A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-02 / 49. szám
Ml SORSOK "Peches ember ne menjen a jégre!" A Dunaszerdahelyi járásból került évekkel ezelőtt Poprádra Bednár András. Már 27 éve dolgozik Svitben, a legnagyobb tátraalji vegyi üzemben, a Chemosvitben. Egyedül él, rokonaitól távol. Két naponként váltakozó műszakokban dolgozik: két nap délelőtt, két nap délután, két nap éjszaka, s ezután két szabadnap következik. 27 éve tartó taposómalom. S az unalomig megszokott körforgást tavaly az év elején megzavarta valami. Irigylésre egyáltalán nem méltó esetét Bednár András szavaival idézem: — Tavaly, vagyis 1993. február 15-én szabad napos voltam az éjszakai műszak után. Az esti órákban látogatóm érkezett, a húgom férje, aki gyakran jön Poprádra, mivel teherszállító. Ilyenkor többnyire nálam tölti az éjszakát. Az említett napon vacsora után elugrottunk sógorommal egy közeli vendéglőbe, ahol 2—2 rumot és 2—2 sört fogyasztottunk. Utána haza indultunk. Nagyon rossz idő volt, jeges eső esett, és azonnal ráfagyott az útra, járdára. A jeges járdán éppen a ház bejárata előtt megcsúsztam, leestem, oly módon, hogy ráültem a jobb lábamra. A bokám fölött eltört a lábszárcsontom. A sógorom és a szomszédaim bevittek a lakásba és hívták a mentőt. A törött lábamat a mentőorvos azonnal rögzítette, s utána beszállítottak a poprádi kórházba. Másnap délelőtt megműtötték. Két csavarral és két szöggel kellett a tört csontot rögzíteni. A műtét után a kórház egyik dolgozója kiállította számomra a munkaképtelenségi igazolást, 17-i dátummal, mondván, hogy 15-én és 16-án szabad napos voltam, így a munkaképtelenséget 17-én kezdtem. Az igazolás másolatát a kórházból postán küldték el munkahelyemre. Egy hét elteltével egy munkatársam keresett fel. Hozott magával valami nyomtatványt, amit munkahelyen kívül történt baleset esetén ki kell tölteni. Éppen influenzajárvány volt, ezért a sebészeti osztályra nem engedtek látogatókat. A nővérke szólt, hogy valaki keres. Nagy nehezen kimentem a folyosóra, mankók segítségével, s a bejárati üvegajtón keresztül próbáltam a kollégámnak elmondani személyi adataimat és a baleset körülményeit. Végre sikerült a nyomtatványt kitölteni. Egy éppen érkező nővérkét megkért a kollégám, hogy hozza be nekem a papírt. Én azt gyorsan aláírtam, a nővérke pedig visszavitte a kollégámnak. A sietségben nem vettem észre, hogy kollégám azt írta a nyomtatványra, hogy a balesetre nem alkoholos állapotban került sor. A nyomtatványt elvitte a munkahelyemre, s ennek alapján folyósították lábadozásom idején számomra a táppénzt. A kórházból házi kezelésre kerültem. 1993. március 3-án hagytam el a kórházat. Az orvos jelentésében az állt, hogy a balesetre alkoholos állapotban került sor, ami megfelel a valóságnak. Másnap, hogy hazakerültem, meglátogatott egy másik munkatársam. Látogatása kapóra jött: elküldtem vele a kórházi jelentést az üzemi orvosunknak. Összesen 11 és fél hónapig nem dolgoztam, közben rehabilitációkra, különféle kezelésekre, gyógytornára jártam. Havonta 3300 korona táppénzt kaptam. 1994. január 15-én léptem újra munkába. 13 napot dolgoztam, amikor munkából hazafelé menet a kijáratnál elcsúsztam, s eltörtem a bal karomat. Újabb 2 hónap munkaképtelenség következett. (Megjegyzem: a 27 év alatt egyetlen egyszer voltam beteg, másfél hétig — influenzám volt.) Most április 1 -je óta újra dolgozom. Kálváriám azonban ezzel még nem ért véget. Május elején telefonon felhívott a bérelszámolónk, s közölte velem, hogy 38 448 koronát, amit táppénzként kaptam a nemzeti biztosítótól, vissza kell fizetnem, sőt 15 168 korona büntetést is, amiért jogtalanul vettem fel a pénzt. Ezt a határozatot a biztosító azzal indokolta, hogy a baleset során alkoholos állapotban voltam, ami a kórházi jelentésből derült ki. A vállalati bérelszámoló elém tette az 53 616 koronáról szóló végzést, s elmondta, hogy mivel valószínűleg szándékosan nem tüntettem fel a munkahelyen kívül történt balesetről szóló nyomtatványon az alkohol jelenlétét, ezzel törvényt sértettem és törvényellenesen vettem fel rendszeresen a táppénzt. Kérdésemre, hogy most mit tehetek, azt felelte: ilyen a törvény, vissza kell térítenem a táppénzt s a jogtalanság elkövetéséért a büntetést is. Végül a bérelszámoló nyomására aláírtam a visszafizetésről szóló egyezményt, melynek alapján havonta 2000 koronát fognak le a fizetésemből, hogy törlesszem az 53 616 koronát és a 3 százalékos kamatot. Ezután elmentem a területi nemzeti biztosítóba, hogy megkérdezzem, miért kérik tőlem vissza a pénzt, hisz nekem fogalmam sem volt róla, hogy jogtalanul kaptam volna. Ugyanazt a választ kaptam, amit már a bérelszámolónk is elmondott. Csak éppen elárulták azt is, hogy a büntetést a vállalat kapta, mert mulasztást követett el, nem ellenőrizte, hogy az általam kitöltött nyomtatvány szövege egybehangzik-e a kórházi jelentéssel. Megtudtam azt is, hogy ha a bérelszámolónk teljesítette volna kötelességét, s az orvosi jelentésből kiindulva jelezte volna az alkoholfogyasztás tényét, csak az történt volna, hogy a felére csökkentik a táppénz összegét. S mivel ez nem történt meg, a törvény alapján vissza kell fizetnem az egész összeget, a munkaadómnak pedig a büntetést. Munkaadóm rögtön kifizette a biztosítónak a szóban forgó teljes összeget, én pedig a Chemosvitnek törlesztem a havi részleteket. Nagyon szerencsétlennek érzem magam, úgy hiszem, többszörösen is csapdába estem. Alig-alig futotta a 12
