A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
***L A prűcsök krajcárkája Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prűcsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment, mendegélt a kis prűcsök, hegyeken, völgyeken által, erdőkön, mezőkön keresztül, s egyszer csak megáll, néz, néz, csudálkozik: valami fényeskét látott a földön. — Ugyan mi lehet ez a fényeske? — kérdezi magában. Jobban megnézi, fel is veszi, tél-túl megvizsgálja, s nagyot kiált a kis prücsök: — Hiszen ez krajcárka! Az ám, csakugyan krajcárka volt. Hej, uram, teremtőm, örült a kis prücsök, de hogy örült! Tovább ugrált, szökdécselt nagy vígan, s folyton azt cirpegte: "csak van, akinek van, csak van, akinek van!" Bezzeg, hogy van, akinek van, s nincs, akinek nincs. Ez már aztán szent igazság. Hanem a jókedve hamar búra fordult. Éppen jött az úton vele szemben egy obsitos katona. Ez meglátta a Ids prücsöknél a fényes krajcárkát, s gondolta magában: ugyan minek a prücsöknek pénz. No, ebben szent igaza volt az obsitosnak. Hirtelen lehajolt a földre, nyakon csípte a kicsi prücsköt, s elvette tőle a fényes krajcárkát. Hej, de elszomorodott erre a kis prücsök! Nem is ment tovább, nagy bújában, bánatában visszafordult, s meg sem állott hazáig. S amint ment, mendegélt hazafelé, folyton azt ciripelte: "Csak így bánnak a szegénnyel, csak így bánnak a szegénnyel!" BENEDEK ELEK A csodakút Panni nagyon azeretné, ha telje8ülnének az új bicikliről, egy azép kirándulásról, több zsebpénzről szőtt álmai, ezért aprópénzeket dobál a csodakútba, és közben elmormolja óhajait. Igen ám, de ő nem láthatja, amit Te igen, hogy a pénz nem minden esetben jut le a kút aljára. Segíta hát neki, keresd meg az utat amelyik a kút lenekére vezet! Lehet, hogy több Ilyen is van? Fogj egy ceruzát, és akkor könnyen megtudhatod. EDA WARD LEAR Az asztal és a szék I. Szólt a Székhez az Asztal: "Gyere szívem, vigasztalj! Szörnyen kínoz a hőség. Minden lábam fáj és ég. Sétálhatnék egy kicsit. Friss levegő jólesik Fűszerezzük víg trace sál!" — szólt a Székhez az Asztal n. Szólt az Asztalhoz a Szék: "Oh, milyen bolond beszéd! Hisz mi nem sétálhatunk Tudod, járni nem tudunk " De az Asztal sóhajt rá: "Megpróbálni mégsem árt. Lábad annyi, mint lábom, megpróbáljuk két lábon." ni. így lementek s lassacskán át az egész városkán, körbe-körbe, könnyeden kopogva a köveken. S aki csak ott szembejött, megállt a hátuk mögött: "Lám, az Asztal meg a Szék levegőznek kicsikét." IV. De most völgynek tért az út, s egy kastélyhoz kanyarult. Teljesen eltévedtek Esteiig tévelyégték s akkor a bölcs társaság fölfogadott egy kacsát, egy bogárkát s egy egérkét, akik hazáig kísérték V. Ott egymás nyakába esvén, így ujjongtak: "Drága testvér! Jó volt ez a séta ma! Jöhet most a vacsora." S végül aztán Asztal és Szék s kacsák bogárkák egérkék fejük tetejére álltak s ágyaikba beugráltak Babits Mihály fordítása 19
