta, hogy igénytelen, csendes vendég volt világéletében, aki pilseni sörét leginkább füles korsóból szerette hörpintgetni. Hrabal, a híres cseh író Havelt már a 80-as években Szókratész és Prométheusz mítoszának ólesztgetőjeként jellemezte, hiszen annak idején a felajánlott emigráció helyett inkább a kockázatosabbnak tűnő maradást vállalta, másrészt "ellopván a tüzet", a törvényszerű büntetést. Azután 1989. december 29-én a bársonyos forradalom idején Csehszlovákia államfőjévé választották. Az akkor átélt forró napokat már aligha fogja drámákban megörökíteni, hiszen azóta nem hódol drámaírói szenvedélyének, az élmények közvetett módon azonban óhatatlanul átforrósítják írói látásmódját. Havel ma nagyon elfoglalt ember, idő hiányában jelentősen meglazultak kapcsolatai egykori ellenzéki barátaival is. Ami politikai látásmódját illeti, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás elkötelezett híve. Különösen hangsúlyozza e téren a gyorsaság szerepét, hiszen a hosszan tartó bizonytalanság a fiatal demokráciák halálát okozhatja. Fontosnak tartja, hogy a csehek a Nyugat számára vonzóvá tudják tenni magukat, ugyanakkor a jó szomszédi kapcsolatok ápolása is elengedhetetlen szerinte. Saját bevallása szerint a forradalmi időszak gyors változásai helyett ma az aprómunkák idejét éljük, így nincs most szükség az országok demonstratív jellegű fellépésére. Ezért idővel a visegrádi együttműködés szerepe és jellege is megváltozik. Egyébként az egységes Európa kialakításával a történelem során először nyílna alkalom arra, hogy egyenjogúságon alapuló rend jöjjön létre kontinensünkön. Ma viszont egyelőre csak ott tartunk, hogy összedőlt a kétpólusú világrend, következésképpen újonnan alakult nemzetek keresik helyüket a világban. Ezzel egyidejűleg a múlt megoldatlan kérdései is előtérbe kerülnek. Egy minőségileg új rendszer létrehozása jelenthetné az egyetlen lehetséges jó megoldást. A műsorból egyértelműen kiderült, hogy — Szellő megfogalmazásával élve — a világ egyik legszimpatikusabb államférfiúja jóval nagyobb rokonszenvvel viseltetik a magyarok és Magyarország iránt, mint a cseh kormány. Zsebik Ildikó Egyházi cenzúra? November 17-én műsorváltozás volt a Magyar Televízió 1-es csatornáján: elmaradt a Krisztus utolsó megkísérlése című, Marlin Scorsese rendezte amerikai film vetítése. A műsorváltozás hátterével a Kossuth Rádió népszerű publicisztikai műsora, a Tizenhat óra foglalkozott november 19- én. Mint a "Tizenhat órából" megtudtuk, a film televíziós vetítésétől — jóllehet ennek jogát még a magyar tévé előző, magát keresztény-nemzetinek valló vezetősége vásárolta meg — egyházi tiltakozás hatására-nyomására tekintettek el. A műsorban ezért először is Gyulai Endre megyés püspököt szólaltatták meg, aki elmondta, hogy a film meggyalázása minden vallásos érzésnek. "Nem láttam a filmet" — mondta, de öt-nyolc évvel ezelőtt egész Európát bejárta a híre, s akit Isten fiának tartanak, arról egy ilyen filmet nem lehet levetíteni, vannak ugyanis dolgok, amelyektől lehetőség szerint meg kell védeni az embereket. Nagy kár, hogy a műsorban ugyancsak megszólaltatott Réz András esztéta nem a film esztétikai értékeiről vagy ezek hiányáról beszélt, hanem azokról a csoportokról, akik tiltakoztak a film mozikbeli vetítése ellen, mondván hogy ők ugyan erősek hitükben, de mi lesz, ha a hitükben gyengék is megnézik ezt a profán műalkotást. A tévé szerinte jól döntött, elhárította a botrányt, hiszen egy közszolgálati televízió még a legkisebb csoportok érzékenységét sem sértheti, elvégre az ő pénzükön (is) él. De mi lesz, ha holnap meg holnapután egy másik vagy harmadik csoport tiltakozik majd valami más tévéműsor ellen? Dr. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint — ha jogi értelemben nem is — tartalmi értelemben kétségtelenül cenzúráról van szó, a püspök úr átlépte a "normális tiltakozás határát". Annak idején lényegében minden, a párt által "indexre" tett művet megnéztünk, elolvastunk, s nagyon gyakran bizony nem tudtuk megállapítani, miért is kell bennünket "megvédeni" tőle. így leszünk talán a Krisztus utolsó megkísérlése című amerikai filmmel is, ha majd az osztrák televízió (ORF) kettes csatornáján végignéztük. Meri a pártcenzúránál az egyházi cenzúra sem lehet hatékonyabb: ha már ekkora felhajtást csináltak a film körül, valószínűleg minden érdeklődő módot talál rá, hogy megtekintse. Ha nem is a magyar televízióban...- ver -18
