A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
HETINTERJÚ H á rom arckép... A színjátszás a szellemi és testi játék összhangja, a színész a hangjának, arcának és testének minden porcikájával adja elő azt a szerepet, helyzetet, amelybe belecsöppent. Természetesen összhangban áll társaival, a színpadon lévő szereplőkkel, és ez az együttműködés hozza meg a darab sikerét. Azt mondják, a színészethez tehetség kell, de a tehetség hangját, mozgását csiszolni kell, hogy az összhang tökéletes legyen, vagyis a színészi "mesterséget" is — de nevezzük inkább hivatásnak — tanulni kell. A színkritika próbálja tetten érni, bírálni azokat a fogyatékosságokat, amelyeket akár a fentiekkel ellentétben hiányol. A kritika lehet különböző, mondjuk tényszerű, a művészi értékeket feltáró, értékelő vagy elmarasztaló. Vannak úgymond színész-, színházellenes kritikusok is, akik ütnek, vágnak, csapnak — néha övön alul — megfeledkezve arról, hogy a színész is ember. A Budapesti Kamara Színház Marlowe II. Edwardjának bemutatóján találkoztunk három magyar színésszel: Dunai Tamással, Nemcsák Károllyal és Horváth Illéssel — róluk szólunk néhány sorban... Dunai Tamás "Dunai Tamás amúgy is hosszúkás, okos arcát kivillantott fogai függőlegességével, vagy a túl makacsul zárt szájjal teszi karakteressé, és a súlyos-mulatságos papi szerepek mellett főként egy hivatásos gyilkost, mesterségére büszke szakszerű hóhért tesz emlékezetessé (annak halálával, kontár megölésével is)." (Tarján Tamás kritikus) Dunai Tamás sokat foglalkoztatott, sokoldalú színművész, és nem a karosszékben ülő, kényelmes színésztipushoz tartozik, hanem fizikai kondíciót igénylő szerepek megoldására is alkalmas. Ilyen volt a II. Edwardban vállalt feladata is, hiszen hat szerepben és változatban láthattuk a színpadon... Egyelőre azonban még ott tartunk, hogy a "Nagyanyához" címzett vendéglőben ülünk néhány órával az előadás előtt. Kérdésünkre, hogy járt-e már Nyitrán, az alábbiakat válaszolta: — Még soha életemben nem jártam Nyitrán, ám Szlovákia más magyarlakta helyein és városaiban igen. De mindjárt elmondhatom, hogy kellemesen érzem itt magam, mert úgy tudom, hogy az őseim Nyitrához közel, Érsekújvár környékéről származnak. Tervezünk egy sétát, van egy útikönyvünk (Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások — a szerk. megjegyzése), és szeretnénk megnézni különösen az István királlyal kapcsolatos helyeket. Természetesen megnézzük a püspöki és a ferences templomot is. — A szereposztást olvasva, ön mint vendégművész szerepel a színpadon. Megtudhatnánk erről valami közelebbit? — Húsz évig voltam a Madách Színház tagja, és pár évvel ezelőtt, amikor a gazdasági helyzet kezdett fellazulni, arra kényszerültem, hogy "szabadúszóvá" váljak. Örömmel fogadtam el ezt a komoly felkérést. Fantasztikus volt Ruszt Józseffel együtt dolgozni. Tudni kell, hogy Ruszt József már egyetemi színpados — amatőr — korában is jeles rendező volt, talán mert a megszokástól eltérően, nem a polgári színjátszásra épít. Egészen testközelbe hozta II. Edwardot, a néző is úgy érzi, hogy résztvevő, cselekvő a drámában. Bizony sok vér folyik ebben a darabban: lefejezések és őrületes gyilkosságok szemtanúi vagyunk. — Milyen sikere van a darabnak? — Egy spanyol fesztiválon — Sitges — túl vagyunk, most Nyitra, aztán meg Edinburgh következik, ahová a jövő nyárra szól a meghívás. Spanyolországban állva tapsoltak a spanyolok, pedig egy szót sem értettek magyarul, szinkron tolmácsolás sem volt, de az előadás jelképrendszere olyan egyértelmű, hogy a darab érzelmi indulatait követni tudták a nézők. Magyarországon az évad legjobb darabjának választották. Nemcsák Károly "Nemcsák Károly szívesebben játszaná az eredeti II. Edwardot, de tétovaságok mellett az ordítozásokkal és emelt hangokkal megleli Mortimer énjének nevetségességét és méltóságát is." (Tarján Tamás kritikus) Olvasóink, közönségünk Nemcsák Károlyt leginkább a "Szomszédok" című tévésorozatból ismeri, amelyben egy megkeseredett nyomdászférjet alakít, egy érzékeny és szintén szomorú tanító néni feleség mellett. Nemcsák Károly nagyon jól, hitelesen játszik a sorozatban, de tehetségét, drámai-színészi képességeit abban az egykaptafára szabott szerepkörben nem mutathatja meg. Éppen ezért volt feltűnő a szereposztásban, Marlowe II. Edwardjában Nemcsák Károly neve, és tette kíváncsivá, nyilván nemcsak a Zoboralján, hanem Budapesten is a közönséget. Sőt a színházi kritikus is meglepődhetett, és ezért próbált kiagyalni, kiötölni különböző jelzőket játékával kapcsolatban. Akik ismerik a darabot, tudják, hogy az előadásban a groteszk keveredik a méltósággal és a komolysággal. Nemcsák Károly méltóságteljesen hajtotta fejét a bárd alá, mozdulataiban jelezvén, hogy Mortimer mit cselekszik. Játéka hiteles volt. Inkább hajlok azon megállapítás felé (Zappe László), mely szerint: "Mortimert Nemcsák Károly elfúló szenvedélyű dúvadnak ábrázolja." Horváth Illés A III. Edwardot alakító gyermekszínészről — érdekes — nem szól egyetlen kritika sem, mintha ott sem lett volna. Pedig bizony ott van egészen az elejétől, mély, gondolkodó tekintetével, szó nélkül követi a felnőttek gyilkos játékait. A darab végén kiderül, hogy a szótlan kisfiú ismerte fel a helyzetet. Amikor fejére teszik a koronát, tudomásul veszi, hogy király lett belőle, szolgáinak, alattvalóinak mindenható ura, akik apját, II. Edwardot a halálba kergették, meggyilkoltatták. Nem csoda hát, ha gyors intézkedéseket tesz, például Mortimernek, a kegyetlen úrnak, anyja szeretőjének, lecsapatja a fejét. Horváth Illés alig múlt tízesztendős, ötödikes tanuló, a játékokon és a rendszeres napi úszáson kívül beszélni, mozogni, szerepelni tanul Földesi Margit iskolájában, ahol már a szinkronizálással is megismerkedett. Onnan emelte ki Ruszt József az apró király, III. Edward szerepére. Bizony nem kis dolog olyanokkal, mint Gálffi László, Dunai Tamás, Nemcsák Károly és Egri Márta — a darab szerint az édesanyja — egy csapatban játszani. Ezt tudja és érzi az okos szemű gyerek, aki színész szeretne lenni. MOTESIKY ÁRPÁD 6
