A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
HÉT GREGORY HAMILTON Mindent bevallott A nyomozó derékig meztelenül rámordult az alacsony termetű áldozatára: — Ne bújócskázzunk, öregem! Megölte Carl Glovert. Most halljuk a mesét! Ez a Glover egy senkiházi. De mi lesz Claire-rel? Mindent tudok a nőről, hiszen együtt koptattuk a padot a High Scholban — még ma is őrülten szeretem. Na... ha nem írja alá a vallomást, lapáton viszik ki a rendőrállomásról. — Mi baja velem? — Maga nagy vad! Villája van a dombon, megvásárolta a legszebb telket. Én egy rozzant vityillóban lakom. Magának milliói vannak, gyára van, ezzel szemben mi vagyok én? Egy vidéki hekus! De nem ejthet át... A rendőr előhalászott egy revolvert a zsebéből, és Grant felé dobta. Az úriember önkéntelenül elkapta, aztán rémülten ledobta a mocskos asztalra. — Ezzel a revolverrel ölte meg Glovert — mondta a rendőr. — Glover engedelmes szolga volt, azt tette, amire megkérték. A polgármester adott neki munkát. Glover lett a munkálatok felügyelője. Maga pedig építkezni akart, s ehhez Glovertől kapta az engedélyt. Ön nagylelkű. Támogatja az aggokat és a sportegyesületeket, de a városban mi parancsolunk. A polgármester Goldwyn, és én is Goldwyn vagyok. — Nem fél, hogy feljelentem? — Egy másik Goldwynnak? Maga most aláírja a vallomást. Vagy hordágyon akarja elhagyni ezt a szobát? Majd azt mondom, hogy elvesztette az önuralmát. Ez az én verzióm. Muszáj volt ütni. — Nincsenek bizonyítékai. — Vannak. A gyilkosság előtt néhány nappal Glover elpanaszolta: valaki elcsente a revolverét. A lopást azonnal bejelentette. Ez akkor történt, amikor megkezdte az alkudozást Gloverrel. — Miért öltem volna meg azt a szerencsétlent? — Útjában állt! Ön egy alkalommal megjegyezte, hogy azt sem tudja, hol végződik és hol kezdődik a birtoka. Maga akkor földmérőt hozatott Victoria Cityből. — Maguk pedig megszavazták a törvényt. A földmérő csak helybeli polgár lehet. — Nézze, az ügyvédek talán megmentik. Mindez azonban hónapokig is eltarthat. Időközben a szép Claire... — Mi köze az ügyhöz Claire-nek? — Claire nem akar majd együtt élni egy olyan emberrel, akiről azt állítják, hogy gyilkos. Mit tesz ilyenkor egy vidéki Claire? Visszatér gyermekkori szerelméhez. Nos, az én tanúvallomásom és az ön aláírása a döntő... Én tudom, hogy nem ön ölte meg Glovert. Láttam a tettest. Claire a gyilkos... Randevúja volt Gloverrel. Tőle tudtam meg, Glovertől. Claire táskájában 100 000 dollár. Nézze! — A rendőr előhalászott a zsebéből egy nagy köteg pénzt. — Tudom — mondta Grant. — Vacsora után értesítettek telefonon, hogy Glover a régi lőporgyárnál vár rám. 100 000 dollárért megkaphatom az építkezési engedélyt. Claire meg akart óvni az ilyen piszkos találkáktól. A pénzzel a táskájában elment a randevúra. Glover már halott volt. Ekkor valaki hátulról elkapta Claire nyakát. Önre gyanakszik... Álion vágta Claire-t, és eltulajdonította a pénzt. Claire elmenekült a helyszínről. Az ügyről nem szólt senkinek. Én azonban tudom, hogy mi történt a lőporgyárnál. — Nekem van egy tanúm! Nigel Sharp. Szintén rendőr. Ö találta meg a revolvert a maga gépkocsijában. Nos, aláírja a vallomást, vagy azt akarja, hogy letartóztassuk Claire-t? Grant elolvasta az aláírandó szöveget. — A való igazság: Maga mondta Glovernek, hogy menjen a lőporgyárba — érvelt Grant. — Ezután felhívott engem telefonon, de a találkára Claire ment el. Ön lelőtte Glovert, és Claire-től elszedte a pénzt. — Magad akartad, Grant — jegyezte meg a rendőr, és szó nélkül leütötte az áldozatát. Grant felüvöltött: — Ne üssön! Mindent aláírok! A seriff, Nestor Goldwyn az ajtóból nézte végig a történteket. Grantot végigcipelte a folyosón. A hekus diadalmasan lobogtatta a papirost. — Mindent aláírt, Nestor! A seriff megkérdezte: — Ez a maga aláírása, Grant? — Igen. De kényszerből írtam alá... — Ezt mesélje el az ügyvédjének, hehehe. Grant az ingéből előrántott egy parányi mikrofont. — Miért meséljem el neki? Az ügyvédem a nejemmel, Claire-rel a gépkocsiban ült az épület előtt. Mindent hallottak, és magnószalagra rögzítették. A seriff megvizsgálta a mikrofont, majd az ablakhoz lépett. Megvető pillantással mérte végig a rendőrt, és összetépte az egyszer már aláírt beismerő vallomást... Tragikus sorsú milliárdosok Ki ne irigyelte volna nem is oly rég Onassist, a görög milliárdost, aki egész hajórajjal rendelkezett, s a világ egyik leggazdagabb embere volt? A Paris Match sok színes fotóval illusztrált írását olvasom, amelyet egy Robert Latfont kiadásában megjelent "Top niveau" című könyvéből vett át. Ez is bizonyítéka annak, hogy a legendás hírű pénzmágnás családtagjaival nyugodtan szerepelhetne egy modem mitológia tragikus hőseként. "Mintha megátkozták volna őket" — írja a szerző. Lássuk hát a főszereplőt. Onassis már öregkora beállta előtt gyógyňhatatlan beteg lett. Az úgynevezett myaszténia érte, ami nem más, mint az izmok paralízise, s így néhány hét alatt csontsovány, hófehér hajú aggastyán vált belőle, akit senki sem tudott meggyógyítani, még a franciaországi Neuilly híres amerikai kórházának csodálatos tudású, szakavatott orvosai sem. Krőzusként élt, azt tehette, amit akart, de egyetlen fia halálos repülőkatasztrófa áldozata lett, s imádott leánya, Christina, fiatalon, 38 évesen, titokzatos körülmények között halt meg. Christina rajongott édesapjáért, aki elvált édesanyjától, a szép Athina Livanostól. Onassis egy velencei bálban ismerkedett meg Maria Callasszal, a világ egyik leghíresebb énekesnőjével. Lelki közösség alakult ki közöttük, mert mindketten szegénységből, a legegyszerűbb környezetből indulva lettek pusztán tehetségük és akaraterejük segítségével azzá, amivé váltak. Christina már kislány korában egy hatalmas luxusjacht tulajdonosaként utazgatott a tengereken. Mikor férjhez ment Thierry Russelhez, boldognak mondta magát, s az is volt, hiszen előzőleg három-négy szerelme okozott neki csalódást. Christina igazi görög szépség volt, de egész életében felesleges kilói ellen harcolt, mert mint a legtöbb délvidéki nő, hízásra volt hajlamos. Egyetlen kislánya született, aki mindenért kárpótolta, kedvéért egész gyermekvárost teremtett, s már nem esett kétségbe, hogy édesapja elvált édesanyjától. Mindent megtehetett a kis Athináért, havonta sok millió frankot költött azokra a jól képzett testőrökre, akiknek nem volt más feladatuk, minthogy a gyermekére vigyázzanak. Akár a bátyja, Alexander, Christina sem halt meg természetes halállal — egy reggel holtan találták gyönyörű villájában Skorpios nevű kedvenc szigetén. Fekvőhelye mellett, egy asztalon, nagy mennyiségű altatót találtak. Már jó ideje ezzel élt, és örök titok marad, hogy véletlenül túl sok tablettát vett be, vagy öngyilkosságot követett el... 26
