A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-14 / 42. szám
HLTINTERJÚ JUBILEUMI ÉVAD A THÁLIA SZÍHHÁZBAH Mikrofonvégen FABÓ TIBOR művészeti vezető A megalakulásának huszonötödik évfordulóját ünneplő kassai Thália Színház társulata szeptemberben a Csallóköz több helységében vendégszerepeit Moliére "Tudós nők" című vígjátékával. Ez alkalommal FABÓ TIBOR művészeti vezetővel az új évadról, illetve a nagyszabású jubileumi rendezvénysorozat előkészületeiről beszélgettem: — E jubileumi évad nyitányát egy dél-szlovákiai turné képezte. Milyen bemutatók és egyéb meglepetések következnek ezután? — Mire e sorok megjelennek, túl leszünk a "Kávéházi menü" című nyári, szabadtéri produkciónk kőszínházbeli bemutatóján (szeptember 15.), amelyet az Orpheusz Színház, azaz Kassa és Sátoraljaújhely közös vállalkozásaként adtunk elő. E darabról még annyit mondanék, hogy elsősorban Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő írásaiból készült ez a kabarésanzon-kuplé-összeállítás. Október 20-án Kiss József "Az aranyoroszlán titka" című mese-musicaljének ősbemutatója következik, amely egyúttal a jubileumi rendezvénysorozatunk kezdetét is jelenti. Színházunk életében mérföldkőnek számít a következő esemény — a Márai Sándor Stúdió Színház megnyitása november 17-én, stílusosan két Márai-egyfelvonásossal, "A szerep" és a "Családi kérdés" című darabokkal. Végre lesz egy olyan stúdiószínházunk, ahol a már megszokottól eltérő, másféle előadásokkal is meglephetjük közönségünket. Az első félévet, illetve a jubileumi műsorláncot Shakespeare "Makrancos hölgyével" (bemutató: december 8-án) zárjuk. Ám az említett rendezvénysorozat nemcsak a már vázolt három bemutatóból áll, hanem rengeteg egyéb műsor is a részét alkotja. Többek között vendégül látjuk az egri Gárdonyi Géza Színházat (Csendes László "Van Gogh élete" című monodrámáját mutatja be), a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat ("Sári bíró"), a pozsonyi Astorkát ("Cyrano”) és természetesen a Komáromi Jókai Színházat a "Két úr szolgája" című Goldoni-vígjátékkal abból az apropóból is, hogy 1969. november 2-án, Gömörhorkán ezzel a Beke Sándor által rendezett darabbal indította működését a Thália. Bár ezt a darabot Kassán mutatjuk be, ám Gömörhorkán tartunk egy műsoros megemlékezést az évforduló tiszteletére. Továbbá megnyitunk egy kiállítást, amely bemutatja a Thália két és fél évtizedes tevékenységét. Ehhez a tárlathoz kapcsolódik egy szakmai szeminárium — valószínűleg magyarországi, szlovákiai magyar és szlovák szakemberek részvételével, ahol megvitatjuk közös gondjainkat, elképzeléseinket. Tehát bőven akad tennivalónk az első félévben. A második félévet Eduardo de Felíppo "Filumena házassága" című vígjátékának február közepére tervezett bemutatójával kezdjük. Csemegének szánjuk Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" című regényének színpadi változatát, amely tulajdonképpen a bérletes előadásaink sorát zárja. Eközben a megnyitott stúdiónkat sem szeretnénk parlagon hagyni, ezért tervbe vettük Mrožek "Sztriptíz" című darabját, elsősorban főiskolásaink bevonásával. Az évad záróakkordjaként — az Orpheusz Színház keretén belül — mutatjuk be Dumas— Fábri "A három testőr" című zenés, szabadtéri előadást. — Szerinted elegendőnek bizonyul az egész évadra megítélt több mint öt millió korona állami támogatás, továbbá anyagi biztonságérzetetekhez milyen mértékben járul hozzá a bérletek eladása? — Szerencsére, a bérleteink kelendőek, ami valóban fokozza az anyagi biztonságérzetünket. A Kassa környéki érdeklődőkön kívül pár éve Észak-Magyarország több helységéből autóbuszokkal rendszeresen érkeznek a nézők, szintén bérlettulajdonosokként. Ennek következtében jelenleg nyolc kassai bérletünk van, míg 1990-beli önállósodásunkkor mindössze négyféle bérletre akadt vevő. A későbbiek folyamán a stúdiónkban is meghirdetünk bérletes előadásokat, de ez még az idei évadra nem vonatkozik. A kassai bérleteken kívül sikeresen áruljuk a külső bérleteinket is — például Tornán, Gömörhorkán, Rozsnyón, ahol szintén bemutatjuk egy-egy évad összes előadását. Mivel egy színház sem önellátó, szükségünk van az állami támogatásra. Sajnos, az idén a tavalyinál kisebb összeget kaptunk az állami költségvetésből, bár a produkciók előállítási költségei évről évre nőnek... Nehéz talpon maradni a meglevő anyagi forrásokból, ezért kénytelenek vagyunk alapítványokhoz, szponzorokhoz fordulni segítségért. Az ekképpen megszerzett többletpénz elsősorban igazgatónk, Kolár Péter érdeme. Neki köszönhetően még létezünk, igyekszünk a lehető legszínvonalasabban végezni a munkánkat. — Úgy tudom, hogy személyi gondokkal is küszködtök... — Sajnos, csupán tizennégy színész végzi azt a temérdek munkát, amit az idén is magunkra vállaltunk. Ezért gyakran hívunk meg vendégművészeket, főként Komáromból. Ekképp biztosítjuk az egészséges véráramlást a két színház között, mert hasznosnak tartom egymás portáján körülnézni — tapasztalatokat cserélni. Az utánpótlás kérdése még mindig nem oldódott meg. Ez azzal is magyarázható, hogy a Pozsonyban tanuló diákjaink a főiskola elvégzése után nem minden esetben térnek vissza hozzánk... A kassai konzervatóriumban egy középfokú magyar színésztanoda megnyitását terveztük, de egyelőre még nem valósult meg anyagi okokból. Viszont felvettünk a társulatunkba egy magyarul jól beszélő volt kassai konzervatoristát. —A tavalyi évadban zajlott átépítési munkálatok már befejeződtek? Javultak a műszaki feltételeitek? — Elsősorban a nézőtér átépítéséről volt szó, ami részben befejeződött. Rettentően fontos volna azonban számunkra egy nagyobb színpad, mivel a jelenlegi színpad mélysége szinte elenyésző — nagyon nehéz ennek megfelelően tervezni a produkciókat. Tervbe vettük a színpad átépítését is, de hát ez is pénz kérdése... Még a tavalyi évad elején új öltözőkbe költözhettünk, ami számunkra nagyon kellemes meglepetés volt. Nagyobb átépítés folyt a több mint két éve kapott irodaépületben — lakhatóvá tettek több helyiséget, és ott fog működni a stúdiónk is. Ingázunk két épület között, ám ha egy pontos harmonogram szerint dolgozunk, ez nem túl zavaró körülmény. — Jelenleg milyen az együttműködésetek a Kassai Állami Színházzal? — Az elmúlt két évadban elég aktívan részt vettünk az életükben — vendégszerepeltünk két darabjukban, ahol magyar színészként is megálltuk a helyünket. Fontosnak tartom, hogy kitűnő személyes kapcsolatok alakultak ki a két társulat tagjai között, aminek következtében kölcsönösen látogatjuk és megvitatjuk egymás előadásait. Az efféle alulról jövő kezdeményezések nagyon gyümölcsözőek. Az új évadban visszaköltöznek a felújított régi épületükbe, és egyelőre nem terveznek új bemutatókat, amelyekbe esetleg ismét meghívhatnák vendégszerepelni a mi művészeinket. Talán majd a tavasz folyamán... Azonban a meglevő jó kapcsolatok továbbra is élőek, ami nagyon lényeges. — Kolár igazgató úrtól tudom, hogy még tavaly terveztétek a régi színészlakások megvásárlását, amelyekben lakás nélküli kollégáitokat és a vendégművészeket szállásoljátok el. Már rendelkeztek ezekkel a lakásokkal, vagy továbbra is csak bérelitek azokat? — E célra továbbra is különféle lakásokat bérelünk, ugyanis a megvásárlásuk sok-sok pénzbe kerülne... Viszont van egy talán járhatóbb út is: az emlegetett irodaépületünk még több lehetőséget rejt magában, így a még romos állapotban levő tetőtéren is kialakíthatnánk néhány szobát. Mindez "csak" az anyagiak függvénye. Keressük a legésszerűbb megoldásokat... — Végül érdekelne, hogy legközelebb mikor és melyik előadással vendégszerepei Dél-Szlovákiában a társulatotok? — A komáromi színház bérlethirdetésében szerepel két produkciónk: az említett mese-musicalt és "Filumena házasságát" a tavasz folyamán mutatjuk be a Komárom környéki közönségnek. Bízunk abban, hogy szívesen látnak viszont bennünket. MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző 4
