A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
Múltidéző A Kárpát-medence szomszédságában Etelközben a magyarság új szomszédokkal ismerkedett meg. Az Al-Duna mellett éltek a már korábban ideköltözött bolgárok, akiknek magyar neve a nándor volt. (Innen ered Belgrád régi magyar neve is: Nándorfehérvár.) A bolgárok folyamatos harcban álltak a bizánciakkal, s ebbe a harcba az etelközi magyarság több ízben is beleavatkozott. A keleti szomszédok a kazár birodalmat is ostromló besenyő törzsek voltak, akiknek nyugatra vonulása később sorsdöntő volt a magyar történelem alakulásában, hisz a Kárpát-medencében való honfoglalás közvetlen előidézői voltak. Igen közeli és szoros kapcsolataik voltak a kelet-európai erdős zónát lakó keleti szlávokkal. Ez a kapcsolat hol békés, hol harcias volt. Ibn Ruszta ezt írja: „Hatalmuk kiterjed mindazokra a szlávokra, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint a foglyokat.“ A békés kapcsolatok legfontosabb bizonyítékai azonban a régészeti feltárások alkalmával kerültek napvilágra. Például ilyen szép lelet került elő a kijevi Arany-kapu mellett; egy kard, mely ugyan vikingföldről származott, ám markolatát ezüstlemezzel borították, mely magyar ötvös keze alól kerülhetett ki, hiszen rajta a honfoglalóink művészetére jellemző hálóba szerkesztett palmettás díszítés látható. Egy másik lelet pedig egy szablya, mely csak a Bécsben őrzött, ún. Attila-karddal rokonítható (amely minden bizonnyal az Árpádok hatalmi jelvénye volt), hisz vércsatornájában ugyanaz a palmettás díszítés látható; sőt számtalan palmettás díszítésű tarsolylemez is előbukkant keleti-szláv sírokból. A magyarság Etelközben kerülhetett először komoly kapcsolatba a kereszténységgel. Cirill szerzetes 860 körül a Krim-félsziget tájékán találkozott a magyarokkal, akik meghallgatván imáját, útjára engedték. Cirill bátyja, Metód valahol a Duna mellett egy magyar „királlyal“ találkozott 882-ben. A szerzetes elmondja, hogy a király „tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel“ fogadta, majd gazdagon megajándékozta, és „elbocsátotta ezekkel a szavakkal: tisztelendő atyám,i okvetlenül emlékezzél meg rólam szent imáidban“. Etelközben alakul ki az állam csírája, amit a fejedelmi hatalom körüli gazdag fegyveres kíséret létrejötte is jelez. Az önállóvá vált törzsszövetség felelősséggel gondolkozó vezetőiben a 800-as évek vége felé alighanem már megfogamzott az új hazába költözés gondolata. Nem volt nehéz felismerni, hogy akkori szállásaik nem nyújthattak számukra hosszú időre békés és biztonságos hajlékot. Etelköz határait nem lehetett biztonságosan védeni a meglepetésszerűen támadó nomád lovasok, elsősorban a fő ellenség, a besenyők ellen. Egészen más volt a helyzet a Kárpátok hegyei által övezett vidékeken. A területet pedig folyamatosan ismerték meg, hisz több ízben jártak itt portyázó magyar csapatok. Először 862-ben jelentek meg a Kárpát-medencében Karlmann, a keleti Ostmark tartomány kormányzójának megsegítésére apja, Német Lajos keleti frank király ellen. „Bemutatkozásuk“ jól sikerült: ezt követően mind gyakrabban tűnnek föl csapataik a Kárpát-medencében: 881-ben Bécs alatt harcolnak a frankok ellen Szvatopluk oldalán, majd 892-ben Arnulf oldalán Szvatopluk ellen. Ezekben a hadjáratokban a magyar csapatok minden alkalommal átvonultak a Kárpát-medencén, melynek földrajzi, népességi és politikai viszonyait nagyszerűen kiismerték. Ennek a körülménynek pedig rendkívül nagy jelentősége volt az elkövetkező sorsdöntő időszakban. Kérdés: Kik voltak a magyarság keleti szomszédai Etelközben? Mikor járt először portyázó csapat a Kárpát-medencében? Kovács László
