A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-04 / 45. szám

HÉJ HÍRMONDÓ SIMOGATÓ" KÉPEK A pozsonyi Lengyel Kultu­rális Központ október folya­mán a lengyel­­országi Nowy Sacz város mú­zeumának gyűjteményé­ből kölcsönöz­te kiállítási anyagát. Ezút­tal a krynicai naiv festő, Ni­kifor akvarelljeit, guaschképeit és rajzait mutatta be a közönségnek. Nikifor, más néven Matejko 1895-ben szüle­tett és 1968-ban halt meg. Szülőfalujából, Krynicából és környékéről szinte sohasem mozdult ki, ott élte le egész életét. Krynica és vidéke a lengyel és az ukrán kultúra határte­rülete, a nyugati és a bizánci kultúra keveredése jellemzi. Legalább egy tucat naiv festő és szobrász (lengyel, ukrán) került ki innen. "Autodidakta festő vagyok, ún. primitív, sohasem tanultam festészetet, de képeim egész Európát bejárták" — vallja magáról a festő. Persze nem csoda, hogy Nikifor művei meghódították Európát, hiszen az atmoszférá­juk egészen különleges. Fenséges nyugalmuk­kal megérintik, szinte simogatják az embert. Nikifor életrajzírója, Andrzej Banach a követ­kezőképpen magyarázza a képek rendkívülisé­gét: "Nikifor elsajátította a hellén arcképek elvontságát, a bizánci freskók hierarchiáját, a görög szerzetesek aszkézisét és az ukrán falusi emberek egyszerűségét." Gyerekkorában pravoszláv templomba járt, a II. világháború után pedig katolikusba. A keleti és a nyugati hatások keveredéséből született meg egyedülálló stílusa, amely előtt fejet hajtott Európa. Emberalakjai a pravoszláv ikonokat idézik: mozdulatlanok, ám magányukban nyugalmat árasztanak. Nikifor mellőzi a perspektívát, képei ezért egydimenziósaknak tűnnek. A különböző motívumok egyidejűsége, a szimbólumok egy­szerűsítése is keleti hatásra vall. Utcaképei, épületei olyan világot képviselnek, amelybe nem hatolhat be az erőszak, mégis szomorúak, ám szomorúságukban is olyanok, amilyen csak egy szent vagy a világból kivonult bölcs lehet. Nikifor kompozíciói általában "dőlnek", nincs helye rajtuk a mértani pontosságnak. Ám ez is egyik elbűvölő vonása a mesteri rajztudással és színérzékkel megáldott naiv festő művésze­tének. MELAJ ERZSÉBET KIÁLLÍTÁS Október elején újra egy kiállítás megnyitóján vet­tünk részt a Madách-Po­­sonium Kultúra könyves­boltjában. Lóránt János Békésszentandráson szü­letett magyarországi festő­művész akvarelljeiből lát­hattunk egy szép váloga­tást. A megnyitón Kubička Kucsera Klára művészet­­történész így jellemezte a művész alkotásait: "Festé­szetének kifinomultsága teljes egészében az akva­­rellekben bontakozik ki. Ez már nem ábrázolás, ha­nem puha érintés, lelkünk sejtelmeinek, emlékeinek borzolása. Rohanó éle­tünknek szüksége van az ünnepekre, és Lóránt Já­nos képei képesek az ün­nepi varázslatra." tYWTí* 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom