A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-02 / 49. szám

HÉTMINERVA

AIDS-jelentés 1994

: bűvölő ismeretek - újabb kérdőjelek

(December 1. — Az AIDS-ellenes küzdelem világnapja)

Nehéz helyzetben van a krónikás, aki

— igazodva az AIDS-világnap dátumához — a januárban megszokott "jelentését" csak most teszi közzé. Közel két év AIDS-hez kötődő történéseiből próbál meg úgy válogatni, hogy írásának végkicsengése azért optimista maradjon. Éppen tíz éve, hogy hivatalosan is elfogadta a világ a szerzett immunhiányos tünetegyüttes elnevezést és a tőle elválaszthatatlan AIDS rövidítést. Az AIDS azóta valószínűleg a leggyakoribb mozaikszava a világ egyre több országának. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a 94-es évben komoly konkurensei támadtak a "huszadik század pestisének". Újra megjelent

— e sorok írásakor még csak Indiában

— az igazi pestis — annak is a félelmetesebb, alattomosabb formája: a tüdőpestis. Fenyegetően közel, Ukrajnában s Romániában grasszál szépapáink "keleti epekórsága", a kolera, s lassan, de folyamatosan emelkedik a friss tüdővészes (tbc) esetek száma Európa-szerte.

E riasztó hírek ellenére a század- s

ILLUSZTÁCIÓS FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ

ezredvég fő járványügyi problémája mégiscsak az AIDS marad. Hiszen míg a kolerában vagy pestisben megbetegedettek száma ezres nagyságrendű, addig huszadik századvégi "rokonuk" fertőzöttjeinek száma milliókban mérhető! Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szakértői 13—14 millióra becsülik a humán immunhiány vírussal, a HIV-vel, az AIDS kórokozójával fertőzöttek számát. 1993-ban csupán Afrikában 700 ezer gyermek született AIDS-es anyától. S hogy e nagy számokat emberközelbe hozzuk, idézzük a WHO-nak a 94-es "Nemzetközi Családév" apropóján kiadott jelentésének leghátborzongatóbb adatát: jelenleg naponta (!) ötezer új HIV-fertőzés történik világszerte. A nyolcvanas évek elején "amerikai" betegségnek tartott kór mára "meghódította" Afrikát és Ázsiát is. Különösen ez utóbbi földrészen terjed futótűzként: egy év alatt a fertőzöttek száma a nyolcszorosára nőtt, s jelenleg már túl van a negyedmillión. Talán ezért is kapta meg a japán Jokohama a jubiláris, tizedik Nemzetközi AIDS-konferencia megrendezésének jogát.

Az AIDS-konferenciák mindenkor alkalmat adnak az AIDS-helyzet komplex felmérésére, kezdve a járványügyi mutatóktól s bevégezve az AIDS kiváltotta jogi problémákkal. Az augusztus 7. és

12. között megtartott, óriási érdeklődéssel kísért (több mint 13 000 résztvevő) nemzetközi tanácskozáson nem jelentettek be szenzációs felfedezést. Annak ellenére, hogy a világ vezető gyógyszergyárai évi kétmilliárd dollárt költenek az AIDS gyógyszerének kifejlesztésére, mindmáig nincs olyan hatékony szerünk, mint amilyenek például az antibiotikumok a bakteriális — például a pestis — fertőzések leküzdésére. A hatékony gyógymód megtalálását nagyban hátráltatja az a tény, hogy még mindig sok a rejtély az AIDS körül. Ismeretes, hogy az AIDS-t okozó vírust szokatlanul rövid idő alatt felfedezték, s több mint 10 éve víruskutatók százai kutatják tulajdonságait, rendkívüli fertőzőképességének titkait. Mégis állandóan új meglepetésekkel szolgál. A legfrissebbről a HÍV egyik felfedezője, a francia Montagnier tájékoztatta a jokohamai tanácskozás hallgatóságát. A HIV-nek egy eddig ismeretlen altípusa jelent meg gall földön. Az "O" (outlier) jelzésű altípus azért veszélyes, mert az egyébként igen érzékeny AIDS-tesztek sem tudják minden esetben kimutatni. Eddig 10 betegnek van O altípusú fertőzése. Közös jellemzőjük, hogy valamennyien az afrikai Kamerunból származnak. A francia

kutatók szerint lehetséges, hogy Kamerunban és a környező országokban éppen ez a típus felelős az AIDS-esetek többségéért.

Sok új ismeret született az AIDS patogenézisét, körfolyamatát illetően is. A kutatók ugyanis rájöttek, hogy nem elég csak az egyik, a támadó felet, tehát a vírust tanulmányozni, hanem behatóbban kell foglalkozni a megtámadott szervezet válaszával is. Mert bár a betegség neve is azt sugallja, hogy a vírus elleni védekezés "hiányos", mégis megfigyelhető bizonyos fokú immunválasz. A HÍV ellen is termelődnek ún. vírus-semlegesítő ellenanyagok. "In vitro", azaz laboratóriumi körülmények között semlegesítik is az AIDS vírusát, "in vivo", azaz az élő emberi szervezetben ez a neutralizáció valószínűleg nem működik, hiszen a HIV-vel fertőzöttön a magas ellenanyagszint ellenére is megjelennek a kór súlyos tünetei. Bonyolítja a dolgot az a megfigyelés, hogy más esetben viszont, az ellenanyagok alacson szintje mellett is a fertőzés akár éveken át "alvó marad": nem súlyosbodik halálos végű betegséggé. Keveset tudunk a helyi immunvédekezés szerepéről, például a (vég)bél nyálkahártyája által más fertőzések esetén beinduló IgA ellenanyagtermelésről. Hasonló helyzet van kialakulóban, mint századunk első harmadában, az öröklődés sejttani alapjainak, a kromoszómáknak kutatása során: "a gömbfelület módjára szaporodó ismereteinkkel egyúttal egyre nagyobbodik az a felület, mely az ismeretlennel érintkezik" (Csűrös Zoltán).

Ilyen Janus-arcú, új ismereteket s egyúttal új kérdéseket szülő folyamat annak kutatása, miért is pusztul el a HIV-vel fertőzött nyiroksejt. Más fertőzések esetében, amikor testidegen anyag (antigén) ingerli immunrendszerünk T-nyiroksejtjeit, azok aktivizálódnak, azaz olyan hormonszerű anyagokat választanak ki, melyek hatására rohamosan szaporodni kezdenek védekező rendszerünk "közkatonái", a nyiroksejtek. Ha azonban a T-nyiroksejt "antennájához" (receptorához-jelfogójához) az AIDS vírusának gp 120 jelű fehérjéje kapcsolódik, a T-sejt nem aktivizálódik, hanem "öngyilkosságba" menekül. Ezt az öngyilkosságot a sejtkutatók "programozott sejthalálnak", más néven apoptózisnak nevezik — ez utóbbi szakkifejezés görög eredetű, s az ókori görögök számára az őszi levélhullást jelentette. Az apoptózis jelensége az egészséges szervezetben is megfigyelhető. Olyan sejtek pusztulnak el ily módon, amelyek már teljesítették fel-20