A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
HÉTÉVFORDULÓ AZ OROK ADAM MEGÁLMODÓJA Százharminc éve, 1864. október 5-én halt meg Madách Imre, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Sorsa és élete tragédiák sorozata volt. A sorscsapások korán megtörték az amúgy is gyönge fizikumú költőt, alkotásai azonban, különösen Az ember tragédiája, időtállók maradtak. Mi, felvidéki magyarok hangsúlyozottan büszkék lehetünk rá, nemcsak azért, hogy ő is magyar volt, hanem azért is, hogy itt látta meg a napvilágot, ezen a tájon, a Losonc melletti Alsósztregován. Itt született, itt élt, itt is halt meg. Az alsósztregovai volt Madách-kúria mellett, szép, enyhén lejtő dombocskán áll a költő síremléke, Rigele Alajos pozsonyi szobrászművész csodálatos alkotásával, amely az égre tekintő, kitárt karú Ádámot jeleníti meg. A hajdani Madách-kastólyban most irodalmi múzeum van. Az utókor hálával emlékezik a Tragédia írójára. Három évtizeddel ezelőtt még akadtak Alsósztregován olyan emberek, akik apjuk, nagyapjuk révén hallottak a költőről, s megőrizték emlékezetükben. Madách Imre 1823 januárjában született. Apja gazdag földbirtokos, királyi kamarás. Anyja, Majthényi Anna rátarti bárói sarjadék. Madách apja korán elhal, s a családról való gondoskodás az anyára hárul. Majthényi Anna szigorú, konzervatív fölfogású asszony, ebben a szellemben neveli gyermekeit is. Madách gyermekévei a kastély elszigeteltségében telnek. A gimnázium első hat osztályát magánúton végzi. Korán megismerkedik az irodalommal és a művészetekkel. Festeget, zenét tanul, s nagy rajongója a természetnek. A magányos gyermekkor hívta életre romantikus hajlamait. Még gyermekként, 14 éves korában került föl Pestre, ahol bölcsészetet, majd jogot tanul. Itt már mozgalmas élet vár rá. Megismerkedik a különböző politikai áramlatokkal, a pesti társadalmi élettel, írókkal, színészekkel, arisztokratákkal. Nemesi származása ellenére a liberális és haladó eszmék felé hajlik. A magyar irodalomból elsősorban Kölcsey, Bajza, Vörösmarty és Eötvös alakítják eszmélkedésót. Megismerkedik a világirodalom nagyjaival is, a görög tragédiaírókkal, Shakespeare-rel, Goethével, Schillerrel, a francia Victor Hugóval és másokkal. Gondolkodását erősen befolyásolják a francia forradalmi eszmék. 1840-ben visszatér szülőföldjére, Nógrádba. Ekkor jelenik meg első verseskötete, a Lantvirágok, amelyen még idegen költők hatása érződik. Közben drámákat ír, de még csekély eredménnyel. Itthon jurátuskodik Balassagyarmaton. Bekapcsolódik a megyei politikai életbe, s Timon néven cikkeket ír a Pesti Hírlapba. Ám nem hanyagolja el az irodalmat sem. Megírja a Mária királynő történelmi és a Csak tréfa című szatirikus drámáját. A Magyar Tudományos Akadémia pályázatán, 1843-ban dicséretet nyer a Csák végnapjai című történelmi drámájával. A losonci megyebálon megismerkedik Fráter Erzsébettel, az elszegényedett bihari alispán szép és könnyelmű lányával. Anyja és rokonsága ellenére, Madách 1845-ben feleségül veszi. Úgy tetszik, boldog házassága csöndes révbe vezeti a költőt. A sors azonban másként akarja. Családi élete egyre jobban elmérgese-Százharminc éve halt meg Madách Imre dik. A gőgös és szigorú elveket valló anya és Fráter Erzsébet, a költő Erzsikéje, nem értik meg egymást. A magyar szabadságharc kitörése és elbukása újabb csapásokkal tetézi életét. A szabadságharcban elveszti öccsét. Húgát és sógorát román felkelők gyilkolják meg Erdélyben. Madách szervezetét, lelkierejét a sorscsapások is gyengítik, s egyre jobban meggyötrik szívét. Amikor Kossuth titkára, Rákóczy János üldözői elől Sztregova felé menekül, Madách befogadja és bujtatja. A spiclik azonban nyomára bukkannak, és vele együtt Madáchot is elhurcolják. Előbb a pozsonyi Vizikaszárnyában, majd a pesti Újépület börtönében raboskodik egy esztendőn át. Bár felesége gyakran meglátogatja, kiderül, hogy Erzsiké közben könnyelmű életet él, hírbe hozza Madáchot. Majthényi Anna intrikái is hozzájárulnak, hogy Madách kiszabadulása után elváljon feleségétől. A gyermekek: Jolán, Aladár és Ara apjuknál maradnak, Fráter Erzsiké pedig visszatér szülőföldjére, Biharba, s egyre jobban elzüllik. Végül mindenkitől elhagyatva, tébolyultan fejezi be életét. Madách a szabadságharc bukása és a felesége elvesztése fölötti kétségbeesésében az irodalomba menekül. Anyja és barátja, Szontagh Pál tartják benne a lelket. Ebben a lelkiállapotban írja meg a Civilizátor, majd a Mózes című drámáját. Lassan megérlelődik lelkében Az ember tragédiájának eszméje. 1859. február 17-én kezd hozzá a megírásához, és 1860 márciusának végén fejezi be csodálatos művét. A 4140 soros, bibliai keretbe helyezett mű 15 színben mutatja be az ember, illetve az emberiség sorsát. A világ teremtésével kezdődik a történet. Ádám, az első ember, a Teremtés után Lucifer hatása alá kerül, aki álmot bocsát rá, hogy álmában megismerje az emberiség sorsát és jövőjét, s a szörnyűségek tudatában az első embert kétségbeesésbe és halálba kergesse. A rossz szellem ezáltal akarta meggátolni az emberiség fejlődését. Ebben az álomsorozatban a történelemnek egy-egy kiemelkedő korszaka elevenedik meg az események időrendjében, s Ádám, az első ember átéli a fejlődés történelmi fokozatait. Minden álomjelenetben más-más eszmék érvényesülnek, amelyek ellentétei egymásnak. Az utolsó előtti jelenet az emberiség pusztulását, haldoklását jeleníti meg, amikor a földi életet a jégkorszak semmisíti meg. Ádámnak csak a párja, Éva hoz vigaszt, aki, mint Ádám, minden jelenetben más-más alakot ölt. Lucifer végül fölébreszti Ádámot, aki a sok csalódás, s az emberi nem kegyetlen sorsának láttán — megdöbbenve eszmél magára, s elhatározza, öngyilkos lesz, mert ezáltal megakadályozhatja azt a sok rosszat, ami utódaira vár. Éva azonban visszatántorítja a szakadék szélétől, bevallja neki, hogy gyermeket vár. Ádám ekkor megérti, minden sorscsapás ellenére vállalnia kell a létért való küzdelmet. Ádám az Úrhoz fordul segítségért, aki kétségeire megnyugtató választ ad: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!" Madách az egyéni és a hazáját ért sorscsapások következtében pesszimizmussal tekint az emberre, emberiségre Tragédiájában. Ádám küzdelmében a kor szellemének megfelelően romantikus módon ábrázolja a Rossz és a Jó küzdelmét. Ám ott találjuk művében a tudomány és utópia mozzanatait. A sokszor föltett kérdésre, hogy optimista vagy pesszimista-e a Tragédia, Madách így válaszol: "Igaz, hogy mindenütt megbukik, (Ádám) s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint a tragikum), de, bár kétségbeesve azt tartja, hogy minden kísérlet elvesztegetett erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment." Madách 1861-ben mutatja be Arany Jánosnak a Tragédiát, aki fölismeri benne a lángelme munkáját. Kisebb javításokat végez a művön, amely még az évben megjelenik nyomtatásban. Madách egészsége egyre jobban hanyatlik, közel már a vég. Rokona, Károlyinó Huszár Anna így emlékezik a költő végső perceire: "Vacsora után jó éjt mondtunk, s ő nékem félig csukott szemekkel mondta utolszor: Pá, jó éjszakát, Annácska! Szontághnak pedig: Szervusz Pálom. Ekkor láttam utolszor, szemei már olyanok voltak, mint az üveg. Mink lefeküdtünk, de nagymama és András mellette voltak. Éjjel 1 óra tájban még 5 szem szőlőt evett, s fél 2-kor a nagymama kezét csókolta, hátravetette fejét, s meghalt." Az ember tragédiája megjelenése óta a magyar irodalom egyik büszkesége. Bár inkább olvasásra szánt mű, számtalanszor színre hozták magyar s külföldi színpadokon. Eddig 20 nyelvre fordították, s mintegy 90 kiadásban jelentették meg. Szlovákra először Hviezdoslav ültette át 1906-ban. Korszerű szlovák nyelvre Ctibor Štítnický fordította 1950-ben. DÉNES GYÖRGY 10
