A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
GONDOLKODÓ HÉT RÉGI MÍTOSZOK, ÚJ PRÉDIKÁTOROK Lassan öt éve már, hogy nálunk is elkezdődött a rendszerváltozás, a bársonyos forradalomnak nevezett extázis. Ha most visszatekintünk az eltelt időre, bizony szomorúan kell megállapítanunk: örömujjongásra nemigen van okunk. Az egykori hatalmi elitet látszólag megfosztottuk ugyan a politikai befolyásától, de lehetővé tettük számára a gazdasági élet irányítását a legkülönbözőbb szinteken, s ma már a politikában is olyanok váltak hangadókká, akik a régi tanításokon nevelkedtek, csak tanítómestereik nevét hallgatják el szemérmesen, mert egy Marxra, Leninre vagy Mussolinira hivatkozni azért mégsem ildomos. Az elmúlt öt esztendő bebizonyította, hogy a társadalom széles rétegeiben mélyen gyökerezik a tanácstalanság, a jövőtől való félelem, a kommunista diktatúra negyven éve alatt elsorvadt a kritikai szellem, ezért bárki, aki határozott hangon szól a tömegekhez, a kisemberek szívét megdobogtató dolgokat mond, és fényes jövőt ígér, az vezérré avanzsálhat. Amikor a társadalom válságba kerül, szinte törvényszerűen megjelennek a vezérek és a prédikátorok. Századunk húszas és harmincas éveinek olaszországi, illetve németországi példái ékes bizonyítékai ennek, de a maga módján ehhez hasonlítható az a folyamat is, amely a hatvanas évek elején kezdődött Amerikában, és a végeredménye a kábítószer-fogyasztás apokalipszisa lett. Emberek százezreit és millióit lehet fanatizálni, ha kihasználják elégedetlenségüket, csalódottságukat vagy csömörüket. Hitler új rendet és német hegemóniát ígért, aminek pusztulás és iszonyatos szenvedés lett a vége. Timothy Leary, aki éveken át pszichológiát adott elő a Harvard Egyetemen, felismerte a fogyasztói társadalom manipulálhatóságát, és új megváltóként lépett a színre, hogy reményt gyújtson a mindennapi rohanásban elfáradt milliók lelkében. Megalapította a Szellemi Felfedezés Ligáját (amelynek angol rövidítése: LSD), és híveit arra buzdította, hogy induljanak tudattágító utazásra — a kábítószerek segítségével. A végeredmény ismeretes: kialakult az egész világot behálózó drogkereskedelem, évente milliók halnak meg kábítószer-fogyasztás következtében, s közben az alvilág milliárdokat keres az üzleten, és egyre inkább átveszi az irányítást a gazdaságban és a politikában. Mussolini, Hitler, Timothy Leary vagy éppenséggel a kommunista diktátorok a kisemberek komplexusait használták ki céljaik megvalósítására. Az önmagában nem bízó, a hétköznapokat kudarcok sorozataként megélő embernek szüksége van a buzdításra, az erőt adó közösségre, s főleg az illúziókra. Mindezt megtalálhatja a különböző szektákban, a megújulást ígérő misztikus tanításokban. Ezek közös gyökere az irracionális gondolkodás és a nyílt vagy burkolt tudományellenesség. Megdöbbentő, s ugyanakkor érthetetlen is, hogy napjainkban ismét teret hódít az asztrológia, a magát mindentudónak kikiáltó természetgyógyászat vagy a parapszichológia. Ha alaposabban odafigyelünk egy-egy "mester" előadására, akkor könnyen felismerjük, hogy áltudományos halandzsa és blöff az egész. Sokan a lelkűk mélyén talán sejtik is ezt, mégis odaadással hallgatják, mert hinni szeretnének benne. Sajnos a mai szlovák társadalom is ilyen "pszichedelikus állapotba" került. Megváltókért kiált, s áhítattal figyeli a prédikátorok és a próféták szavait. Az irracionalizmus gomba fonalai egyre jobban átjárják a társadalom testét, és mérgei beszivárognak az emberek agysejtjeibe. A rendszerváltozás talán elkezdődött öt esztendeje, de valahol nagyon korán megrekedt. Meglehet, ha a mai negyvenesek, ötvenesek és idősebbek végleg eltávoznak, valóban bekövetkezhet a rendszerváltozás. Ám ehhez az is kellene, hogy a felnövekvő nemzedékek lelkét ne mételyezzék tovább a régi mítoszok és a botcsinálta próféták. Erre azonban kevés az esély, hiszen ma még azok alakítják a politikát és azok irányítják a társadalmat, akiknek igazából nem érdekük, hogy a dolgok itt gyökeresen megváltozzanak. Sokat mondó, hogy épp az Általános Hitelbank vállalja egy olyan könyv kiadásának összes költségét, amely ördögi módon segíti a népbutítást. A címe: Idős nemzet — fiatal állam, és 145 ezer példányban jelent meg. A kötet szerzői történelmi olvasókönyvnek szánják a szlovákiai középiskolások számára, de aligha kétséges, hogy idővel tankönyv lesz belőle, már csak azért is, mert új történelemtankönyvek nem nagyon születtek az elmúlt években. A történelemhamisítás mesterműve ez az ingyen terjesztett könyv, amelyről még a szlovák történészek is felháborodva írnak. Ennek ellenére senki sem intézkedett az oktatásügyi minisztériumban, hogy tiltsák le ezt a förmedvényt. Senki sem vitatja, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, de az elmúlt öt esztendő legszomorúbb tanulsága éppen az, hogy csak bizonyos vélemények kapnak publicitást, illetve a meghatározó és épp ezért tudatformáló médiumok többnyire az irracionális gondolkodást támogatják. Az az állam, amely elhanyagolja az egészségügyet, a társadalom jövőjét teszi kockára, ez olyan evidencia, amelyet aligha kell különösebben bizonyítani. De vajon hogyan vélekedjünk arról az államról, amely a közoktatás színvonalát lezülleszti? Iskoláinkból félművelt, ugyanakkor halálra gyötört és lelkileg sérült gyermekek tízezrei kerülnek ki, akiket igazából nem tanítottak meg a tudomány, az irodalom, a művészetek és a kultúra tiszteletére és szeretetére, s fájdalom leírni, de ez a tapasztalatom: nem készítették fel őket arra sem, hogy önállóan és alkotó módon oldják meg az eléjük kerülő problémákat. Az idén 14 hallgató kezdte meg tanulmányait a Komenský Egyetem Magyar Tanszékén, jóllehet eredetileg azzal számoltak, hogy harmincán lesznek. Volt ugyan elég jelentkező, de csak ennyien ütötték meg a mércét. Az emberben óhatatlanul fölvetődik a kérdés: vajon csak a diákok okolhatók a sikertelenségért, vagy talán az őket felkészítő tanárok is vétkesek a dologban? Évről évre ismétlődő problémáról van szó, tegyem hozzá rögtön, tehát ez a mostani kisiklás nem a véletlen műve. De ha tudjuk, hogy ez így van, akkor miért hagyjuk annyiban? Miért nem foglalkozunk alaposan az oktatás hiányosságaival, a felnövő generációk sorsát is meghatározó szemléletzavarokkal? Ugye emlékezünk még rá: évtizedeken át a természettudományok prioritást élveztek az iskolai oktatásban, ennek ellenére épp a fiatalabbak körében hódítanak a különböző irracionális szellemi irányzatok, soraikban pusztít a kábítószer, és őket nyűgözi le az erőszak. A valódi rendszerváltozásra azért is sokáig kell még várni, mert a mai húsz-harmincévesek alkotják az elkényeztetettek nemzedékét. Ök már tisztában vannak jogaikkal, és a maguk módján dörzsöltek is, de nem ismerik a kötelességtudást és a felelősségérzetet. Modernek és dinamikusak, de ha kudarcok érik őket, akkor mindig másokat okolnak érte. Mivel ez a mostani helyzet nem kínál sok sikerélményt, gyakran elégedetlenek és lázadoznak. Még nem tanulták meg, mert sajnos nem tanították meg nekik, hogy sokszor lemondások árán és keményen dolgozva lehet csak előre haladni. Félő, hogy ők lesznek az új próféták és megváltók legodaadóbb hívei, s nagy árat kell fizetniük azért, hogy rádöbbenjenek: becsapták és félrevezették őket. LACZA TIHAMÉR 3
