A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
Múltidéző G éza az állam alapító? Géza uralma idején a keresztény hit fölvételével párhuzamosan megindult, illetve fölgyorsult a társadalom szerkezetének átalakulása. Ennek az átalakulásnak az iránya egyértelműen a feudalizálódás felé mutatott. Az átalakításnak szinte föltétele volt az erős központi hatalom kiépítése. Géza ebben apjának, Taksonynak munkáját folytatta. Jelentős katonai kíséretével uralkodása alatt fokozatosan ellenőrzése alá vonta a magyar szállásterületek nagy részét. Fejedelmi öröksége volt a Duna jobb partja. A Duna bal partja anyja és öcscse, Mihály uralmi területe volt. (Mihály fiatalon halt meg, de fiától Vazultól származik az Árpád-ház összes későbbi uralkodója.) Az Árpád-ház többi ágának területeit már Taksony, majd Géza szállta meg, és csatolta saját uralmi területéhez. Szabolcs halála után Fehérvár környékét, Fájsz halála után Veszprém környékét, melyet feleségének, Saroltnak engedett át (Veszprém lett később a királynék székhelye), Bulcsú Rába vidéki területeit, Nyitra vidékét pedig Lehel halála után. Szövetségese volt a Tisza mellékén Beled, aki a gyulák rokona volt, Pata, a kabarok vezetője a későbbi Aba Sámuel király őse, Dél-Erdélyben pedig Kalán. A hatalom központosítása azonban nem sikerült a dél-alföldi területeken, az erdélyi gyula területein, bár a gyula sógora volt, s a Tarhos ágából származó Zerindnek, s a később fiának, Koppánynak juttatott területeken. Ezeknek a területeknek a központi hatalom alá rendelése István uralkodása idején történt kemény harcok árán. A keresztény hitre térítés, s vele együtt a szabad köznép alávetése elsősorban ezeken a területeken valósult meg. Már Géza idején jelentős volt a várak (természetszerűleg földvárak) építése, amelyeknek környékére katonai kíséretét telepítette; ezekből lettek a későbbi várjobbágyok, kik a fejlett középkorban a köznemesség zömét alkották. A katonai kíséretet elsősorban a vámhelyek, fontos utak kereszteződésének környékére telepítette, valamint a katonailag fontos helyekre. A katonai kíséret nagy része a szabad köznépből az alávetettséget elkerülendő lépett ilyen szolgálatba. Folytatódott a szolgálónépi szervezet kiépülése is. Volt persze a központi hatalomnak állandó elit hadserege, ebben elsősorban idegen elemek szolgáltak (orosz-varég harcosok, nándorok, besenyők, fehérhorvátok), s a század végén már megjelentek a sváb lovagok is. A katonai kíséret ellátása tehát teljes egészében belső jövedelemforrásokból valósult meg, hiszen a fejedelmi udvarnak már állandó pénzjövedelme (vámok, sóbányák) volt, és a köznéptől az állatadó is hozzá futott be. A várak környékére telepített katonai kíséret családjait pedig a szolgálónépek tartották el. Győrffy szerint átlagosan két szolgáló család látott el egy katonacsaládot. Az előkelők, latinul princeps (így nevezték meg azt a 12 személyt, akik Géza megbízásából részt vettek a quedlinburgi konferencián) saját partszakaszuk felett gyakoroltak uralmat, magyarul nagyon valószínűen úrnak vagy szláv kölcsönszóval vojevodának, illetve vajdának hívták őket. Ezek lehettek volt förzsfők vagy a levert törzsfök helyébe állított személyek, természetesen Géza hívei. A bőket, a volt nemzetségfőket (latinul comes) egyre inkább szláv szóval zsupánnak, illetve ispánnak nevezik. Ezek hatalmukat egyre inkább a nagyfejedelemtől nyerik. Mind az urak, mind a bők szálláshelyei saját tulajdonukban voltak, központjukat általában váradnak vagy udvarnak, udvarhelynek hívják. Az udvarhelyek ellátásáról szintén a szolgálónépi szervezet gondoskodott. Géza uralma idején, legalábbis saját maga és szövetségesei uralmi területén kialakult a személyi függés rendszere, mely a gazdasági tevékenységre már majdnem teljes egészében kiterjedt. Ezt a munkát István folytatta, aki a személyi függőség helyébe az intézményes függőséget állította. Ezt nevezzük tulajdonképpen az államszervezet kiépítésének. KOVÁCS LÁSZLÓ Kérdés: Milyen jövedelmei voltak Géza idején a nagyfejedelemnek? Milyen népek szolgáltak a fejedelem katonai kíséretében?
